Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5935 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5936 Ettől függetlenül van persze egy sor kérdés, ami nincs a helyén, vagy nem tudunk még, de ezeket is komolyan meg kell fontolni. Hogyan érinti a helyi tanácsokat ez a gazdálkodási rendszer? A helyi tanácsok kétharmada több pénzt kap mint ez évben. A megyei tanácsok újraelosztó szerepe lényegesen csökkenni fog, de azt hiszem, ez megegyezik a szándékunkkal, azzal együtt, hogy az apparátusok is csökkennek a megyei tanácsoknál — itt nagyon sokan igényelték ezt. Átmeneti, kiegészítő intézkedéseket hozott a kormányzat, mi is állást foglaltunk róla. Ha nem igaz, amit mondunk, akkor ezt természetesen utólag is vállalni kell. Az intézmények működtetését a mai átlagos színvonalon minden egyes tanács területén biztosítja a kormányzat. Forráshiányos tanács tehát ebben a vonatkozásban nincs, illetve nem szabad hogy legyen. A fejlesztéseknél a céltámogatásokat, amelyek érvényben vannak a megyei céltámogatási rendszerekben, azt biztosítja a rendszer. Természetesen a fejlesztéseknél gondok azért lesznek, sorolási feladatok is lesznek, az alapellátást biztosítóknál nem lehet olyan akadály, hogy nem tudjuk folytatni őket. Melyek azok a kérdések, amelyek megoldatlanok, amelyeket mérlegelni kell, vagy sürgősen lépni kell bennük? Az egyik: az elmaradott térségek támogatási rendszerét felül kell vizsgálni. Nem kívánom részletezni, mert ezt a legutóbbi parlamenti ülésen sokan elmondták. A másik: a személyi jövedelemadóval kapcsolatos kérdéseket tovább kell vizsgálni, de nemcsak úgy, ahogy itt már elhangzott, hanem úgy is, hogy vannak területek, térségek vagy helységek, ahol kevés a jövedelemadó, és hozzátenném, a tanácsi támogatások sem egyformák. Itt köröznek a tanácsi támogatásokról egy grafikát, remélem sokan látták. Nagyon eltérnek a területek, és ezt csak együtt lehet vizsgálni, mert azt nem mondják e területek képviselői, ahol kiemelkedően sok támogatást kapnak, hogy nemcsak személyi jövedelemadóból gazdálkodnak. Tudniillik a normatív állami támogatás csak az alapellátásokra van aszerint a szisztéma szerint lebontva, már a középszintű ellátás nem így van lebontva. És ezért ott is nagyon jelentősek a különbségek, csak együtt lehet nézni a személyi jövedelemadót és az összes állami támogatást. Ettől függetlenül vannak problémák, amelyeket még akár országosan, akár megyeileg kezelni kell. Felvetődik az a kérdés, hogy egyáltalán szabad-e csak a jövedelemadóra építeni a gazdálkodást. Valószínű, hogy a jövőre nézve nem. Én például múlhatatlannak tartom, hogy a vállalkozási jövedelemadót oszszuk meg a költségvetésben a tanácsokkal, érdekeltséget kell teremteni a vállalkozásban a helyi szervek részéről. őszintén szólva, ha külföldi vagy akár hazai vállalkozókkal is beszél az ember, el se hiszik, hogy a tanácsok egy fillért nem kapnak abból, ami a vállalkozásokból az ő területükön kitermelődik. Ezt tehát a jövőre nézve feltétlenül komolyan felül kell vizsgálni. A földadó kérdése felmerült. Mi is azt képviseltük, hogy oda kell adni a tanácsoknak, a kormányzat azt vállalta, hogy idén még nem, de jövőre már meg kell próbálni oda juttatni, mert a föld értékelése is folyik és itt valami új helyzet kell hogy előálljon. Tanyás települések segítésével teljesen egyetértettünk, örülünk hogy sikerült már erre az évre is elérni és belekerült a költségvetésbe. Szeretném végül azt mondani, hogy természetesen a tanácsoknál ez a sok vita nemcsak azért van, mert a tanácsok olyan nehezen értik meg az új gazdálkodási követelményeket, nem azért van, mert maradiak, konzervatívak, arról is szó van és azt is érteni kell, meg kell mondani az ország nyilvánossága előtt, mert különben nem jön össze a lakosság, meg a tanácsoknak a viszonya, hogy a tanácsoknál ma, annak ellenére, amit a pénzügyminiszter úr mondott, hogy 20 százalékkal több áll rendelkezésre 1990-ben, mint 1989-ben, azonban ez csak folyó forintban érvényes, tehát nem valódi többletértékről van szó. A valóságban a tanácsoknál mintegy 20—21 milliárd forint hiány van, ahhoz képest, ami minimálisan szükséges volna az üzemeltetésre és a beruházások folytatására. Én most nem azért mondtam ezt el, hogy igényt támasszak a kormány felé, mert tudom, hogy nem fér bele a költségvetésbe. De ha a lakosság azt is számon kéri a tanácsoktól, ami ebben a 20—21 milliárdban van (és szétterül az egész ország területére), akkor nyilvánvaló, hogy itt olyan konfliktus lesz, amiről nem a tanácsok tehetnek, tehát ezt is lássuk mögötte. Végül összesítve azt mondanám, hogy én nem tekintem ezt a költségvetést csak válságköltségvetésnek. Szerintem a gazdálkodás rendszerében is előrelépés történik és ezért így együttesen támogatom. Szubjektív benyomásokat is mondtak el képviselőtársaim, egyet hadd mondjak el én is, Verőcére kimentem hétfőn este falugyűlésre és próbáltam választóimmal, a lakossággal megosztani gondjaimat a lakáskérdésben is, meg a költségvetésben is. Hát mondtak sok mindent nekem a választók, önök is elmondták, hadd ne ismételjem, túl sok dicséretet nem kapott a kormány, dehát gondolom, nem is vár ebben az esetben. Elmondta a lakosság azt, hogy mely rétegekre vigyázzunk különösen, amikor a terhelést osztjuk, és azt hiszem, hogy ezt becsülettel elvégezte az Országgyűlés. Végül fontosnak tartom, hogy amikor kiéleztük a kérdést, hogy az ország gazdasági stabilitása és ezzel politikai stabilitása, vagy ez a költségvetés, akkor senki nem mondta azt, hogy utasítsa el a költségvetést, kerül, amibe kerül. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.) ELNÖK: Dr. Brezniczky József, Baranya 8. számú választókörzetének képviselője kért szót. DR. BREZNICZKY JÓZSEF: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évi költségvetés tárgyalásakor is szót kértem és elsősorban az oktatással kapcsolatos költségvetési tételekhez fűztem véleményt. Most is azt teszem, hogy oktatási kérdésekhez szólok annak tudatában, hogy az úgymond krízis-költségvetésnek minősített 1990. évi elképzeléseket befolyásolni kevésbé tudom.