Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-71

5933 Az Országgyűlés 71. ülése 1989. december 20-án, szerdán 5934 délyből áttelepülni kényszerülők támogatására, akiknek a 300 millió forintja már úgy is elfogyott. (Taps.) Én csak a humán szférából soroltam fel egy pár, általam támogatásra érdemes területet, mások a saját területükről még biztos számtalan értelmes célt felsorolhattak volna. Mivel most is előttünk fekszik egy ilyen támogatáscsökkentési javaslat, és ebben benne vannak a társadalmi szervek is, elvárható, hogy a kormány határozottan szerezzen érvényt a döntésnek és a mostani többlet-kiadást indokló érveket is nem ártana, ha a válaszadásban esetleg meghallhatnánk. Végül egy-két gondolatot Pest megyéről, és választókörzetemről, Szentendréről, de nagyon röviden. A helyi tanácsoknál is folyik a jövő évi költségvetés tervezetének tárgyalása. Sok a bizonytalansági tényező, melyeket fokoz az új költségvetési rendre történő áttérés. Az előrejelzések szerint Pest megye a korábbinál valamivel kedvezőbb helyzetbe kerül. Az is tény, hogy Szentendrén a személyi jövedelemadóból származó bevétel több lesz mint esetleg az ország más településén. Ennek ellenére ne higgyük, hogy annyira rózsás a helyzet! A legutóbbi tanácsi testületi ülésen a szakemberek tájékoztatója szerint Szentendre ez évi költségvetéséből 30—50 millió forint hiányzik a tavalyi költségvetéshez képest. A fejlesztésekre, jó ha a tavalyi fele, 5—10 százalék jut. Azt is elmondták, hogy a költségvetés továbbra sem számol az agglomerációban nagy számú ideiglenes lakossal. A középfokú oktatáshoz hasonló támogatást nem kapott több fontos oktatási részfeladat, például a tagozatos iskolák, a zeneoktatás, a kisegítő iskolák, a nevelési tanácsadók, a központi politechnikai műhelyek, az ifjúsági táborok, a felnőtt oktatás, a különböző továbbképzések, s nem biztos, hogy a központilag preferált szociálpolitika, egészségügy és oktatás helyben is megkapja a kiemelt támogatást, amikor a helyi önkormányzatot más, súlyos gazdaság és pénzügyi feszültségek is terhelik. Nem jó szívvel, tudomásul véve a kényszerhelyzetet, elfogadom az 1990. évi költségvetést. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Pest megye 29. számú választókerületének képviselője, Balogh László képviselőtársunk következik. BALOGH LÁSZLÓ: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsi gazdálkodással kapcsolatban — annak ellenére, hogy már a legutóbbi ülésünkön megvitattuk a koncepciót — rendkívül sok vita zajlott az utóbbi hetekben, napokban is. Számomra ez azt igazolja, hogy a régi tervezési-gazdálkodási rendszer, az a láthatatlan alkumechanizmus, aminek az alapján korábban alakították, alakítottuk ki a terveket, az ma már társadalmilag, politikailag elfogadhatatlan, járhatatlan. Visszafelé tehát a tanácsi gazdálkodásban sem vezet az út. Az Országgyűlés településfejlesztési és környezetvédelmi bizottsága, valamint egy általa megbízott munkacsoport rendszeresen foglalkozott az elmúlt hetekben is a tanácsi gazdálkodással. Igyekezett a felvetésekkel folyamatosan foglalkozni, együttműködve a kormányzattal is, és ezekre az alapvető kérdésekre, problémákra valamilyen álláspontot kialakítani. Természetesen alkumechanizmus működik most is, csak ez már nyílt alku. Érdekek jelennek meg ezekben a vitákban is, azonban néha valódi, néha meg féligazságok állnak mögöttük, tehát komolyan kell mérlegelni és valamilyen elhatározásra jutni. Ezek közül a kérdések közül néhányat hadd említsek meg. Sokan azt mondják, hogy a VII. ötéves terv utolsó évében vagyunk, ne csináljunk semmit a tanácsi gazdálkodással. A VII. ötéves terv tanácsi gazdálkodásában már akkor is több igazságtalanság volt, amikor elkészült, mint ebben a mostaniban. Azóta viszont gyökeresen megváltozott a helyzet, évek óta más pályán mozog a gazdaság is, meg a tanácsi gazdálkodás is. Ezen kívül most is hoztunk egy csomó határozatot, amelyek gyökeresen megváltoztatták a tanácsi gazdálkodás arányait. Kérem tudomásul venni, hogy nincs VII. ötéves terv, ehhez hiába ragaszkodunk! Ha ehhez ragaszkodunk, akkor kezdhetjük elölről felépíteni a régi alkumechanizmussal azt, ez pedig csak anarchiához vezet, semmi máshoz. Kérdés, hogy jó-e az irány, amerre most haladunk? Ez izgalmas kérdés. Másfél éves szakmai vita van mögötte, amely a nyilvánosság előtt zajlott. Minden szakmai irányzat azt vallja, hogy ez jó irány, ez nyíltabb, igazságosabb rendszer az eddigieknél. Itt nemcsak elosztásról van szó, hanem valamilyen gazdasági hatást is kell hogy kiváltson, a kijárás, a láthatatlan alkudozás helyett egy ésszerűbb, egy takarékosabb, egy igazibb gazdálkodási magatartást. Sokan felvetik: szabad-e az önkormányzati törvény megjelenése előtt változtatni? A miniszteri expozéban elhangzott, hogy itt két lépcsőről van szó, az egyik lépést most kell megtenni, és legalább ekkora lesz, vagy ennél nagyobb lépés a következő esztendei. Tapasztalat is kell, de más is van, ami még nem hangzott el: az önkormányzatok létrejötte, kialakulása Magyarországon sem egycsapásra az önkormányzati törvény elfogadásával fog végbemenni. Ez egy hosszú folyamat, amely már elkezdődött és nem is fejeződik be a törvény létrehozásával, az csak egy kiemelkedő állomása lesz. Sokfajta feltétel van: jogi, politikai, gazdasági, személyi és egyéb feltétele van az önkormányzati fejlődésnek. Tehát tulajdonképpen haladni kell minden területen előre, mert máskülönben csak mondjuk, hogy reformot akarunk, a valóságban a halogatás a reform ellen szól. Felvetik azt, hogy nincs minden kidolgozva ebben a tanácsi gazdálkodási rendszerben. Én azt mondom: szerencsére, mert a forrásszabályozás az eleve feltételezi, hogy ne a központi apparátusok dolgozzák ki, hogy odalent mit kell csinálni, ők azt dolgozzák ki, hogy ők hogyan akarják kezelni a rendszert, azt pedig hogy helyben mit és hogyan kell megoldani, csak helyben dönthetik el.