Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

5981 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5982 A vállalkozási nyereségadó, illetve az állami tulajdon utáni osztalék mértékének felemelése, a törvények módosítása. E két alternatíva egyikével sem értett egyet a tervés költségvetési bizottság, kitartott a parlamenti novemberi döntése mellett, azaz jövőre még maradjon a bérnövekmény adó. A bizottság ezen álláspontját támogatom, a kormány ezzel egyetért. Nagyon sokan beszéltek a tanácsok gondjairól. Dr. Németh Kálmán, Balogh László, Török Sándor — Balogh László Pest megyéből —, mind-mind különböző aspektusokból vizsgálták a tervezett tanácsi, pénzügyi, szabályozási rendszert és annak várható követelményeit. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen a hozzászólók túlnyomó többsége még nem ismerte azokat a kedvező változásokat és azoknak a konkrét hatásait a területükön működő tanácsokra, amelyeket a parlamentnek elfogadásra ajánl a kormány, nevezetesen az eredetileg tervezett 1,6 milliárd forintos tartalék tanácsok közötti felosztását. Ezzel a lépéssel egyetlen egy helyi tanács sem kerül működőképtelen helyzetbe 1990-ben, sőt a tanácsok 90 százalékánál a folyamatban levő beruházások 90 százaléka zavartalanul folytatható és befejezhető lesz. Ezért tehát azt gondolom: azok a konkrét aggályok, amelyek az egyes települések, vagy településcsoportok alulfinanszírozottságára vonatkoztak, ezzel a lépéssel teljes körűen megszüntethet ők. Felmerült az aggályok között, hogy elszegényednek azok az intézmények, amelyek ebben az új rendszerben a tanácsoktól esetleg kevesebb támogatást kapnak. Szeretném nagyon hangsúlyozni: óriási veszély és csapda rejlik abban a folyamatban, ami évek óta tart. Jól tudom, a tanácsoknak hallatlanul nehéz szembe nézni azzal a nyomással, ami rájuk nehezedik, és aminek a lényege: minél többbet fejleszteni, minél többet beruházni. Higgyék el, időnként lidérces álmaim vannak, aminek az a lényege: a megvalósított, felépített új intézmények üzemeltetését nem lesznek képesek tanácsainak fedezni, és a működtetés többletköltségeit a költségvetés se lesz képes átvállalni. Nem kétséges: a beruházáscentrikus gazdálkodási szemlélettel az elkövetkezendő években le kell számolni. Van és lesz lehetőség arra, hogy a működő intézményeket akár javuló színvonalon lássák el a tanácsok, de sokkal szolidabban, sokkal reálisabban kell beruházási programjaikat megtervezni, új beruházásaikat indítani. És miután Bánffy György képviselő úr — más öszszefüggésben — felvetette, kötelességem rá visszatérni: az intézmények támogatását, annak mértékét és a támogatás odaítélésének és finanszírozásának rendszerét nem lehet függetleníteni a fenntartóktól. Igenis a tanácsokra kell bízni, hogy melyik intézményt tartják fontosabbnak, azt, milyen anyagi eszközökkel látják el. A minisztériumokra kell bízni, a fenntartókra kell bízni ennek eldöntését; ne vállaljuk azt, amit évtizedeken keresztül sikertelenül tettünk, hogy minden egyes intézményi előirányzatot központilag próbálunk eldönteni és meghatározni. Többen felvetették, hogy a bevételi előirányzatokban tartalékok vannak: személyi jövedelemadóban, általános forgalmi adóban. Szeretném az önök figyelmébe ajánlani: sok éves költségvetés tervezésekor estünk már abba a csapdába, hogy irreálisan túlfeszítettük a bevételeket, aztán a teljesítés során meg kellett állapítunk, hogy azok nem realizálhatók. Ne kövessük el újra ezt a hibát! Emlékeztetem Önöket az adótörvények vitája során elfogadott kompromisszumokra. A személyi jövedelemadóban a három és többgyermekes családok adókedvezményének megtartása — emlékezzenek — másfél milliárd forint. A kompromisszumos adótábla elfogadása három és félmilliárd forint. És azt mondtuk, hogy az így kieső ötmilliárd forintot a láthatatlan jövedelmek alaposabb adóztatásával hozzuk be. Most mégis többen felvetik, hogy irreálisan alacsony a személyi jövedelemadó előirányzata. Nem az. Tizenhét százalékos bérnövekedésre épül. Nem szabad ezt az előirányzatot egyetlen forinttal sem tovább növelni. Többen felvetették a személyi jövedelemadó, illetve a földadó elosztásának anomáliáit. Én azt mondom: a személyi jövedelemadó akkor teremthet érdekeltséget, ha nem korlátozzuk be felülről, hanem ott hagyjuk azoknál a tanácsoknál, ahol az ott élő emberek befizetik azt. Ne tegyük tehát azt, hogy alulról is, meg felülről is korlátozzuk, hiszen előbb-utóbb akkor a személyi jövedelemadó nem lesz más, mint egy szűk határok között mozgó fix összegű állami támogatás. Ennek nincs értelme, az egész rendszer alapgondolatát bénítja meg. Ami pedig a földadót illeti, annyi türelmet kérnék a kormány nevében, hogy miután 1990-ben az egész földadó konstrukció újraalkotására sor kerül, 1991-től szó lehet ezeknek a bevételeknek a tanácsok részére történő átengedéséről. Felmerült ismételten a vitában, hogy lépjünk-e 1990-ben, vagy csak 1991-ben. A bizottsági vita, a terv- és költségvetési bizottság állásfoglalása és a hozzászólások többsége úgy gondolom, azt erősítette: nincs ok arra, hogy a tervezett lépéseket, tehát a normatív támogatást és a személyi jövedelemadó teljes átengedését elhalasszuk. Az a javaslatom tehát; tegye meg a parlament ezt a lépést. Sokan beszéltek az oktatás és kultúra, a közművelődés gondjairól. Bánffy György, dr. Brezniczky József, Fehér Tibor és Raffay Ernő képviselő urak. Az alapprobléma az volt, hogy a dologi automatizmusok hiánya, illetve a bérnövekedés differenciált állami támogatása számos intézmény számára elviselhetetlen terhet, gondot, az ott dolgozó emberek számára pedig nem jelentéktelen különbségeket teremt. Fölmerült, hogy az önkormányzatok és a normativitás az intézmények számára elfogadhatatlan, gúzsbakötött pozíciókat teremt. A legfontosabb dolgokra visszatérek. Szeretném Önöket arról tájékoztatni, nincs mód arra, hogy az eredetileg preferált költségvetési intézmények és területek kibővítését ebben a nehéz krízis-költségvetésben vállaljuk. Egészségügy, oktatás és szociálpolitika mellett újabb célokkal a költségvetés előirányzatai nem terhelhetők. És mégegyszer szeretném hangsúlyozni, nem egyszerűen gazdasági érdé-