Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

5983 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5984 kékről és megfontolásokról van szó, hanem arról is, hogy ezeken a területeken van, kell, hogy legyen lehetőség, a meglevő rendszerek felülvizsgálata alapján, a párhuzamosságok csökkentésére, a takarékosság erősítésére. Az önkormányzatoknak szól a normativitás és nem az intézményeknek. A feladatellátásra jutó normatívák csak arra szolgálnak, hogy a tanácsok állami támogatását normatív módon alapozhassuk meg. Az intézményeket ez nem köti gúzsba. A tanácsok döntik el változatlanul, hogy a normatívakon túl, milyen támogatást nyújtanak intézményeik működéséhez. Ez az aggály tehát nem igazán alapos. Többen fölvetették, valójában mekkora is lesz a béremelkedés. Az egészségügyben 30 százalékos, az oktatásban átlagosan 25 százalékos, ezen belül a pedagógus munkakörökben 30, a nem pedagógus munkakörökben valószínűleg 17—18 százalékos, és mindez egy ütemben január 1-től kerül végrehajtásra. Raffay Ernő képviselő úr drámai hangon ecsetelte a magyar felsőoktatás nehéz helyzetét. Nem vitatom, számos egyetem és főiskola gazdasági gondokkal küzdhet, nehéz helyzetben lehet. Ezzel együtt szeretném felhívni az Országgyűlés figyelmét arra, hogy a magyar felsőoktatási rendszer egyike a legszervezetlenebb, legalacsonyabb hatékonysággal működő intézményhálózatnak. Atomizált, hallatlanul alacsony szervezettségi fokon működik. Talán nem szoktuk eleget emlegetni: ma Magyarországon egy felsőoktatási oktatóra átlagosan három tanuló, három diák jut, és egy oktató egy héten kötelezően maximum 8 órát teljesít, miközben alulfizetettek az oktatók. Évek óta mondjuk; vannak olyan egyetemek ahol négy filozófiai tanszék működik egymás mellett. Nem egyszer presztízs okokból megyék mini egyetemeket, főiskolákat, főiskolai karokat hoznak létre, amelyeket persze alig tudunk fianszírozni. Itt az ideje tehát, hogy ezen a területen is sor kerüljön a racionalizálásra, és meggyőződésem, hogy bőségesen lesz forrás az értelmes szervezeti változtatások után a felsőoktatás anyagi kondícióinak javítására. Többen, Csipkó Sándor, Dr. Vona Ferenc, Varga János beszélt a mezőgazdasági helyzetéről, a csökkenő kereslet okozta esetleges veszélyekről. Szeretném Önöket tájékoztatni, a kormány úgy határozott, hogy éppen a mezőgazdasági termelés keresletének intervenciós kezelése érdekében külön agrár-intervenciós alapot hoz létre a jövő esztendőben, amelyet a költségvetés 100 millió forinttal fog támogatni azért, hogy ne essen vissza katasztrofálisan, egy esetleges csökkenő kereslet miatt a mezőgazdasági termelés. Többen, így Ballá Éva Roszik Gábor fölvetették, biztos, hogy ebben a költségvetésben még számos tartalék van, hiszen ha a kormány egyetlen éjszaka 4 milliárd forintot a lakáskoncepció finanszírozása érdekében elő tud teremteni, akkor a következő éjszaka valószínűleg még többre is képes lehet. Szeretném figyelmükbe ajánlani, itt egy kiélezett, végsőkig nehéz helyzet kezeléséről volt szó, és a kormány azért vállalta ezeket az áldozatokat, hogy legyen kezelhető, kompromisszum a lakásfinanszírozási rendszerben, ami a Parlament számára is, a kormány számára is, és így a nemzetközi szervezetek számára is elfogadható. Nem arról van szó, hogy azokon a területeken ahol a kormány a csökkentést javasolta, valamiféle pénzbőség, vagy lazaság uralkodna. Felelősséggel állíthatom, nincsenek ennek a költségvetésnek laza előirányzatai. Azt nem állítom, hogy az egyes intézményeknél nincsenek belső tartalékok, ott kell őket föltárni, ott kell őket mobilizálni. Miután a terv és költségvetési bizottság is így foglalt állást, arra kérem a parlamentet; az összes kiadást növelő igényt, amely különböző indítványokban fölmerült, megfelelő fedezet hiányában ne támogassa, ne fogadja el. Dr. Vodila Barna képviselő úr a nagyértékű ingatlanok adóztatását vetette föl. Vannak emlékeink, talán Önök közül többeknek, az úgynevezett diszkriminatív érték-többlet adóról. Ne tegyük, ne hozzuk viszsza. Bízzuk a helyi tanácsokra, —jövőre a helyi adóztatás keretében — a vagyonadóztatás megszervezését, ahol mód lesz az ilyen típusú terhelés növelésére. De központilag ne döntsünk. Zsidei Istvánné megkérdezte, miért nem tartalmazza a költségvetés a tengizi ráfizetést. Jamburgra 9 és fél milliárd forint hitelt fordít az Állami Fejlesztési Intézet, ami 5 milliárd forinttal kevesebb annál, mint amit eredetileg 1990-re terveztünk. Nem a költségvetés tehát, hanem a hitelmérleg tartalmazza a tengizi beruházásnak az előirányzatait. Lékai Gusztáv felvetette, addig ne szülessen döntés a költségvetésről, amíg a központi műszaki fejlesztési alapról szóló törvénytervezetet el nem fogadta az Országgyűlés, mondván, hogy ezzel lényegében a költségvetés eldönti a következő napirend sorsát. Szeretném önöket tájékoztatni, tudatos a sorrend. Éppen azért tudatos, hogy önök ennek a döntésnek, már mint a költségvetésről szóló döntésnek az ismeretében dönthessenek, a központi műszaki fejlesztési alapról. Arról van ugyanis szó, hogy a költségvetés, az országos tudományos és kutatási alap ezer száz millió forintos, illetve a felsőoktatási fejlesztési alap, több mint 600 millió forintos állami támogatását nem tudja jövőre finanszírozni. Ez nincs bent a költségvetésben. Ha tehát önök a költségvetést elfogadják, ez annyit jelent, hogy e két területnek az állami támogatására nincs fedezet. Ettől a Parlament még a központi műszaki fejlesztésről szóló törvényjavaslatban belátása szerint szabadon dönthet. De a költségvetés ismeretében kell, hogy meghozza ott a döntését. A költségvetés tehát nem determinálja a központi műszaki fejlesztési alapról szóló törvényjavaslatnál a lehetséges döntést. Pölösné Krizsán Ildikó fölszólított, számoljak el arról, hogy a Magyar Demokrata Fórum bevételnövelő javaslatait a kormány megvizsgálta-e. Igen. Még azelőtt, mielőtt ez a javaslat a képviselők kezébe került volna. Teljesen természetes, hogy tételesen vizsgálta a kormány, milyen jövedelmekhez juthatunk. A javaslatok közül a rubel-forgalomban további bevételeket lát a Magyar Demokrata Fórum. Abban egyetértés van közöttünk, hogy ez az egyik kétségkí-