Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-72

5975 Az Országgyűlés 72. ülése 1989. december 21-én, csütörtökön 5976 (ELNÖK: Horváth Lajos -9.00 óra) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Jó reggelt, jónapot, jó munkát kívánok mindenkinek. Tragikus események miatti megdöbbenés és mély megrendelülés késztet bennünket arra, hogy munkánkat egy felhívás elfogadásával kezdjük. Külügyi bizottságunk előterjesztette azt a felhívás-tervezetet, amellyel Románia Nagy Nemzetggyüléséhez, kormányához és a világ parlamentjeihez kíván fordulni. Kérem jegyző képviselőtársamat, szíveskedjék felolvasni a felhívás-tervezetet. Dr. KARVALÍTS FERENC jegyző (olvassa): Az Országgyűlés felhívása Románia Nagy Nemzetgyűléséhez, a román kormányhoz, s a világ valamennyi parlamentjéhez. A Magyar Köztársaság Országgyűlése az ország közvéleményével együtt mélységes megdöbbenéssel és aggodalommal értesült Románia lakosságával szemben folytatott fegyveres megtorlásról, amely hazánk közvetlen szomszédságában Temesvárott és más helységekben megy végbe. Nem maradhatunk közömbösek akkor, amikor Európa szívében ilyen brutálisan lábbal tiporják az emberi jogokat, ezrek és ezrek vérét ontják, és életét oltják ki. Tőkés László és családja élete is közvetlen veszélyben van. Meggyőződésünk, hogy ezekért az eseményekért a román hatóságoknak, s a vezetésnek vállalniuk kell a felelősséget saját népük, s a világ közvéleménye előtt. A Magyar Országgyűlés ismételten a leghatározottabban elítéli a román hatóságok barbár megtorló akcióit, követeli azonnali beszüntetésüket és a felelősök megbüntetését. A bűnös akciókat csak hathatós nemzetközi összefogással állíthatjuk meg. Felhívással fordulunk a román parlamenthez, s a világ valamennyi parlamentjéhez, fejezzék ki tilatkozásukat az emberi jogok romániai megsértése ellen, az emberi szolidaritás szellemében. Az Országgyűlés támogatja a kormány eddigi lépéseit, és felhatalmazza a további szükséges intézkedések megtételére. Az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. ELNÖK: A szavazás előtt szót adok Márk Györgynek, országos listán megválasztott képviselőtársunknak. MÁRK GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! Szíves türelmüket kérem néhány percre csupán. Kétszáz, háromszáz, háromezer, egyre többször felrepülő számok a hírközlő szervek által az utóbbi napokban. Ennyire becsülhető a halottak és sebesültek száma Romániában. Majdhogynem azt mondanám, bennük annyi a közös, hogy döbbenetesek ezek az adatok. De a magam részére még egy közös vonást vélek felfedezni, hogy Temesvár és más települések utcáin nemzetiségi hovatartozástól függetlenül emberek estek áldozatul egy magát civilizált politikai formának tartott, már túlontúl régen is idejét múlt rendszernek. Embereket mondtam, mert a tankok és szuronyok itt nem tettek különbséget román és magyar, szász, avagy szerb között, az utcára vonultak mindazok, akik élni akarnak, akik megérdemelnék, hogy ezt emberi módon tegyék meg. És hogy most e helyen néhány pillanatra szót kértem, annak elsősorban az az oka, hogy tiltakozásomat fejezzem ki mindenfajta brutalitás ellen. Semmiféle magyarázatot nem találok az ilyen módon történő leszámolásra. Az erőszak által történő leszámolásnak, a gyengék fegyverének tartom. Kiindulópontom egyszerű magyarázata, hogy minden embernek joga van az élethez, éljen Földünk bármely részén. Ez már régen nem csupán Erdély ügye. Én egy nemzeti kisebbségnek vagyok a tagja. Egész nemzetben gondolkodom, tisztelettel ezt kérem a Parlamenttől is. Egy gondolat erejéig nyúlok vissza az egy hónappal ezelőtti mondottakra, mely szerint alapvető kötelességünk, hogy egész tevékenységünkkel elősegítsük a népek és nemzetek közeledését. Ennek a korábbi kijelentésemnek szomorú aktualitást adnak a Romániában zajló, az európai civilizációhoz méltatlan, és a XX. század végén példátlan események. Ezért én is kérem, fejezzük ki szolidaritásainkat a szabadságért és demokráciáért küzdő romániai népekkel, nemzetiségre való tekintet nélkül, és fejezzük ki mélységes megdöbbenésünket azzal a hatalmi gépezettel szemben, amely sem eszközökben nem válogat, és nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkült fojt vérbe minden olyan eseményt, amely szabadságra, demokráciára törkszik, következésképpen a diktatúra létét veszélyezteti. Ha a magyar társadalom ilyen szolidaritásra képes, meggyőződésem, hogy képes elkerülni csapdáját. Egyetemes történelmi tapasztalat, hogy erőszakkal népmozgalmakat csak ideig-óráig lehet elfojtani, de a vén Európa történelmi tapasztalata az is, hogy az államok közötti kapcsolatok rendezésének sem lehet hatékony eszköze az erőszak. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szót adok Berecz Jánosnak, a külügyi bizottság elnökének. BERECZ JÁNOS, a külügyi bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A külügyi bizottság tegnapi ülésén megvizsgálta azokat a tényeket, híreket, amelyek a Romániában zajló eseményekről szólnak, és amelyekről rengeteg hír áll rendelkezésünkre. A hírek, a közölt tények néha egymásnak ellentmondóak. A tárgyilagos diplomácia s a reális politika léphet-e ilyen esetben? Igen. Azért, mert a tények azt igazolják, azt bizonyítják először, hogy súlyos helyzet alakult ki a szomszédunkban, Romániában, s határainkhoz közel az elnyomó román hatóságok fegyverrel rontottak a békés tüntetőkre. Másodszor azért, mert a tények szerintt nem nemzeti, etnikai jellegűek a megmozdulások, hanem az emberi jogokért, a szabad létezésért tüntetők, kiállók és a hatalom közötti konfliktusról van szó, amely