Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5410 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5411 jegybank felé fennálló államadósság reális mértékének a megítélését korlátozza. Elmondtuk, hogy a tényleges népgazdasági terhet jelentő nettó konvertibilis adósság 3 milliárd dollárral nagyobb, s a jegybank felé a költségvetés eladósodása 500 milliárd forint. Az elmúlt év végén megkezdett munkát ez év során befejeztük, s elmondható, a helyzet feltárása és rendezése jóval több erőfeszítést követel, mivel — túl módszertani, számbavételi és értékelési problémákon — a múlt örökségének egy részét is el kell rendeznünk, le kell írnunk. Mint a miniszterelnök mondotta, és a tájékoztatókban is benne van, a magyar gazdaság konvertibilis bruttó adóssága az év végére eléri, esetleg meghaladja a 20 milliárd dollárt. Ez az 1989-ben megtermelt bruttó hazai terméknek mintegy 70 százaléka, nemzetközi összehasonlításban is magas. Az elmúlt év végéhez képest bruttó adósságállományunknak több mint két és félmilliárd dolláros növekedésének egyik összetevője az, hogy a folyó fizetési mérleg hiányának áthidalására ebben az évben újabb jelentős hiteleket vettünk föl. A másik pedig az, hogy a korábban nyilvánosságra hozott konvertibilis adósságadatokban nem szerepelt több, egy előző időszakban, 1980 előtt, például szocialista bankoktól konvertibilis valutában igénybe vett hitel vagy a tartozásállományok a keresztárfolyam-mozgásokat nem megfelelően vették figyelembe. Mindezek a tényezők a belső államadósság 1970-es években való, a publikustól eltérő alakulására, a megfelelő nyilvánosság hiányára vezethetők vissza. A költségvetés valós hiányát nem publikálták, így az azt finanszírozó jegybanki hiteleket, s ezek forrásait — köztük külső forrásokat — sem lehetett nyilvánosságra hozni. Tehát a Nemzeti Bank egyszerűen kényszerhelyzetbe került az államadósság hiányának adott nem publikus, rejtett kezelésének következtében. Amikor az 1981—82-es pénzügyi válság hatására Magyarország csatlakozott a Valuta Alaphoz és a Világbankhoz — a rendszeres és pontos adatszolgáltatási kötelezettségre való áttérés során — a vezetés nem rendezte el az adósságállomány megfelelő bemutatását, s így az akkori irányítási rendszernek eme maradványát, hordalékát egészen ez év közepéig hordozta a magyar pénzügyi mérlegrendszer. A folyó adatszolgáltatás valósághű fenntartását, amelyre a törekvések 1981 óta érvényesültek, természetesen folyamatosan nehezítette az állományoknak a rendezetlensége, illetve ily módon való rendezése. Az állami költségvetés még ma sem rendelkezik úgynevezett vagyonmérleggel, az elmúlt években, évtizedekben csak folyó költségvetési mérlegek készültek. Az egyes állami intézmények, pénzintézetek pénzügyistatisztikai elszámolásaiban többször és folyamatosan technikai korrekciókra került sor annak érdekében, hogy a folyó költségvetési mérleg és az egyéb pénzügyi adatszolgáltatás publikusan konzisztens legyen. Az egymással szorosan összefüggő, s végső soron az állami költségvetés ténylegesen felgyülemlett adósságait tükröző adatok csak a korrekciók, pénzügytechnikai műveletek hosszú időre visszanyúló kiszűrésével tárhatók föl. Végső soron a Magyar Nemzeti Bank számvitelére alapozva kellett feltárni az államadósságra vonatkozó tényleges helyzetet. Amikor a Magyar Nemzeti Bank megkezdte a helyzet felmérését, a költségvetési deficitet finanszírozó MNB hitelállomány már megközelítette az 500 milliárd forintot. Közgazdasági szempontból azonban ezt növelni szükséges azokkal a tételekkel, amelyeket államadósságként kell kezelni, így a forint leértékeléséből származó nem realizált árfolyamveszteséggel, amely jelenleg meghaladja a 300 milliárd forintot. E tételt, történelmi okok miatt, jelenleg nem a jegybank, hanem a költségvetés adósságaként tartjuk nyilván, mert a bank alaptőkéjében, tartalékaiban erre fedezetet a korábbiak során sohasem képeztek. Ezen a helyzeten is változtatni szükséges. Az Állami Fejlesztési Intézetnek a jegybankkal szemben fennálló több mint 200 milliárd forintos adósságával, valamint egyéb, az állami értékpapírok kibocsátásából származó költségvetési adósságokkal a teljes államadósság megközelíti az 1100 milliárd forintot. A múltnak ezt az örökségét maradéktalanul fel kell számolni, hiszen csak ez lehet a biztosítéka az egészséges piacgazdálkodás, monetáris politika és erős jegybank működésének, de legfőképpen valóságos és tovább nem halasztható stabilizációnak. Sajnálatos, hogy ezt a rendezést olyan időben zárjuk le, amikor egy harmadik adóssághullámnak a mélypontján vagyunk, holott ennek az évnek annak tudatában indultunk, hogy adósságproblémánkat reálisan kezeljük és bemutatjuk, s jeleztük azt is, hogy a számok korrigálását a piacokkal is el kell fogadtatni. Most arra kérünk felhatalmazást a Parlamenttől, hogy az adatszolgáltatás megtisztítását a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel szorosan együttműködve lezárhassuk, s arról a jövő év elején az MNB 1989-es mérlegének az elkészítését követően az Országgyűlésnek számot adhassunk. Tisztában kell lenni azzal, hogy az adatok elkerülhetetlen korrigálása, a mérlegek konszolidálása nem marad hatás nélkül az ország megítélésére, hitelképességére. Ez egy olyan további tényező, amely méginkább azt igényli, hogy a Valuta Alappal és a Világbankkal a folyamatban lévő tárgyalásokat minél előbb lezárjuk, ha lehet sikeresen zárjuk le, még akkor is, ha feltehetően nem lesz módunk ilyen körülmények között egy középtávú megállapodást létrehozni és néhány, eddig halasztott kormányintézkedést is meg kell tenni. Bízhatunk abban, hogy a nemzetközi közvélemény megértő lesz, amennyiben mi magyarok — széles körű belső összefogással — már most és a választások után is megtesszük mindazt, ami szükséges. Tisztelt Országgyűlés! Most egy rendkívül kiélezett, nemzetközi fizetőképességünk megőrzése szempontjából kritikus időpontban, éppen a Nemzetközi Valuta Alappal folyó tárgyalások közepette értünk el odáig, hogy a tényleges helyzetről számvitelileg is pontos képet adjunk országnak és világnak. Bizonyos, hogy tájékoztatásunk erősen megnehezíti a külső finanszírozhatóság megőrzése érdekében kifejtett erőfeszítések eredményes végigvitelét, tárgyalásainkat a legfőbb partnereinkkel. Ennek tudatában is vállaltuk ezt, mert meggyőződésünk, az Országgyűlés is csak így képes a nemzet javát szolgáló döntések meghozatalához eljutni.