Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

6017 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 6018 E kérdés körül élénk vita alakult ki az ipari, mezőgazdasági, valamint a tudománypolitikai és műszaki fejlesztési bizottságokban. Az ipari bizottság a törvény módosításával nem ért egyet, az ipari vállalatok és vállalkozók által az alapra befizetett teljes összeg törvényben eredetileg meghatározott célokra történő felhasználását tartja indokoltnak és szükségesnek. A Tudománypolitikai és Műszaki Fejlesztési Bizottság — meghallgatva a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárát is, — álláspontja kialakításánál igyekezett a mai gazdasági körülményeket is figyelembe venni, a javaslat esetleges elutasításának társadalmi hatásait is mérlegelni. A vita során felvetődött, hogy a tudomány ismét méltatlan helyzetbe került, ugyanakkor kifejezésre jutott az is, hogy érezhető a pénzügyi kormányzat törekvésében a szándék a humán terület, — benne a felsőoktatással és kutatással — lehetőségeinkkel „sajnos" összhangban levő szerény mértékű preferálása. A kormányzat ebbeli szándékának megvalósításához azonban forrásra van szükség, ami nem jutott az amúgy is sok sebből vérző költségvetésből. Az Országos Tudományos Kutatási Alap finanszírozására a kormányzat a korábbi években kötelezettséget vállalt, aminek alapján több évre szóló kutatási szerződések megkötésére került sor. A munkák megkezdődtek, és folytatódniuk kellene 1990-ben is. Jövőre a szerződésekben megfogalmazott munkák elvégzéséhez 1 milliárd 160 millió forint forrásra szükség van. Ha ezt az összeget nem tudjuk előteremteni, akkor a kutatási munkák nem folytathatók, ami mintegy 4,5—5 ezer egyetemi oktatót és akadémiai kutatót érintene, s mely azon túl, hogy kedvezőtlen társadalmi hatást váltana ki, visszavet egy olyan folyamatot, amit gazdaságunk dinamizálását megalapozó szándékkal indítottunk. Úgy gondolom, nem szorul bizonyításra, hogy minden gazdasági fejlődésnek egyik lényeges feltétele a felsőoktatás fejlesztése, valamint a gazdaságban is hasznosítható alap és alkalmazott kutatások gyors végrehajtása, és ezzel összefüggésben a műszaki fejlesztés. Jövőnk érdekében ezeknek a kedvező folyamatoknak fenntartása alapvető érdekünk, még akkor is, ha az ehhez szükséges forrásokat átmenetileg más, fontos területrekre szánt eszközök megkurtításával tudjuk csak előteremteni. Bizottságunk a vita során arra az álláspontra jutott, — ezt tükrözte a mezőgazdasági bizottság véleménye is, — hogy a kényszerhelyzet egyedi megoldásokat tesz szükségessé, de ezt nem lehet gyakorlattá tenni. Jóllehet szakmai meggyőződésünk ellen van, mégis — más reális megoldást nem találván — javasoljuk az Országgyűlésnek, hogy 1990-ben egyszeri esetként értsen egyet a törvénytervezet 12. §-ában leírt változattal és járuljon hozzá, hogy csakis a következő évben és átmeneti jelleggel az Országos Tudományos Kutatási Alapra 1 milliárd 160 millió forintot, és a felsőoktatási fejlesztési alapra 690 millió forintot bocsásson rendelkezésre a Központi Műszaki Fejlesztési Alapból. Itt jegyzem meg, hogy a törvényjavaslat 4. §-ában vázolt módosítás nem praktikus, mert az magával vonná a VÁNYA törvény módosítását, s minthogy átmeneti intézkedésről van szó, a Központi Műszaki Fejlesztési Alapról szóló törvényt jövőre újból módosítani lenne szükséges. Az átmeneti jelleggel történt alapátcsoportosítási javaslatunkkal egyidejűleg a bizottság felkéri a kormányzatot, hogy 1990-ben, összhangban az államháztartással kapcsolatos törvénnyel, mielőbb terjessze az Országgyűlés elé az OTKA és a felsőoktatás fejlesztésének a Központi Műszaki Fejlesztési Alaptól elkülönült finanszírozásáról szóló törvényjavaslatot. Ennek hiánya, vagy a finanszírozás esetlegessége gátolja és visszaveti az e területen megkezdett munka folyamatosságát, nem válhat az fejlődésünk hajtóerejévé. Felkéri egyben a bizottság a Magyar Tudományos Akadémiát is, hogy az e területre átcsoportosított forrásokat nagy szakmi felelősséggel úgy hasznosítsa, hogy az eredmények mielőbb a gazdaság szerkezetváltásának gyorsítását szolgálhassák. Az ügy hosszabb távú gazdasági jelentőségére tekintettel a bizottság az előbb említett feltételekkel támogatja a törvénytervezet 12. §-ában foglalt módosító javaslatot, és azt az Országgyűlésnek elfogadásra javasolja. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítványt sem bizottságok, sem országgyűlési képviselőtársaink nem nyújtottak be, így indítványozom, hogy az általános és a részletes vitát együttesen folytassuk le. Kérem Önöket, a Tisztelt Országgyűlést, egyetértenek-e a javaslatommal, kérem erről szavazzunk. (Megtörténik.) Az Országgyűlés úgy döntött, hogy az általános és a részletes vitát együttesen folytatja le. A vitát megnyitom, hozzászól dr. Biacs Péter képviselőtársunk, Budapest, 30. számú választókerületéből. DR. BIACS PÉTER: Tisztelt Ház! Az Országos Tudományos Kutatási Alapot a Minisztertanács Tudománypolitikai Bizottsága 1986-ban alapította, és az 1986-1990-es időszakra 4 milliárd forintos keretet állapított meg. Eddig két tematikus pályázatot, egy műszer-pályázatot és egy kutatási informatikai pályázatot hirdettek meg eredménnyel. A két témapályázatra háromezer pályázat érkezett, amelyből 1200-at fogadtak el. Tizenegy műszerközpont létesült, többségük regionálisan, Szeged, Debrecen, Miskolc egyetemein. A felhasznált anyagi keretek a következőképpen oszlottak meg: 50 százaléka a tematikai pályázatokra ezen belül körülbelül 50 százalék a műszaki és természettudományi célokra; 30 százalék a középműszerekre és az informatikai infrastruktúra kialakítására; 20 százalék a fent említett műszercentrumokra. Szeretném önökkel ismertetni az OTKA elveit, amelyek szerint céljuk az eredményes alapkutatások támogatása, pályázatokkal való versenyeztetése, a mű-