Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-65
5412 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5413 Mindennek nyílt vállalása mellett is fontos feladat az intézményi irányítási, rendszerbeli okok feltárása és kiiktatása. Arról van szó, kormányzati rendszerünkben nincs meg annak az intézményi biztosítéka, hogy a kormányzati gazdaságpolitika céljait, törekvéseit a jegybanki monetáris politika lehetőségeivel való ütköztetéssel is ellenőrizni lehessen. A monetáris politika lehetőségeit az állami költségvetés, illetfe a kormányzati gazdaságpolitika törekvései rendre keresztezik, illetőleg túllépik; a pénzpolitikai, egyensúlyi követelményeket maguk alá gyűrik a gazdaságpolitka és a költségvetés egyéb problémái, törekvései. Ezért is kerülhetett sor az adott nagyságú államadósság kialakulására, felgyülemlésére, arra, hogy külső eladósodásunk kritikus mértéket ölt, s a jegybank folyamatosan rákényszerült, lehetőségeit messze túllépve, az állami költségvetés, illetőleg az állam hitelezésére. Ez pedig végül is odavezet, az állami túlköltekezésben megjelenik az ország túlköltekezése, miközben a gazdálkodó szférát, annak fejlődésre képes részét aránytalanul nagy mértékben megterheljük adókkal, hitelszigorításokkal, az egészségtelen struktúra fenntartása miatti nyílt és rejtett költekezés végső soron az gazdaság, ezen keresztül az ország fejlődésétől vonja el a forrásokat. Ezért is tartjuk fontosnak és sürgetőnek, hogy a jegybank helyzetét egy, a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően szabályozó jegybanktörvénnyel az Országgyűlés mielőbb változtassa meg. A jegybanktörvény lehetőség szerint a jövő év elején kerüljön az Országgyűlés elé beterjesztésre. Külön örülök annak, hogy e javaslatot a Kormány elnöke is magáénak tette az expozéjában. A jegybanktörvény elképzeléseink szerint a bankot közvetlenül az Országgyűlés felügyelete alá helyezné, megszűnne tehát a jelenlegi szoros kormányzati kötődés, alárendeltség, valóra válthatna az az elképzelés, hogy az Országgyűlésnek legyen módja a kormányzat gazdaság-politikai elképzeléseit, az állami költségvetést a pénzpolitika lehetőségeivel nyíltan és folyamatosan egybevetni. Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Nemzeti Banka jelenlegi helyzetben, belső pénzpolitikánk és külső finanszírozhatóságunk lehetőségeit szem előtt tartva azon a véleményen van: javasolja megerősítésre a Kormány 1990—1992. évi gazdaságpolitikai programjának irányait, megerőssítésre abban az értelemben is, hogy ennek a programnak a rövid távú javaslataiból engedmények nem tehetők, a kormányzat tegye meg a fájdalmas szerkezetjavító lépéseket, mindazokat, amelyekkel helyzetünk már rövid távon is stabilizálható. Szükségesnek tartjuk azonban annak az elvnek és követelménynek határozott érvényesítését, hogy minimalizáljuk az intézkedések megtételekor a pénzromlást, az inflációt, a nemzeti valuta további térvesztését. Kérem tudomásul venni az 1990-es pénzpolitikai irányelveket is, amelynek fő tartalma az állami szféra, a vállalkozások pénzellátásának előtérbe helyezése, javítása. Erre azonban csak olyan mértékig és ütemben lesz módunk, hogy a költségvetés és az állami szféra egyensúlyi pozíóciója a pénzügyminiszter előterjesztésének és szándékainak megfelelően elfogadásra kerül, illetve amilyen mértékig a külső finanszírozást a jövő év folyamán biztosítani lehet. A Nemzeti Bank támogat minden olyan adómérséklést, amely nem veszélyezteti a költségvetés még elfogadható, mintegy 1015 milliárd forintos 1990. évi egyenlegének maradéktalan betartását . Ebből engedményt már csak azért sem lehet tenni, mert még a jövő évi irányzat is úgy van kialakítva, hogy a költségvetés a jegybankkal szembeni adósságáért csupán 7 százalékos kamatterhet térít, ami mintegy egyharmada a ma létező piaci kamatszintnek. Mindannyian tudjuk, hogy vállalkozás-barát viszonyok elérése azt igényli, hogy — egy átmenet után — valamennyi hitelfelhasználó megközelítően azonos kamatfeltételekkel legyen kénytelen számolni, ezen belül az állam is. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül kérem egyetértését tájékoztatóm elfogadásához, valamint az előttünk álló nem könnyű feladatok sikeres elvégzéséhez bizalmat a Magyar Nemzeti Bank dolgozói számára. Kérem az Országgyűlés egyetértését ahhoz, hogy a pénzügyi helyzetfeltáró munka lezárásaként a szükséges korrekciókat a Magyar Nemzeti Bank, mind a külföldi partnerek felé, mind pedig valamennyi adatszolgáltatásában az év végéig megtegye, s erről a Magyar Nemzeti Bank Elnöke 1990 elején tájékoztassa a képviselőket, remélhetőleg a jegybankról szóló új törvény tárgyalásával és elfogadásával egyidejűleg. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A napirendhez tíz képviselőtársunk jelezte hozzászólási szándékát. A kiosztott napirendben szereplő sorrend szerint adom meg a szót. Nem sok időnk van már a szünetig, kérem hallgassuk meg Nagyiványi Andrást, az építési és közlekedési bizottság elnökét. NAGYIVÁNYI ANDRÁS: Tisztelt Országgyűlés! A Kormány 1990—92. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló anyag rendkívül szűkösen szól a termelő infrastruktúra kérdéséről. Nevezetesen azt mondja: „alapvető célja, hogy mérsékelje a gazdasági szerkezet-átalakítást, s a modernizációs folyamatokat közvetlenül fékező feszültségek kiéleződését". Az építési és közlekedési bizottság a termelő infrastruktúra területeit az elmúlt hónapok során részletesen áttekintette. Külön foglalkozott az egyes szakágak részleteibe menő problémáival, s az alábbiakban bizottságunk ezen elemző munka eredményeképpen a Kormány elégtelen, termelő infrastruktúrával kapcsolatos politikáját opponálja. Általánosságban úgy tűnik, hogy a Kormány tagjai különböző beszédekben, nyilatkozataikban elismerik e szakágak rendkívüli jelentőségét, ugyanakkor napi gyakorlatukban, ennek a gyakorlatnak az ellenkezőjét teszik. Ha Önök az elmúlt évtizedek bármely középtávú tervanyagát előveszik, akkor mindenkor szembesülnek azzal a szemlélettel, hogy az első években stagnáló ráfordítást, míg a tervidőszak befejező szakaszában emelkedő állami támogatást terveztek. Ez soha nem következett be. Mindig a maradékelv alapján kaptak ezek a területek is fejlesztési forrásokat, és sajnos úgy tűnik, a szemlélet semmit nem változott.
