Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5945 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5946 Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági árak tervezett jövő évi felszabadítása kedvezhet a mezőgazdasági termelésnek és az értékarányos piac kialakulásának, nagy kérdés azonban, hogy a termelési költségek növekedését a fogyasztók meg tudják-e fizetni az adó, az ár- és a bérreform összehangolása nélkül; az élelmiszerfogyasztók pénztárcája elbírja-e a mezőgazdasági termékekben testet öltő gyenge hatékonyságú ipar árait és a mezőgazdasági termékeket sújtó állami elvonásokat? Nem nehéz megjósolni, hogy erre az egész bonyolult folyamatra legérzékenyebben a háztáji állattartás reagál majd. Az a háztáji, amely ma a sertéshús több mint felét állítja elő, és ez a tevékenység saját termőföld híján a nagyüzemi takarmánytermesztésre alapozott. A nagyüzem pedig a szabadáras takarmányokban érvényesíteni fogja a magas termelési költségeket, az emelkedő energia-, műtrágya-, és gépárakat. És ha a kistermelő ezeket a magas költségeket nem tudja majd továbbhárítani — amiről Csipkó képviselőtársam is beszélt már — vagyis hiányozni fog a fizetőképes kereslet, akkor abbahagyja az állattartást. Nem lesz könnyű ez az elhatározás, mert a falusi emberek egy részénél az állattartás nem egyszerű jövedelemforrás, hanem életforma is. Éppen ezért, aki ezt a tevékenységet egyszer abbahagyja, nehezen fogja újra elkezdeni. De hasonlóképpen reagálhatnak a nyereségérdekelt nagyüzemek is. Fel kell tehát készülnie a kormánynak arra, hogy a szabadárak, az érdekeltségromlás és a termelés ingadozása mellett is meg kell tartani a termelési kedvet. Az intézkedések hatásai kiszámíthatók, a szakemberek ki is tudják ezt számítani; mint ahogy kiszámítható lett volna a turista valutaellátás következménye és a bevásárló turizmus leállítása is. Csakhogy ennek az intézkedésnek a hatását egyik napról a másikra nem lehet majd megállítani, nem lesz elég azt mondani, hogy tévedtünk, jogos a kritika. Ugyanis sokkal többe fog kerülni majd a termelői érdekeltség újraélesztése, mint amennyibe annak a szintentartása kerülne. Társadalmi megújulásunkkal együtt az agrártermelés is megújulási szakaszban van. Azonban a tulajdonosi kötődés, a tulajdonosi biztonság még igen törékeny tényező, nem biztos, hogy a kialakuló kínálati piac szelektáló versenyében ez a kistermelés is helyt tud majd állni. Éppen ezért az ilyen horderejű intézkedéseknek, mint az árak felszabadítása, csak akkor jöhet el az ideje, ha összhangba kerülnek a termelés biológiai, technikai, piaci és társadalmi tényezői is. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezeknek a gondolatoknak a figyelembe vételével végül is a válságköltségvetési programot elfogadom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Roszik Gábor, Pest megye 4. sz. választókerület. ROSZIK GÁBOR: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A társadalmi szervezeteknek juttatott támogatással kapcsolatban szeretném elmondani egyrészt véleményemet, másrészt pedig egy javaslatot is szeretnék tenni. Némileg helyrebillentette lelki egyensúlyomat, hogy a kormány megváltoztatta a lakáscélú állami kölcsönök utáni 1990. évi adófizetésről szóló törvényjavaslatát és tegnapról mára virradóra 4 milliárd forinttal tudta csökkenteni az 1990. évi költségelőirányzat kiadását. Meggyőződésem, hogyha ezt meg lehetett tenni 4 milliárd forinttal, akkor meg lehetett volna tenni 8 milliárd forinttal is és nem kellett volna megváltoztatni, vagy nem kellett volna az állami kölcsönök után adófizetést bevezetni. Ehhez kapcsolódik, amiért közérzetem egy kissé javult, hogy ezt a bizonyos összeget részben a társadalmi szervezetek támogatásától vonta el. Itt szeretném elmondani a véleményemet ezzel kapcsolatban. Egyrészt elvi kifogásaim vannak abból a szempontból, hogy néhány olyan szervezet kap magas állami támogatást, amelyet én is és meggyőződésem szerint sokan nem találnak arra méltónak és alkalmasnak, másrészt pedig olyan szervezetek nagyon keveset kapnak, amelyek igen fontos szerepet töltenek, vagy töltenének be. Kezdeném rögtön majdnem az első helyen, sőt az első helyen szereplő Hazafias Népfronttal, amely szervezetről tudjuk, hogy az elmúlt évtizedekben a Magyar Szocialista Munkáspárt legfőbb kiszolgálója volt, megmaradt ennek a maradványaként, sok tekintélye nincsen, és azt hiszem, hogy nem túlzottan merész dolog megjósolni, hogy amennyiben nem úgy működnek, mint a pártok, tagsággal és saját fenntartással, akkor meg fog szűnni. De vannak olyan más szervezetek is, amelyeknek megkérdőjelezem a magas juttatást. így például a Magyar Szovjet Baráti Társaság 39 millió forint évi támogatást kap, vagy az Országos Béketanács több mint 41 millió forint kiadást. Ha felolvasok most a költségvetésből néhány mondatot, számomra megdöbbentő dolgokat fognak hallani, és ezzel én be is fogom fejezni hozzászólásomat. A Fogyatékos és Egészségkárosodott Emberek Hazai Szociális és Rehabilitációs Érdekegyesítő Szervezetei, belszervi betegek, Rokkantak Egyesülete, Értelmi Fogyatékosok Országos Érdekvédelmi Szövetsége, Élet Mentálhigiénés Egyesület, Hallássérültek Országos Szövetsége, Magyar Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége, Megváltozott Munkaképességűek Országos Egyesülete, Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége, Rákbetegek Társasága, Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége, Vesebetegek Országos Szövetsége összesen 106 millió évi támogatást kap, harmadannyit, mint a Hazafias Népfront, vagy a Szakszervezetek Országos Tanácsa; mindössze két és félszer annyit, mint a Magyar Szovjet Baráti Társaság, és alig háromszor többet, mint az Országos Béketanács. Ezek után még megkérdezném: hogyha az egyik szervezet kap, akkor a másik hasonló szervezet miért nem kap állami támogatást? Ha a SZOT kap ilyen magas állami támogatást, akkor miért nem kap mondjuk