Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6077 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6078 lása közben nem lehet olyan tevékenységet végezni, amely az Alkotmány rendelkezéseivel ellentétes vagy amely törvénybe ütközik. Az elmondottak alapján megállapítható, hogy a je­lenlegi rendelkezések több szempontból nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Végső soron nincs lehetőség az alapjogok megfelelő gyakorlására — ezért volt szükség erre a törvényjavaslatra, amelynek alap­elveiről szólva megállapítható, hogy átfogóan szabá­lyozza a lelkiismereti és vallásszabadsággal, valamint az egyházakkal kapcsolatos kérdéseket, így meghatá­rozza a jog tartalmát és jogi szabályozással biztosítja a szabadságjog érvényesülését; rendezi az állam és az egyház viszonyát; rendelkezik az egyházi gazdálko­dás legfontosabb témáiról; valamint az egyház esetle­ges megszűnésével összefüggő kérdésekről. A szabályozás jellege és tartalma összhangban áll az Alkotmánnyal, az emberi szabadságjogokat érintő más törvényekkel, így például az egyesülési jogról szó­ló törvénnyel, a készülő új sajtótörvénnyel, valamint egyéb, az egyházak működését érintő magas szintű jogszabályok rendelkezéseivel. A kodifikációs munka megalapozása érdekében számba kellett vennünk nemzetközi kötelezettségein­ket. Dyen az 1947. évi 18. törvényben foglalt párizsi békeszerződés, az ENSZ 1948. évi nyilatkozata az emberi jogokról, az 1976. évi 8. törvényerejű rende­letben kihirdetett ENSZ-egyezségokmány a polgári és politikai jogokról, az 1976. évi 9. törvényerejű ren­deletben kihirdetett ENSZ-egyezségokmány a gazda­sági, szociális és kulturális jogokról, a helsinki illetőleg a bécsi zárónyilatkozat. A törvényjavaslat a nemzet­közi megállapodásokkal is minden tekintetben, tel­jes összhangban áll. A javaslat előkészítése során abból az elvből indul­tunk ki, hogy a lelkiismereti és vallásszabadságnak emberi jogai szerves egységet mutatnak annak ellené­re, hogy a lelküsmereti szabadság fogalma lényegesen tágabb, mint a vallásszabadságé. A lelküsmereti sza­badság ugyanis nemcsak a vallásos embereket, hanem mindenkit megillető szabadságjog. Elismerését az Al­kotmány mellett a vallásszabadság jogáról szóló tör­vényben is biztosítani kell, mert fogalma szervesen kapcsolódik a vallásszabadság kategóriájához. Megva­lósítása általános garanciáinak rögzítése itt is indo­kolt. A lelkiismereti szabadság, ezen belül a vallássza­badság gyakorlatban történő érvényesülését szolgál­ják a szólás- és sajtószabadság, a tanszabadság jogá­ról vagy a fegyveres katonai szolgálat megtagadásának jogáról rendelkező törvények is. A törvénytervezet teljes körű szabályozásra törekvő jellegéből adódóan nemcsak a lelkiismereti és vallásszabadság gyakorlá­sával és az egyházak működésével összefüggő alap­vető kérdéseket rendezi, hanem az egyes tárgykörök­kel kapcsolatos részletszabályokat is megállapítja. Ilyen szabályok például az adománygyűjtésre, az in­tézmény létrehozására vonatkozó előírások. Az emlí­tett részjogok e törvényben történő szabályozását az eddigi gyakorlat indokolja, amely szerint az egyházak kizárólag olyan tevékenységet végezhetnek, amelyet számukra jogszabály lehetővé tesz. A törvénytervezet ezzel szemben abból az elvből indul ki, hogy az egyházak működésére vonatkozó olyan szabályokat, amelyek egyházi mivoltukból következnek, a törvény­tervezet átfogóan rendezi — a törvényben nem szabá­lyozott kérdések tekintetében pedig az egyházakra az általános, az általuk végzett, a tevékenység jellegéből adódó szabályok az irányadóak. A törvényjavaslat széles körű politikai és szakmai véleményegyeztetés eredményeként jött létre. Az elő­készítésben részt vettek, illetőleg három oldalú egyez­tető tárgyaláson megvitatták a magyarországi egyhá­zak, a politikai pártok és társadalmi szervezetek, ille­tőleg a tudományos élet képviselői. A törvényterve­zetben foglaltak tekintetében tehát teljes tartalmi konszenzus mutatkozik. A továbbiakban szeretném ismertetni a törvény­javaslat néhány alapvető rendelkezését — jelezve egyúttal a vitás kérdéseket is, amelyek az egyházak­kal és a politikai szervezetekkel történt megbeszélés során felmerültek. Ugy vélem, hogy ezek ugyan az egyeztetések alapján megoldást nyertek, de ismere­tük a Tisztelt Ház számára fontos lehet. A törvényjavaslat rögzíti, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság az embert születésétől fogva megille­tő, alapvető szabadságjog, amelyet nem az állam vagy a hatalom adományoz; ezektől senki sem fosztható meg, és mindenkit — bármÜyen feltétel és jogi, nem­zetiségi, nyelvi vagy más megkülönböztetés nélkül — megillet. Emellett meghatározásra kerül a lelküsmereti és vallásszabadság tartalma is, amikor a javaslat kimond­ja, hogy a jogok gyakorlásának keretében mindenki­nek joga van ahhoz, hogy vallását vagy más lelkiis­mereti meggyőződését szabadon, minden kényszer nélkül megválaszthassa, ateista vagy hívő lehessen ­ez utóbbi esetben szabadon követhesse bármely vallás előírásait. Mindaddig, amíg az mások jogainak vagy szabad­ságának sérelmével nem jár, bárki bírálhatja mások meggyőződését, üyen értelmű propagandát folytat­hat; összefüggésben a vélemény-nyilvánítás szabad­ságával, illetőleg a tanszabadsággal, vallásos vagy ateis­ta nevelésben, oktatásban részesíthet másokat. A javaslat szerint vallása, meggyőződése és azok ki­nyüvánítása, illetőleg gyakorlása miatt senkit semmi­lyen hátrány nem érhet, és semmiféle előny nem Ület meg. Ha valakit e szabály megszegése miatt ért jogsé­relem, orvoslásra a konkrét ügyre vonatkozó jogsza­bály alapján kerül sor, például államigazgatási, munkaügyi vagy büntetőeljárásban. Ehhez kapcsoló­dó nagyon fontos előírás az, hogy az állami hatósági nyüvántartásba vallási és más meggyőződésre vonat­kozó adatokat nem szabad felvenni. A meggyőződés állami nyüvántartásának tilalmát azért kellett előírni, mert kizárólag az államnak van módja arra, hogy adatszolgáltatásra kötelezze az em­bereket. Egyéb esetekben egyéb nyüvántartások

Next

/
Thumbnails
Contents