Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-73

6073 Az Országgyűlés 73. ülése 1990. január 23-án, kedden 6074 kintettel - egyetért azzal, hogy az állambiztonsági szervek tevékenységének a vizsgálatára az Országgyű­lés külön bizottságot hoz létre. Célszerűnek tartanám, ha a bizottság vezetője független képviselő lenne, és a bizottság tükrözné az Országgyűlés politikai összeté­telét. A bizottságnak természetesen a vizsgált téma különleges voltához igazodóan kell majd végeznie a munkáját. Tisztelt Országgyűlés! Röviden szólni szeretnék egy másik, a közvéle­ményt és a Parlamentet is foglalkoztató kérdésről; a hazánkban tartózkodó szovjet csapatok kivonásával kapcsolatos kormányzati álláspontról. A Kormány — a közvélemény és a parlament támo­gatását élvezve — aktívan szorgalmazza a Magyaror­szágon állomásozó szovjet csapatok teljes kivonását. Csak az elmúlt hat hétben két alkalommal tárgyaltam erről Riskov miniszterelnökkel. Egyetértünk abban, hogy a szovjet csapatok ma­gyarországi állomásoztatása egy korábbi, ma már minden tekintetben meghaladott politikai és katonai koncepció következménye, s ma már sem politikai, sem katonai szempontból nem indokolt. A Magyar Néphadsereg — tervezett átalakítását is figyelembe véve — képes és kész a haza védelmére, szuverenitásunk és területi integritásunk szavatolá­sára, és képes megfelelő mértékben hozzájárulni a Varsói Szerződés biztonságának a garantálásához is. Magyarország stratégiai és katonaföldrajzi helyzete lehetővé teszi, hogy biztonságunk bármiféle veszé­lyeztetése nélkül a lehető legrövidebb időn belül tel­jes mértékben kivonják hazánkból a szovjet csapato­kat. A kivonás menetrendjének a kidolgozása és az ügy­gyei kapcsolatos további kérdések rendezése céljából a közeli napokban szakértői szintű magyar-szovjet tárgyalások kezdődnek Budapesten. Tegnap kaptam meg a szovjet miniszterelnök üzeneteié, amelyben már a szovjet tárgyaló delegáció összetételét is kije­lölte. Szándékaink szerint a nyilvánosságra kerülő, meg­bízhatóan ellenőrizhető ütemterv összeállításánál a kiindulópontot a rendezett kivonáshoz technikailag szükséges időtartam jelenti. Ebbe beleértendő az az idő is, amely alatt a Magyar Néphadsereg fel tud ké­szülni a szovjet csapatok kivonása következtében kialakuló új helyzetre. Természetesen körültekintően mérlegelni kell a kérdés nemzetközi feltételeit és valamennyi összefüg­gését is. A realitások figyelmen kívül hagyása ugyanis könnyen szándékainkkal ellenkező hatású lehet. A tervezett szovjet csapatkivonás nemzetközi feltéte­lei kedvezően alakulnak; az elmúlt egy-két évben pozitív fejlemények tanúi lehettünk a szovjet-ameri­kai és általában a kelet-nyugati viszonyban és az euró­pai folyamatokban is. Csökkent a katonai szemben­állás, megváltozott az ellenségkép. Biztatóan halad­nak a hagyományos leszerelésről, korlátozásról és a bizalom erősítéséről Bécsben folyó tárgyalások. Mivel a Varsói Szerződés és a NATO 23 tagállama közötti bécsi tárgyalások sikere nekünk is érdekünk, célszerűnek látszik a szovjet csapatkivonás menet­rendjének kidolgozásánál ezt az összefüggést is figye­lembe venni. Ennek megfelelően igyekszünk kezdet­től fogva — nemzeti érdekeinket és törekvéseinket kö­vetkezetesen képviselve — Bécsben pozitív szerepet játszani és konstruktív módon hozzájárulni a tárgya­lások érdemi előrehaladásához. A csapatkivonással kapcsolatos fejleményekről a Parlamentet és a közvéleményt megfelelő formában tájékoztatni fogjuk. Tisztelt Ház! Remélem egy különös korszakot zár­va ez év márciusában eljutunk a szabad választások­hoz Magyarországon. A II. világháború után mi ma­gyarok a történelem megrágalmazottai lettünk, ócsá­roltak bennünket, kishitűséget, kisebbrendűségi érzést próbáltak belénk táplálni. Az elmúlt évben megmutattuk Európának és a vi­lágnak, hogy a nehéz helyzetben is tudunk úgy csele­kedni, hogy megbecsülést szerezzünk magunknak. Én ezt tartom óriási eredménynek, ami fordulópont­ként kerülhet be a magyar történelembe. De ez az eredmény is semmissé válhat, ha nem tudjuk megakadályozni, hogy ami több mint 40 év­vel ezelőtt erőszakban fogant, most ugyanúgy múl­jon el. Jópárszor előfordult a magyar történelem so­rán, hogy a magyar hazát magyar emberek belülről verték szét, ellentétet, gyűlölködést szítva az emberek között. Most is fennáll ez a veszély. A választási kam­pány még el sem kezdődött, de már fehér-izzásos a készülődő politikai erők hangulata. Igaz, a most színre lépő pártok a múltért nem felelősek. De létük pillanatától kezdve már felelősek szavaikért és tettei­kért, az ország sorsának alakulásáért. Itt most úgy tűnik, semmi sem drága. Ezért szeret­ném mindnyájunk figyelmébe ajánlani, ha demok­ratikus átmenetet akarunk, akkor ezt úgy tegyük, hogy eközben a politikai erők és pártok ne távolítsák az országot Európától. Könnyen nemzeti tragédiába forduló önsorsrom­bolás forrása lehet a sokféle antiirányzat elszaporo­dása. Ezekkel az indulatokkal nincs helyünk a meg­újuló Európában, és ezek idegenek a magyar politikai kultúra hagyományaitól is. Magunknak, az országnak árhtatunk, ha az indulatok elszabadulásának közösen nem szabunk gátat. Tisztelt Ház! ,,Az ember sorsa elől menekülve a végzetébe rohan" — így tartották az ókori Rómában. Ez a Kormány nem akar menekülni a sorsa elől. Nem maga választotta ugyan, de vállalta. Szándéka, hogy kitartson és mindent megtegyen, amit tehet, szilárd. Nem a hatalom, hanem a feladat igézetében dolgo­zik. Hivatásának tekinti, hogy a nép eljusson a szabad választásig, ahol majd új Parlamentet választ és az majd új Kormányt nevez ki. Akkor Kormányom úgy távozik, hogy ideje kitelt, szerepét betöltötte. Kor­mányom tagjait és engem belső indíttatásunk és es­künk is kötelez a nép szolgálatára. Mindvégig eskünk­höz híven kívánunk tevékenykedni, de adunk a becsületünkre, és ahhoz inkább ragaszkodunk,

Next

/
Thumbnails
Contents