Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5402 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5403 szagokkal, az Európai Közösséggel és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel. Parlamenti javaslataink már figyelembe fogják venni ezeknek a konzultációknak a tapasztalatait is. Mindezt elórebocsátva szeretnék néhány gondolatot megfogalmazni arról, hogy milyen gazdaságpolitikát is javasol a Kormány az 1990. évre a Parlament számára ismereteink jelenlegi szintjén. E kérdés megválaszolásához ismert belső adottságaink, így az 1989. évi gazdasági szituáció és képességeink, például a munkaerőállományunkban, szellemi kapacitásunkban, tőkelehetőségeinkben, innovációs rendszerünkben, gazdasági és társadalmi intézményeinkben rejlő lehetőségek megalapozott számításbavétele mellett szembe kell néznünk külső gazdasági környezetünk változásának néhány meghatározó hatásával is. E külső környezet számunkra egyik meghatározó feltételrendszerét a KGST-országokkal folytatott együttműködés jelenti. Szeretném felhívni a tisztelt képviselők figyelmét arra, hogy a KGST-országok többsége gazdasági állapotát tekintve a miénkhez hasonló válságjelenségekkel jellemezhető helyzetben van; a keleteurópai térség tulajdonképpen egy depressziós válságövezetté vált korunk világgazdaságában. Mindez jól tapinthatóan nem teszi lehetővé kapcsolataink bővítését, sőt középtávon importlehetőségeink további beszűkülésével és az exportlehetőségek korlátozásával, jellemezhető piacvesztéssel kell számolni. 1990-ben már a tárgyalások során nagyon konkrétan bemérhetően, világos a képünk. Az 1989-es már megvalósuló csökkenést követően további 3—5 százalékos importcsökkenés várható és szembe kell néznünk a rubelelszámolású exportunk 14—16 százalék körüli mérséklésével, egyes ágazatokban a 30 százalékot is elérő csökkenésével. A termelés területén ez helyenként katasztrofális helyzetet teremt. Ez a piacvesztés — szeretném hangsúlyozni — ellentétes távlati érdekeinkkel, de sajnos a következő években nem megkerülhető, tartós folyamatként prognosztizálható. Hogy érzékeljék, mekkora gondot jelent ez; pusztán 1990-ben az említett piaci lehetőségek szűkülése önmagában körülbelül 2 százalékkal mérsékli a termelés lehetséges növekedési ütemét. Tehát ez nem jön létre megfelelő piacok hiányában. Úgy gondoljuk, hogy a következő évek gazdaságpolitikáját meghatározó lényeges adottsággá válik ez a piacváltási kényszer. Ez széles körben bonyolult változásokat kíván gazdaságunkban. A piaci munkában éppúgy, mint a termelésben, ahol a magasabb standardokhoz való igazodást vagy ehhez kapcsolódó termék-, technológia- és menedzsmentben változásokat kell elérni. Az átállásokat a vállalatoknál kell megoldani; meg kell mondjam, hogy a vállalati vezetők széles körben nem felkészültek erre a változásra, ugyanakkor — mint jeleztem — nem lehet kikerülni az adottságokból következően e változtatásokat. Ezért úgy gondoljuk, hogy a kormányzatnak szerepet kell vállalni egyrészt a váltás feltételeinek megteremtésében, másrészt a legkritikusabb pontokon néhány jelentős, ugyanakkor perspektívában életképes vállalatnál támogatást is kell biztosítani. Külgazdasági környezetünk kérdéseiről nyugati kapcsolataink oldaláról gondolkodva két kritikus problémát kell megoldanunk: a piaci lehetőségek biztosítását, másrészt gazdaságunk külső finanszírozását. Széleskörű gazdaságdiplomáciai erőfeszítésekkel próbálunk piaci lehetőségekhez jutni a számunkra meghatározó Nyugat-Európában. A legújabb fejlemények e tekintetben biztatók és lényegében reális esély mutatkozik az európai integrációs folyamathoz való felzárkózáshoz. Nagy felelősségünk és széleskörű erőfeszítéseket igényel mindnyájunktól, hogy képessé is váljunk e lehetőségek kihasználására. Ez ugyancsak szerteágazó tevékenységet igényel szabványrendszerünk korszerűsítésétől szakképzési rendszerünk modernizálásán át, mondjuk az adórendszerünk korszerűsítéséig, a vállalati menedzsment átalakításáig és szélesebb értelemben a nemzeti munka más hatékonysági szintre történő emeléséig. Beleértem ebbe a hatékonyabb gazdasági kormányzást illető feladatokat is. A külső finanszírozást tekintve a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás kiemelkedő fontosságú. E kérdéskörről az írásban átadott dokumentumok is tájékoztatnak. A kormányzat mai megítélése szerint várhatóan meg tudunk állapodni a Nemzetközi Valutaalappal a gazdaságpolitikai vonalvezetésben, a fontosabb gazdaságirányítási akciókban, azok forgatókönyveiben, időzítésében. Viták láthatóan egyes folyamatok és akciók konkrét jellemzőit illetően vannak, de ezek nagyon kemény viták, például a fizetési mérlegpozíciók meghatározása, a költségvetési deficit nagysága, a követendő árfolyampolitika, és így tovább. Mai ismereteink szerint folyamatosan javuló gazdasági teljesítmények, politikai stabilitás, valamint az IMF-fel való megállapodás tető alá hozása esetén a külső finanszírozási igényeink, szükségleteink biztosíthatónak tűnnek. Szeretném jelezni, hogy a kormányzat arra törekszik, hogy amennyire ez lehetséges, enyhítse a gazdaságot szorító adósságterheket és bővítse a gazdasági átalakulás felgyorsítását lehetővé tevő mozgásteret. Teljesen egyértelmű a nemzetközi pénzügyi tárgyalások alapján, hogy erre csak akkor van reális esélyünk, ha mi magunk is mindent megteszünk gazdasági racionalizálási feladataink sikeres megoldására. Ennek megfelelően az Önök által ismert dokumentumokban javasolt gazdaságpolitika a belső gazdasági mozgásokba — a gyorsabb kibontakozás érdekében — néhány új mozgatóerőt kíván bekapcsolni. Úgy gondolom, hogy ez a gazdaságpolitika változásainak egyik lényeges eleme. Alapvetőnek a piaci kényszerek fokozását látjuk. Ennek jegyében tovább szélesítjük az importversenyt a gazdaságban a konvertibilis import liberalizálásának továbbvitelével és ezzel a nemzetközi versenykövetelmények válnak egyre kiterjedtebb körben szelekciós erővé gazdaságunkban. Emellett a lehető legnagyobb mértékben kívánjuk piaci alapokra helyezni rubelelszámolású kereskedelmi kapcsolatainkat, többoldalú vagy kétoldalú megoldásokat egyaránt keresve. A kormányzat által kidolgozott vállalkozásokat élénkítő program segíti a belső piacon új vállalkozások kibontakozását, a piaci verseny erősítését.