Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5949 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5950 dolgozók kezét a szétosztás módjának meghatározásával. A költségvetést e gondolatok csatolásával, ezek teljesülése esetén tudom csak elfogadni. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Varga Sándor (Bács-Kiskun megye 6. választókerület). Nem kíván hozzászólni. ELNÖK: Dr. Ballá Éva Budapest, 46-os választókerület. DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Talán az egész parlamenti ciklus legnehezebb döntése előtt állunk. Sajnálatos, hogy ezt a döntést a korábbihoz hasonló szerkezetű, alig ellenőrizhető költségvetési előterjesztés alapján kell meghoznunk. A több kötetes tájékoztató nem pótolja az összefüggő információs rendszert. Miért nem a már készülő államháztartási törvény elszámolási elveinek már minél inkább megfelelően és a számvevőszéki ellenőrzés lehetőségét biztosítva készítették ezt a költségvetést, ahogyan azt már többen többször kértük? Valamennyien tudjuk, hogy a szorító intézkedések elkerülhetetlenek. Az ország 1982 óta másodszor a fizetésképtelenség közelébe került és komoly áldozatokat is érdemes vállalni, hogy az ilyen katasztrófát elkerüljük. De vajon remélhetjük, hogy az áldozatok ezúttal nem lesznek hiábavalók? Világosan kell látnunk, hogy a most előttünk fekvő krízisköltségvetés, a sorozatosan a tényleges helyzetet meghamisító, a terheket továbbgörgető kormányzati döntések eredménye. Ezek körébe tartozik a most, a költségvetés elfogadását bizalmi kérdésként kezelő kormányzat ez évi tevékenysége is. Közismert, hogy a költségvetési hiány egyik fő forrása a rubelben elszámolt árukivitel és a folyó fizetési mérleg évek óta halmozódó többlete. A kormány most azt ígéri, hogy mintegy 20 százalékkal csökkenni fog a rubelviszonylatú export. De képes lesz-e vállalni ennek a visszaesésnek a következményeit azokkal a nagyvállalatokkal szemben, amelyek a Szovjetunióba irányuló kivitelből és az ezt segítő exporttámogatásokból élnek. Ha azt látom, hogy ugyanez a kormány milyen könnyen engedett az építőipari lobby nyomásának, milyen könnyen belement a világkiállítás megrendezésébe, holott senki nem is sejti, hogy ez a kötelezettségvállalás mibe fog kerülni az amúgyis agyonterhelt költségvetésnek, akkor kételkedem, hogy a Szovjetunióba exportáló nagyvállalatok vezetőivel szemben erősebbnek fog mutatkozni. Egyúttal hiányolom, hogy a világkiállítás költségvetési terhei nem jelennek meg az ez évi és a további évek költségvetésében elkülönítve, egyértelműen egybegyűjtve, ahogy azt a világkiállítás vitájában többen javasoltuk. Aggályosnak látom az inflációval kapcsolatos várakozásokat is. Kérdéses, hogy akár ez a 20 százalékos infláció tartható lesz-e. Nemzetközi tapasztalatok szerint az inflációt nem lehet tartósan 10-20 százalék között stabilizálni. Vagy sikerül leszorítani 10 százalék alá, vagy meredeken szalad fölfelé. A tervezett 20 százalék azon a ponton van, ahol az áremelkedés ellenőrizhetetlenné válhat. Súlyosbítja a veszélyt, hogy a Parlament félő, hogy enged a SZOT és a Gazdasági Kamara közös nyomásának, belemegy a bérek teljes liberalizálásába. Remélem, hogy a kormány szilárdan kitart eredeti álláspontja mellett. A bérliberalizáció első pillantásra gazdaságilag ésszerű és szociálisan igazságos intézkedésnek tűnik fel. Ha azonban utánagondolunk, be kell látni, hogy gazdaságilag veszedelmes lépésről van szó, amely szociálisan sem méltányos. Valódi piaci verseny esetén a bérliberalizálás természetesen jó dolog volna. Jelenleg azonban a piacot uraló állami nagyvállalatok a fogyasztókra áthárítva áremeléssel és pótlólagos költségvetési támogatások kicsikarásával képesek pénzt szerezni a bérek emeléséhez. A dolgozók helyzete hosszabb távon nem javul, csak az infláció üteme gyorsul fel és közben drámaian romlik mindazok helyzete, akik nem bérből élnek, vagy akik nem tudnak megfelelő béremelést kialkudni maguknak, a nyugdíjasoké, a gyes-en lévőké, általában a szegényeké. Ne legyen illúziónk, hogy a gazdasági kérdésekben sokszor néptribun-álláspontot képviselő SZOT fog majd a bérköveteléseknek ellenállni, a bérek elszaladását meggátolni. Az érdekegyeztető tanács munkája továbbra sem hiszem, hogy sikeres lesz, hiszen a SZOT jelenleg is a létjogosultságát bizonygatja gazdaságilag káros mértékű folyamatos bérkövetelésekkel lép fel. És a javasolt ellentételezések a vállalkozási készséget rontó tényezők. További kérdés, hogy az élelmiszerárak liberalizálása az adott termelési szerkezetben a meglevő monopolpozíciók mellett mennyire súlyosbítja az eddig elmondott veszélyeket. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kezdtem, hogy a szorító költségvetési politika sikere nincs biztosítva és arra jutottam, hogy a terhek elosztásának szociális igazságossága sem biztosított. Meggyőződésem szerint a kormány csak akkor kérhet jó lelkiismerettel áldozatokat a lakosságtól, ha az egyéb megtakarítási lehetőségeket már kimerítette. Ez egyelőre nem történt meg. Alighogy leállt a Bős-nagymarosi beruházás, indul a következő, a világkiállítás. És még nem léptünk vissza a tengizi építkezésből sem. Egyébként Bős-Nagymaros terhei a tengizi építkezéssel együtt nincsenek benne a közel 50 milliárdos ez évi költségvetési hiányban. Erőteljesen csökkenteni kellene az úgynevezett társadalmi szervezeteknek szánt költségvetési támogatást is és itt támogatom Roszik Gábor képviselő javaslatát. Én a pártoknak nyújtatandó egymilliárdot is sokkallom. És indokolatlannak tartom, megerősítve Roszik Gábort, hogy a Hazafias Népfront 334 millió forintot vegyen fel. Ha egyszer választási szövetségként indulni kíván a parlamenti választá-