Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5951 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5952 sokon, akkor igényeit a pártokkal együtt ugyanolyan szabályok szerint kell elbírálni. Általában sem tartható, hogy míg a pártok helye­sen normatív szabályok alapján kapnak költségveté­si támogatást, a társadalmi szervezetek puszta igény­bejelentés szerint, örömmel hallottam, hogy a kor­mány javasolja a honvédelmi kiadások kétmilliárdos csökkentését, valamint internacionalista kötelezettsé­geink csökkentését. Azt furcsállom, hogy ezek egé­szen a mai nap reggeléig olyan kiadási tételekként sze­repeltek, amiről azt állította, a kormány hogy egy fil­lérrel sem rövidíthetők már meg. — Lehetséges, hogy még más tartalékokat is rejteget a költségvetés? A jövő évi költségvetést lényeges pontokon aggá­lyosnak tartom. Azonban tudomásul kell venni a mi­niszterelnök úr azon korábbi bejelentését, hogy a kor­mány alapvetően más költségvetést nem képes kidol­gozni. Kérem azonban, hogy ehhez a kényszerű költ­ségvetési egyenleghez tartozó kiadási és bevételi té­telek megvalósulását a mainál megalapozottabb gaz­daságpolitikával támasszák alá. Kérem, hogy a valós gazdasági információk feltárását a kormány ne füg­gessze fel. Az információk már ma és holnap is közöl­hetők velünk. Magyarázatot igényelhetne például, hogy a jövő évi gazdaságpolitikai koncepciót megalapozó adatok miért változtak október és december között rejté­lyes módon. Például a lakossági nettó-megtakarítást októberben még négymilliárdra, decemberben 15 mil­liárdra becsülték. Az állami szféra nettó hiteligényét októberben 34, decemberben 68 milliárdra becsül­ték és előjött egy 32 milliárdos megtakarítás is, nem tudom honnan. Mindezek nem magyarázhatók az át­húzódó költségvetési hiány bevallásával. És az is rend­kívül különös, hogy többször elhangzott Ígéretek ellenére az országos hitelmérleget nem a kormány is­mertette meg velünk, hanem azoknak egy része egy újságban, a Beszélőben jelent meg. Javasolom, hogy két feltétel teljesítése esetén ne vessük el a beterjesztett költségvetést. Egyik, a ma meglevő gazdasági, pénzügyi információ közlése, a másik, hogy korlátozzuk az engedékeny, színfalak mögötti alkuktól befolyásolt kormányzati politikát. Ez azt is jelenti, hogy ne adjunk lehetőséget a pénz­ügyminiszter úr által kért esetleges ötmilliárd forin­tos jegybanki hitel felvételére. Köszönöm figelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló dr. Raffay Ernő, Csongrád megye l-es választókerü­let. DR. RAFFAY ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Hölgyeim és Uraim! A katasztrófa-elhárító költ­ségvetéshez két részletkérdésben szeretnék hozzászól­ni. Végül harmadszor pedig egy javaslatot kívánok önök elé terjeszteni. Először: Könnyű helyzetben vagyok, mert az ok­tatásüggyel kapcsolatban a képviselők, pedagógusok minden, majdnem minden lényeges kérdést elmond­tak, ezt az l-es pontot lerövidítve. Én most csak annyit szeretnék mondani, hogy az egyik legjobb be­ruházás minden országban, politikai berendezkedéstől elvileg függetlenül, az oktatás, ezen belül is a felső­oktatás, mert a felsőoktatási beruházások, főleg per­sze hosszú távon, de biztosan megtérülnek. Ugyanakkor viszont mi a helyzet a felsőoktatás­ban? Dologi automatizmusról már volt itt szó. Kérem szépen a magyar felsőoktatás 1985 óta nulla százalék dologi automatizmust kap, illetve nem kap semmi ilyesmit, ami azt jelenti, hogy működési feltételei a magyar egyetemek zömének most már egészen egy­szerűen nemcsak kritikusak, hanem szinte katasztro­fális helyzetbe kerülnek; mind az oktatáshoz, mind főleg a kutatómunkához, a munka elvégzéséhez nincs az egyetemeknek pénze. Ez az egyik. A másik pedig: Szó volt itt már többször a pedagó­gusbéremelésekről. Csak egy adatot hadd mondjak el önök számára a felsőoktatással kapcsolatban. A Statisztikai Hivatal hivatalos adatai szerint a fogyasz­tói általános árindex növekedése 1978 és 1987, 11 év alatt 88,8 százalék volt, ezzel szemben például a szegedi egyetemen, a munkahelyemen a bérfejlesztés mindössze 53,8 volt a mínusz különbség ugye 35 szá­zalék. Az 1987-1989-es, egyébként nagyon fontos bér­emelések még az inflációt sem követték, így a felsőok­tatási fizetések reálértéke mérvadó becslések sze­rint körülbelül 40 százalékkal csökkent. Ki lehet szá­mítani még azt, hogy igen nagyfokú, legalábbis tervbe vett hallgatói létszámnövekedések is lesznek. Végül itt az 1. pontnál még el szeretném mondani, hogy nem nagyon tartom elfogadhatónak azt, hogy a felsőoktatás reformját tíz évre tervezik. Tudniillik amikor a felsőoktatásban a reform lebonyolódik, az említett pénzügyi, személyi feltételek mellett a felső­oktatás potenciális hozamát időben ez nagymérték­ben kitolja. 2. Katonai költségvetés, Ballá Éva már utalt rá, hát én nem így fogok erről beszélni. Olvasom, hogy 34.6 milliárd a hadseregre szánt pénze az országnak, és ez 16—17 százalékos reálérték-csökkenést jelent. Egy mondatot hadd idézzek önöknek: a technikai állomány harcképessége már így is megközelíti a kriti­kus szintet. Kérdezem én — tisztelt Országgyűlés —, hogy a hadsereg ebben az esetben képes alapvető fel­adatát ellátni. Ugyanis az én álláspontom szerint nincs szükségünk olyan hadseregre, amely méregdrága támadó — a hangsúly a támadó szón van, támadó — fegyverekkel, fegyverzettel van felszerelve, és ame­lyek — legalábbis az eddigi katonai doktrína sze­rint — idegen főparancsnoklás alatt nyugat-európai területekre adott helyzetben kell, hogy eljussanak. Nincs szükség ilyen idegen érdekeket szolgáló hadse­regre, azt hiszem. Szükségünk van viszont olyan hadseregre, amely képes az egész Kárpát-medencében élő magyarság alapvető létérdekeit — vesd össze, romániai helyzet — szavatolni, és a magyar érdeke­ket, ha kell, megvédeni. (Taps.) Nagyon sokan azt mondják az országban, válasz­tóim is, hogy a katonai költségvetés túlságosan magas. Meg kell mondanom, hogy sokak véleményével nem

Next

/
Thumbnails
Contents