Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

5985 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5986 vül labilis eleme a költségvetés bevételi előirányzatai­nak. A labilitás azonban nem fölfelé, hanem lefelé igaz. Sajnos azzal kell számolni, hogy a tervezetthez képest valószínűleg kevesebb szocialista import, így ennek kapcsán kevesebb befizetés, és bizony előfor­dulhat, hogy a tervezettnél valamivel több szocialista export alakul ki. Ez csak ronthatja a költségvetés pozícióját, és nem javíthatja. Az állami nagyberuházások utáni kamatok, ame­lyeket az MDF fölvet, fájdalom, nem a költségvetés bevételeit, hanem a kiadásait növelné. Ezzel tehát jobb nem számolni. Azok az állami juttatások, ame­lyeket vállalati beruházáshoz alapjuttatásként ad az állam, járadék fizetésére kötelezettek, piaci kamat­szint mellett, ezekkel számol a költségvetés. A soronkívüli gépkocsi kiutalások 10 százalékos felára pedig - bármilyen mértékben nőne is ezeknek a gépkocsiknak a száma — több milliárd forintos be­vételhez nem tudja juttatni a költségvetést. Dr. Somlai Gyula képviselő úr felvetette, hogy a víz- és csatorna-használati díjak közötti területi kü­lönbségek szűnjenek meg. Jelenthetem, hogy az első lépés megtörténik 1990-ben, és ahogy a víz és csator­naszolgáltatás fogyasztói ártámogatását képesek va­gyunk csökkenteni, majd megszüntetni úgy, a teljes kiegészítés belátható időn belül, teljes-körűén megtör­ténik. Dr. Juhár János a kormány szemére vetette, hogy a társadalmi szervezetek támogatását a parla­ment jóváhagyásától eltérően növelte. Szeretném Önöket tájékoztatni, hogy erről szó sincs. 1989-ben, tehát ebben az évben a parlament 2,6 milliárdról 2390 millióra csökkentette e szervek támogatását. Ez csengő szám, ami nem léphető túl, ennyi lesz év vé­géig a tényleges felhasználás. Ebben a 2390 millió­ban már benne van az a 300 millió forintos fel nem osztott tartalék is, amire Juhár János utalt. Roszik Gábor és mások felvetették, hogy a társa­dalmi szervezetek támogatását kuratórium ossza el. A terv- és költségvetési bizottság ezzel egyetértett, természetes, hogy a kormány számára ez a megoldás elfogadható. Kárpáti András azt ajánlotta, hogy a szétváló ta­nácsok 300 millió forintos elkülönített tartalékkal rendelkezzenek. Miután a terjes 1,6 milliárd forintos tartalékot felosztottuk a tanácsok között, nincs mód arra, hogy ezt a tartalékolást biztosítani lehessen - de azt gondolom, nincs is rá szükség. A többi indítványra a terv- és költségvetési bizott­ság állásfoglalása visszatér. Föl lehet végül tenni azt a kérdést Tisztelt Képvi­selőház: milyen ez a költségvetés? Nem jó, de szüksé­ges. George Wahington, az első amerikai elnök 200 évvel ezelőtt, az észak-déli háborúban kivérzett Egye­sült Államok első költségvetésének beterjesztésekor a következőket mondta a kongresszusnak: „Nincs jó költségvetés, csak elfogadott vagy eluta­sított költségvetés van. A legjobb költségvetés az el­fogadott, a legrosszabb az elutasított költségvetés.» (Derültség.) Hát erről van szó ! Sokan mondják: ha nincs jóváha­gyott költségvetés, mi történik?, legfeljebb lemond a kormány. Ez persze bekövetkezhet, csakhogy itt alap­vető szereptévesztésről van szó, hiszen miként azt a lakásvitában többször is szóbahozták önök is, mi is: már régen nem a kormányról - és ne vegyék rossz né­ven -, nem a parlamentről, hanem az ország sorsáról és jövőjéről van szó. Rózsa Edit azt kérdezte: ugrunk-e, és ezért szorul a hurok a nyakunkra, vagy kirúgják alólunk a sámlit? Jelenthetem, hogy nem ugrunk, hanem lépünk, hogy ne szoruljon meg a hurok a nyakunk körül. (Taps.) Az elkövetkezendő napokban előttünk áll a szere­tet ünnepe és egy új esztendő. Ilyenkor illenék bol­dog új évet kívánni és boldogságot a karácsonyhoz. Azt hiszem, ezt jó szívvel megtehetjük. Ez a költség­vetés persze nem igazán karácsonyi ajándék — én ezt jól tudom. Egyet azonban adhat: nyugalmat, tiszta lelkiismeretet és azt a biztonságot, amelynek birtoká­ban képesek vagyunk a jövő esztendőben az össze­omlást megelőzni. Én azt kérem a parlamenttől, hogy ezt az ajándé­kot tegye oda az ország képzeletbeli karácsonyfája alá. Azt hiszem, az idő, a hely és az alkalom talán meg­engedi, hogy befejező gondolatként Luther Mártont idézzem. Itélőbírái, a fejedelmek gyűlése előtt Luther a következőket mondta: „Nem tudok, nem is akarok semmit visszavonni, mert se nem bizalmas, se nem tanácsos a lelkiismeret ellen cselekedni. Itt állok, nem tehetek másképp. Is­ten segíts! Ámen." (Taps és derültség.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Következik"a hatá­rozathozatal. Először a módosító indítványokról kell dönte­nünk. (Miután a teremben a képviselők meglehetős zajjal lapozgatnak és beszélgetnek, az elnök az előbbi idézetből merítve a következőket mondja.): Isten se­gíts! Kis figyelmet kérek! A módosító javaslatokat képviselőtársaim a 445-ös, valamint az ezt kiegészítő 479-es számú bizottsági je­lentésekben találják meg. Kérem, hogy ezeket vegyék elő. A döntés felvezetésében el fogom mondani, hogy a módosító indítvány melyik jelentés hányadik pontjá­ra vonatkozik. A terv- és költségvetési bizottság a korábban beter­jesztett képviselői módosításokról jelentést készített, azt 445-ös szám alatt közzétette. Kérem, hogy most ezt szíveskedjenek elővenni. HATÁROZATHOZATAL A 445-ös számú jelentés első pontja tartalmazza Kárpáti András képviselőtársunk módosító javasla­tát, amely a törvényjavaslat 18. paragrafusára vonat­kozik. A módosító indítványt sem a bizottság, sem a pénzügyminiszter nem támogatja. Kérdezem a Tisztelt Országgyűlést: ezek ellenére elfogadja-e a képviselői módosító indítványt? Kérem szavazzunk erről! (Megtörténik.)

Next

/
Thumbnails
Contents