Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-72
5993 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5994 Fogadják el az eredeti törvényjavaslatot, — amelyben a „vagy" szó szerepel a kulcsos és a tételes adó között, — és nem a kettő kombinációját. Kérem, ne szavazzák meg a terv- és költségvetési bizottság módosító javaslatát, amelyben a „vagy" szót eltörölték, és az „és" szót iktatták közéje. Javaslom, hogy az első, eredeti javaslat maradjon meg ebben az értelmezésben, ami azt is jelenti természetesen, hogy a felsorolásnál is azt a bizonyos 30 százalékot, ami a termelői árra vonatkozik, kérem törölni a javaslatból, és csak a tételes maradjon. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: A Budapest 32. számú választókerületében megválasztott képviselőtársunk, dr. Hellner Károly következik szóra. DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési vitánál nem kívántam szólni a fogyasztási adó, illetve fogyasztói árkiegészítés beállított összegéről, mert összességében ezen összegeket tudomásul vettem. A vitában — emlékezetem szerint — egyetlen képviselőtársam sem elemezte ezeket az összegeket, pedig nagyságrendjük alapján több figyelmet érdemeltek volna. A lakáspolitikai koncepciónál a 8 és 12 milliárd forintnyi mértékek között hosszú időn keresztül vitatkoztunk, de a költségvetésnél a fogyasztási adó, illetve fogyasztói árkiegészítés változásaival, ami végső soron a költségvetés pozícióját 18,3 milliárd forinttal javítja, nem foglalkoztunk. Pedig érdemes néhány számon elgondolkodni. Az élvezeti cikkek 1989. évi várható adóbevétele, fogyasztási adóbevétele 37,3 milliárd, a 90-es évre előirányzott 43,1. Vagy a kőolajfeldolgozóipari cikkeknek az ez évi várható 53,5 milliárdjával szemben 62,7 milliárd az előirányzat. És még sorolhatnám, de a kedves képviselőtársaknak szintén rendelkezésére áll ugyanez a forrás. A különbséget természetesen a fogyasztók, végső soron a lakosság és a külföldi vendégek fizetik meg. Ez éppen úgy kihat mindennapi életünkre, mint sok más, eddig vitatott tétel. De a költségvetést elfogadtuk, így a továbbiakban az előttünk levő törvényjavaslatról kívánok szólni. Dr. Horváth Jenő képviselőtársammal annak idején javasoltuk, hogy a pénzügyi törvény alapján ne az ÁFA-törvényben elrejtve és nagyfokú szabadsággal a kormányra bízva szabályozzuk e kérdést, hanem a korábban megfogalmazott elveink alapján törvényi keretek között. Sajnos, a nagyjelentőségű témáink mellett a törvényelőkészítés folyamatában a törvényjavaslatra kevesebb figyelmet tudtunk fordítani. Érdemes lett volna megvizsgálni, hogy milyen elvek vagy logika alapján kerül egyik termék kulcsos, a második abszolút mértékű adóztatási formába. Korábban, amíg a Minisztertanács szabályozta e kérdést, csak ez a két forma vagylagosan létezett. A jelen tervezet 6. szakaszának (1) bekezdésében jelölés nélkül becsempészésre került a kombinációs forma is, pedig előzőleg az a- és b- bekezdésben a lehetőséget vagylagosan fogalmazzák meg. A mellékletben már látható is a kombináció megjelenése a motorbenzinnél, gázolajnál, szeszesitaloknál, stb. Mi indokolja e két forma együttes alkalmazását? De vegyünk egy másik példát. Mi indokolja, hogy a személygépkocsiknál 20 ezer forint egységesen a mérték? A 90 ezer forintos Trabantnál éppen úgy, mint az egymillió forint feletti BMW-nél! A guruló kerekeket adóztatjuk 5000 forinttal? A pótkereket miért nem? Azaz hogy azt is adóztatjuk, mert mi az adó után is adót szedünk be. Az adószámítási konstrukció alapján az árkalkuláció elején kerül beépítésre a fogyasztási adó, a végére az ÁFA, így a 20 ezer forintos fogyasztási adó után is fizetünk 25 százalékos ÁFÁ-t, tehát újabb 5000 forintot, azaz megvan a pótkerék-fogyasztási adó értéke is ÁFA formában. De félre a tréfával. Mi indokolja, hogy egyik cikk adómértékekkel, a másik százalékos kulccsal adózik? Erre nem ártott volna időt fordítani és időben a szakbizottság keretei között megvitatni. Sajnos erre nem volt lehetőség, mert a terv- és költségvetési bizottság ülésén került — vita közben — kiosztásra a mellékletek előttünk fekvő változata, így felkészülési idő nem állt rendelkezésre. Eredetileg, szándékom szerint a pénzügyi törvényben megfogalmazottak alapján — mely szerint adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehet — e konkrét kulcsokat, illetve mértékeket kívántam volna a mellékletekben látni, de a jogi és igazgatási bizottságnak a terv- és költségvetési bizottságot megelőző ülésén egy olyan kompromisszumos javaslat született, ami esetenként tól-igos mértékben határozza meg a kulcsokat vagy mértékeket. A kompromisszumot jelen esetben elfogadom. De vitatom a kombinált megoldást, s ezzel együtt a törvényjavaslat 6. szakasz (1) bekezdésének A és B pontja után következő jelöletlen mondatot. Javaslom, hogy ez a mondat maradjon el, s az adók továbbra is vagy adókulcsosán, vagy adómértékben kerüljenek megállapításra. Amennyiben a tisztelt elnök úr az indítványt megvizsgálása céljából bizottságnak adja ki, ezt a feladatot, az a kérésem, hogy ne a terv- és költségvetési bizottságnak, hanem a reformbizottságnak szíveskedjen kiadni. Az adótörvények a reform ad hoc bizottság kompetenciájába tartoztak eddig is, a törvényjavaslat lényegében az általános forgalmiadó törvényből került leválasztásra, így a reformbizottságnak kellene vele tovább foglalkozni. Az indítvány nem érinti a már jóváhagyott 1990. évi költségvetési törvényt. Ezzel nem azt kívánom természetesen kifejezni, hogy nem bízok a terv- és költségvetési bizottságban, hanem egy korábbi feladatelhatárolási döntésünket szeretném erősítem. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)