Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

5991 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5992 A második alappillér, hogy a törvény mellékleteként döntse el azt a termék- és szolgáltatási kört, amely után fogyasztási adót kell fizetni, illetve, amely fogyasztói árkiegészítésben részesülhet. A harmadik elem, hogy a törvény mellékletében a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítés alsó és felső határát is állapítsa meg az Országgyűlés. Végül a törvényjavaslat negyedik fundamentális eleme, hogy a konkrét fogyasztási adó és fogyasztói árkiegészítés mértékeket, illetve a módosítás időpontját a parlament által jóváhagyott költségvetési előirányzatokon belül a törvény mellékletében rögzített alsó és felső határok között a Minisztertanács állapítsa meg. Ezzel a megoldással ért egyet az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága, továbbá e témakörben indítványt tevő Horváth Jenő és Kovács András képviselő urak is. Más volt az álláspontja a kereskedelmi bizottságnak és Hellner Károly képviselő úrnak. Véleményük szerint a konkrét mértékeket és időpontot termékenkénti mélységben a parlamentnek törvényben kellene meghatároznia. Ezzel a megoldással a kormány két okból nem ért egyet. Egyrészt szeretné elkerülni azt a felvásárlási kampányt, amely minden tervezett áremelés hírére törvényszerűen eluralkodik. Másrészt szeretné megkímélni a Parlamentet attól, hogy ármegállapító hatósággá váljék és áldatlan vitákban döntse el például a cigaretta, a konyak vagy a nercbunda árát. A törvényjavaslat ugyanakkor kemény korlátok közé szorítja a kormány döntési lehetőségeit, hiszen nemcsak az összes bevétel és támogatás abszolút öszszegét, hanem a fix vagy százalékos mértékek alsó és felső határait is eldönti. A jövő esztendőre a fogyasztási adó 13,7 milliárd forintos növelését, az árkiegészítések 4,6 milliárd forintos csökkentését tervezzük. Az adóemelés éb élvezeti cikkekre, valamint a motorizáció köréhez tartozó termékekre, míg a fogyasztói ártámogatás csökkentése a víz- és csatorna-szolgáltatás, valamint a sajt- és túró támogatásának csökkentésére terjed ki. A fogyasztási adóemelés 2, az árkiegészítéscsökkentés fél százalékkal emeli a fogyasztói árszínvonalat. Itt kell említést tennem arról a konstrukciós változásról, amelyet az Országgyűlés építési és közlekedési bizottsága kezdeményezett. Jövőre az útalap forrásait teljes egészében a motorizációból származó adóbevételek fogják képezni és növelni. A kormány nevében kérem a Tisztelt Országgyűlést, hogy a fogyasztási adóról és fogyasztói árkiegészítésről benyújtott törvényjavaslatot a módosításokkal együtt fogadja el. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: A terv- és költségvetési bizottság véleményét a költségvetés megajánlása során Devcsics Miklós, a terv- és költségvetési bizottság előadója már ismertette. A módosító indítványokra tekintettel általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vitát megnyitom. A vitában elsőként szót kért dr. Biacs Péter képviselőtársunk, Budapest, 30. számú választókerületéből. Dr. BJACS PÉTER: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fogyasztói adó az állami költségvetésnek egy olyan tartós bevételi forrása, amely egyes termékeknél, így az élelmiszeriparban előállított élvezeti termékeknél, — ilyenek a szeszesitalok és a sör, — fogyasztást szabályozó hatású. A törvénytervezet szerint körülbelül 108 milliárd forint bevételre számít a kormány 1990-ben, amely az állami költségvetés forrásainak körülbelül egyötöde, - nem kis összeg. Ebből 40 százalék az élvezeti cikkek, 55 százalék a gépjárművek üzemanyag, tehát benzin és gázolaj adózása. Ismerve hazánk motorizációs helyzetét, ez elfogadhatónak látszik a javasolt áremelésekkel együtt. Tegyünk azonban egy olyan lépést, amely a környezetvédelemért aggódó választópolgárokat megnyugtatja. Kapjon 10 százalék adókedvezményt az ólommentes benzin. Felmérhetetlenek ugyanis azok a károk, amelyeket főleg a nagyvárosokban a közlekedő utak levegőjébe kerülő ólomvegyületek okoznak. Ebben közegészségügyi és műszaki környezetvédelmi szakemberek egyetértenek. Az utca embere pedig tüntet, protestál, a kormánytól és az Országgyűléstől intézkedést követel. Az NSZK parlamentje néhány évvel ezelőtt saját kezébe vette az ügyet és törvényben rögzítette, hogy az ólommentes benzin fogyasztói adója, és így az eladási ára olcsóbb, mint a normál vagy szuper benziné. Ennek eredményeként megnőtt a környezetkímélő benzin iránti igény, átalakult a fogyasztási szerkezet. Képviselőtársaim! Itt az idő, hogy valamit mi is tegyünk a környezetvédelemért, ezért kérem, hogy szavazataikkal támogassák indítványomat. Tisztelt Ház! A kormány gazdaságpolitikai programjának megvitatásakor már felhívtam képviselőtársaim figyelmét arra, hogy antiinflációs intézkedések szükségesek. A fogyasztási adó törvényben szabályozásánál a javaslatot átnézve kételyeim támadtak. Ennek inflációgerjesztő hatását vettem észre. Az élvezeti cikkeknél ugyanis — említettem már, ilyenek a szeszipari termékek és a sör - a 25 százalékos ÁFA-kulcs bevezetésekor áttértek a fix tételes fogyasztási adóra, ami azt jelenti, hogy például a sör fajtájától és termelői árától függetlenül hektoliterre számított meghatározott összeget kell jövedékként az államnak befizetni és ehhez járul még az egy éve meghatározott 25 százalékos ÁFA, tehát adózott terméket adóztatunk. Minden öt korty sör elfogyasztásakor tehát egy korty értéke a termelő, három a fogyasztási adó formájában az állam zsebébe vándorol, sőt az ötödik korty is az övé: ez az ÁFA. Fogyasztási adó eddig is terhelte az élvezeti cikkeket, mint mindenütt a világon. Mértékéről lehet vitatkozni. Az új szabályozás azonban arra is felhatalmazást kér, hogy az első kortyot, a termelői ár évközi növekedését is megadóztathassa. Ezért tűnt el a mérték meghatározásánál a „vagy" szó a kulcs és a tétel között, tehát a Pénzügyminisztérium mértéktelen mohóságában két kulcsos és egy tételes adót vet ki egy pohár sörre. Ez egyértelműen inflációgerjesztő lépés. Kérem képviselőtársaimat, hogy ne értsünk vele egyet.