Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

5979 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5980 járó költségvetéssel szemben? Kezemben van Kardos János tatabányai rokkantnyugdíjas, háromgyermekes családapának a távirata, aki ugyanezt kéri. Azt hiszem, ez megkerülhetetlen. Röviden: 20 százalékos, de még kézben tartható inflációt tervezünk a jövő esztendőre, ezzel szemben egy elszabaduló háromszámjegyű vágtató infláció áll. 50—60 ezer fős átmeneti munkanélküliséggel számolunk, amivel szemben 5—6000 ezres munkanélküliség áll. Elfogadható, bár nem nyugati színvonalú árukínálatot tudunk igérni, amivel szemben áruhiány, feketepiac, legrosszabb esetben jegyrendszer áll. Stagnáló életszínvonalat tudunk jósolni, amivel szemben 15—20 százalékos drasztikus fogyasztáscsökkentés áll. Végül, de nem utolsósorban kezelhető, kézbentartható válságmenedzselést tervez a kormány, amivel szemben 30—40 éves végleges leszakadás állna. — És ezek csak a gazdasági következmények. Egyetértek Király Zoltánnal: a tét ennél sokkal nagyobb, a gazdasági összeomlás a békés átmenetet veszélyeztetné. Sokan felvetették, van-e más alterantíva? A válasz egyértelműen az, hogy nincs. Gondoljanak csak a lengyel példára. Napnál világosabb : a válsággal küzdő országok saját áldozataik híján nem kapnak segítséget. Nem tudunk tehát olyan alternatívát ajánlani, amely képes lenne megmenteni minket az áldozatoktól, az elkerülhetetlen gondoktól. Ez a magyarázata annak, — kedves Lékai Gusztáv, - hogy a magyar pénzügyminiszternek se oka, se kedve nincs mosolyogni mostanában. Többen felvetették, hogy ha ezt a költségvetést a parlament elfogadja, végrehajtása nyomán sztrájkok lesznek Magyarországon. Igen, lehetnek, mint ahogy egyes konfliktusok esetén már eddig is voltak. Ám ha nem születik meg ez a költségvetés, akkor biztos, hogy lesznek sztrájkok, sőt tömeges sztrájkok. Olyan sztrájkok, amelyek nem enyhítik, hanem tovább mélyítik a gazdasági válságot. Itt utalni szeretnék miniszterelnökünk szavaira: sztrájkokkal még egyetlen ország sem lábalt ki a gazdasági válságból! Az csak arra jó, hogy elmérgesítse a helyzetet, előbb-utóbb erőszakhoz vezessen, kezelhetetlenné tegye a válságfolyamatokat. A válságon csak a megfeszített munka segíthet, s ebben mélyen egyetértek dr. Vodila Barna képviselő úr gondolataival. Bevallom Önöknek, nekem is van egy álmom. Arról álmodom, hogy Magyarországon a minisztertől a segédmunkásig, a vezérigazgatótól a portásig a feladatai magaslatán álló, hozzáértő emberek megfeszített munkával és jól dolgoznak. Az az álmom, hogy Magyarországon nem a pillanatnyi konjunktúrát kihasználó „percemberkék", az ügyes taktikázok, hanem a hozzáértő teljesítményt nyújtó emberek érvényesülnek. (Taps.) Az az álmom, hogy az az egyetértés és az a lelkesedés, amely a politikai átalakulást támogatja, átterjed a gazdaságra és a gazdaságban is megvalósul az az összefogás, amely nélkül nincs kilábalás, és az az álmom, hogy lesz olyan pénzügyminiszter, aki a növekvő gazdasági jövedelmek elosztására egyre jobb költségvetési alternatívákat tud majd a parlament elé terjeszteni. Ébren persze tudom, hogy ez a pénzügyminiszter nem én leszek. Igaza van Kállai Ferencnek: ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, ahhoz szellemileg is fel kell készülnie ennek az országnak. Tisztelt Országgyűlés! A vitában 35 hozzászólás hangzott el. A hozzászólásokban volt megértés, biztatás, kétségek, beletörődés, számos bizalmatlanság, sok kritika és nagyon sok javaslat. A kormány nevében mindezeket megköszönöm. Konkrétan a javaslatokra, a kérdésekre és az indítványokra szeretnék kitérni. Nagy Sándor arról beszélt, az a gazdaságpolitikai program és költségvetés, amely egyidejűleg négy negatív elemet jósol, nem lehet elfogadható és megalapozható. Gazdasági stagnálás, infláció, munkanélküliség, csökkenő reálbér - együttesen elfogadhatatlan. Szeretném Önöket arról tájékoztatni, hogy a gazdasági stagnálás mögött gazdasági átalakulás húzódik meg, amiben van és reméljük egyre nagyobb mértékben lesz gazdasági növekedés is, nemcsak visszafejlődés. Ahhoz, hogy ez a gazdasági átalakulás végbemenjen, van két rendkívül káros következmény. Az infláció és a munkanélküliség. Ha az elsőt elfogadjuk és azt akarjuk, hogy ez az átalakulási folyamat gyorsuljon és végbemenjen, akkor bizony néhány évig ezzel a két keserves következménnyel szembe kell nézni. A csökkenő reálbérnek pedig egyetlen magyarázata van: adott teljesítmény és adott adósságszolgálati terhek mellett nincs esély a fogyasztás és így a reálbérek növelésére. A szakszervezetek nevében előterjesztett feltételek - három feltétel - közül úgy gondolom, kettő teljesül ezen az ülésszakon, illetve a januári ülésszakon. A harmadik a bérmegállapítások általános liberalizálása, a bérszabályozás teljeskörű liberalizálása, a béradó megszüntetése, a béralku mechanizmus bevezetése. Ez ügyben a terv- és költségvetési bizottságban is széleskörű vita alakult ki. Ismételten szeretném hangoztatni: a kormány ezzel a törekvéssel mélyen egyetért. Tudja, hogy a teljes bérliberalizmus, illetve a jelenlegi rendszer megtartásának az inflációs kockázatai lényegében azonosak. Abban nagy különbség nincs. Ugyanakkor azt is világossá szerettük volna tenni, hogy a költségvetés újabb bizonytalanságokat nem bír el, ezért tehát csak olyan megoldás esetén van lehetőség a teljes bérliberalizálásra, amely garantáltan biztosítja az államháztartás számára a béradó megszüntetése miatt kieső bevételeket. Az a megoldás, amelyet Nagy Sándor, majd később más összefüggésben Szabó Kálmán professzor ajánlott, ezt a garanciát nem tudja biztosítani. Arról nem is beszélve: hogy a parlament saját döntéseivel lenne ellentétes, ha valamiféle adót, vagy befizetési kötelezettséget nem törvényben állapítanak meg, hanem azt az érdekeltek valamiféle labilis megállapodására bízná. Ezért a kormány világossá tette: amennyiben a parlament a bérnövekmény adó eldöntése mellett foglal állást, úgy ellentételként két altarnatíva lehetséges.