Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5953 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5954 fog egyezni az én álláspontom: én nem tartom a katonai költségvetés összegét magasnak. Tudniillik pillanatnyilag egy haderőreform zajlik az országban, és a támadó doktrínához mért fegyverzettel felszerelt hadsereg helyett az elégséges védelmet jelentő hadsereg szervezése folyik. Ehhez kérem szépen, pénz kell. Nem maradhat az ország az elégséges védekezéshez szükséges megfelelő hadsereg nélkül. Ugyanakkor viszont nagy nyomatékkal szeretném elmondani, és mint a honvédelmi vizsgáló bizottság megbízott, tehát még az Országgyűlés által meg nem erősített elnöke is mondom ezt, hogy elég sok tiszt keres meg engem mostanában, s tőlük tudom, tehát nem újságban olvasom, hogy a hadseregben a hadsereg rendelkezésére álló nagy pénzeszközöknek és igen nagy anyagi eszközöknek legalábbis több alakulatnál az elherdálása folyik. Kétségtelen, hogyha a hadsereg számára az ország lakossága biztosítja ezt a több mint 30 milliárd forintot, akkor elvárja azt is az ország lakossága, hogy ezzel tisztességesen sáfárkodjanak. Tisztelt Országgyűlés! Harmadszor a javaslatom. A költségvetés elfogadásának nagyon súlyos politikai feltételei vannak. Én a Magyar Demokrata Fórum tagja vagyok. Az MDF elfogadja a költségvetést az igen nyomasztó külső és belső kényszerítő körülményeknek engedve. Ugyanakkor viszont miközben az ország népét a lehető legnagyobb áldozatokra fogjuk kényszeríteni a szavazatunkkal, ha elfogadjuk a költségvetést, az ország lakossága azt látja, hogy azok a személyek, akik hibás döntéseikkel az országot az elmúlt évtizedek során ebbe a katasztrofális helyzetbe sodorták, változatlanul élvezik — úgymond — jól megérdemelt, nem kicsiny nyugdíjukat, szolgálati villáikat, sofőrt, kocsit, és mindazt a sok vörös feudális kiváltságot, amit számukra biztosítottak. A felelősség kérdése nem kerülhető meg. Nem azért, mert én vérengző vagyok és fejeket követelek, hanem ezért lesz a javaslatom a következő, hogy amit én önöknek javasolni fogok, azt a békés átmenet érdekében ne az utca tegye meg. Az utca erőszakos, lásd Románia. A javaslatom: jöjjön létre, hozzunk létre egy országgyűlési vizsgáló bizottságot, amely állítsa össze azon, akár aktív, akár most már nyugdíjas legmagasabb szintű — tehát nem megyei szintre gondolok, legmagasabb szintű — politikusok névsorát, akik Magyarország tönkretételével nyomatékkal vádolhatók vagy legalábbis gyanúsíthatok. Ez a bizottság január 23-ig, tehát gyorsított munkatempóval készítse el ezt a listát, s ez a bizottság a listában szereplő politikusoktól, vagy nyugdíjas emberektől, volt politikusoktól kérjen be vagyonnyilatkozatot, majd pedig kérje az adóhatósági vizsgálatot. Ezek után pedig ez a bizottság, illetve a bizottság javaslata alapján az Országgyűlés döntsön a politikusok elmarasztalásáról, illetve, ha szükséges, az ügyeknek a legfőbb ügyész számára történő átadásáról. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Király Zoltán, Csongrád megye 5. választókerületének képviselője. KIRÁLY ZOLTÁN: Tisztelt Ház! Nem az önmérséklet hiánya, hanem a költségvetési törvény politikai szempontból való közelítésének igénye késztetett a felszólalásra. Most 5 óra 28 perc van, tíz percen belül természetesen befejezem mondandómat. Talán emlékeznek még rá néhányan, hogy - tán napra pontosan is — egy évvel ezelőtt felszólaltam, ugyancsak a költségvetés vitájában. Akkori mondandóm végső következtetése az volt: tán ez az utolsó alkalom, hogy a Parlament elfogadhat egy ennyire vitatott és bizonytalan költségvetést.Azt is hozzátettem: egy esztendő múlva már bizalmi kérdésként vetődik mindez föl. Nos, kitelt az esztendő, és íme, bizalmi kérdés a jövő évi költségvetés tervezete. Szólt erről maga a miniszterelnök is, szólt erről Ballá Éva is, és megfogalmazódott ez többé-kevésbé a vitákban is. Bizalmi kérdés annak ellenére vagy - mai helyzetünket jellemzendő — éppen amiatt, hogy esztendő alatt nagyot fordult a világ. Magyarországon, alkotmányos úton, rendszerváltás következett be. Ugy is mondhatnám, hogy az újraszerveződött civil társadalom, a megszerveződött politikai erők nyomására és segítségével a pártállam parlamentje és kormánya szakított négy évtizedes múltjával. Hitem szerint visszavonhatatlanul. Ebben a folyamatban a legtöbb ellentmondást és ütközést a pártállam lebontása, az alkotmányos társadalmi berendezkedés alapjainak lerakása, megteremtése hordozta. Nem volt ezen ellentmondásoktól mentes sem a kormány, sem a Parlament. Ma mégis elmondhatjuk: ez a Parlament, ha felemásban is, de különösen ez a kormány a múlttal való szakítás parlamentje és kormánya. Én azt is ki merem mondani: a kormány tartásának és a rendszerváltás legfőbb irányait tekintve mindvégig következetes cselekvésének döntő szerepe volt abban, hogy az átmenet mindeddig békés és törvényes keretek között zajlott. A múlttal való szakításban most egy újabb szakaszhoz érkeztünk. A szakításnak ugyanis nemcsak a politikai, a jogi, hanem a gazdasági intézményrendszer kiépítésében is tükröződnie kell. Ennek egyik eleme a jövő évi költségvetés, amely, amint éppen Rózsa Edit mondotta volt nagyon plasztikusan, egy kifeszített ország rendkívüli mértékben feszített költségvetése. Ma valóban nem lehet jó megoldást találni: a jogos követelések végtelenek, forrásaink végesek. S ha szakítottunk is a múlttal, annak gazdasági koloncait nem tudjuk egykönnyen ledobni magunkról. A gazdaság is része történelmünknek. Ami megtörtént, ami bekövetkezett, azt különféleképpen magyarázhatjuk ugyan, különféle következtetéseket, tanulságokat vonhatunk le ugyan, csak egyet nem tehetünk meg: nem tekinthetjük meg nem történtnek! Én tehát megértem Zsidei Istvánné bizalmatlanságát, de itt és most nem értek vele egyet. A kormány most nem rábólintást vár a parlamenttől. Én úgy érzem, sokkal inkább közös gondolkodást és — amennyire lehetséges - közös cselekvést a gazdasági rendszerváltás elindításához. Nem vagyunk persze mi — képviselők — sem könynyű helyzetben. Most ismét feltehetjük a kérdést, és