Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5400 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5401 Az 1989. évi gazdasági fejlődés sajátosságai körében szeretnék rámutatni arra a tovább nem vihető sajátosságra is, amelyet a fogyasztás gazdasági teljesítményeket meghaladó növekedésében jelölnék meg. A bérek és a teljesítményjavulás összhangja a liberalizált bérezési rendszerben a vállalatoknál, intézményeknél az érdekegyeztetési megállapodásoktól eltérően alakult, a reálkeresetek alakulása jelentősen eltért a várttól és a gazdaságilag indokolhatótól. A feszítő szociális gondok nyomására ugyanekkor párhuzamosan a társadalmi jövedelmek körében jelentős, közel 30 milliárd forintot kitevő intézkedések is születtek, s mindezek eredményeként összességében a lakosság reálfogyasztása körülbelül, várhatóan másfél százalékkal bővül, s ha ehhez hozzászámolnánk a lakosság külföldi áruvásárlásait, illetve fogyasztását, a fogyasztás növekedése megközelíti a 4 százalékot. Ez messze meghaladja a gazdasági teljesítmények ez évi növekedését. A jelzett kedvező és kedvezőtlen irányú mozgások mellett eléggé közismerten növekvők a gazdaság működési zavarai: például a likviditási gondok kiszélesedése, piaci ellátási zavarok jelentkezése a termelés és a fogyasztás különböző piaci területein, veszteségessé váló vállalatok körének kiszélesedése, amiről ugyancsak igyekeztünk tájékoztatást adni Önöknek, vagy említhetném például egyes depressziós térségek problémáinak éleződését. Kétségtelen, hogy a kiterjedt szociálpolitikai kezdeményezések ellenére növekvők a szociális gondok, nő a nehéz élethelyzetbe kerülő családok, egyének, esetenként rétegek száma is. Tisztelt Képviselők! Ezekre a folyamatokra építve, ezekkel az éleződő problémákkal szembenézve kell meghatároznunk az 1990. évi gazdaságpolitika feladatait. A Minisztertanács nevében erre tennék most a tisztelt Országgyűlés számára javaslatot. Új Alkotmányunk kimondja, hogy az Országgyűlés nemcsak az államháztartás kérdéseiben dönt, hanem meghatározza a társadalmi—gazdasági terveket és programokat is. Ennek megfelelően a Kormányban arra törekedtünk, hogy a képviselőknek átadott dokumentumok a gazdasági helyzetről és a kormányzati gazdaságpolitikai törekvésekről a korábban megszokottnál lényegesen több információt és értékelendő és mérlegelendő kérdést tartalmazzanak, továbbá többoldalúan mutatjuk be az előnyöket és hátrányokat is, jelezvén a kormányzat céljait, törekvéseit és javaslatait. A parlamenti állásfoglalás megkönnyítésére most első olvasásra, konzultációra, vitára bocsátjuk a gazdaságpolitikai programot illető kormányzati javaslatokat . Konkrét döntéseket most nem kérünk a Parlamenttől. Kérésünk a javasolt gazdaságpolitikai irányvonal és a főbb akciók, fontosabb szabályozási megoldások megvitatása, minősítése. A megyei képviselőcsoportok és az állandó bizottságok vitája már jelent a Minisztertanács számára ilyen kontrollt, és reméljük, hogy a plenáris ülés mostani vitája is ad új impulzusokat, másrészt kifejezi azt, hogy miben számíthat a kormányzat a Parlament támogatására, és miben nem gazdaságpolitikai törekvéseit illetően. Az 1990. évi gazdaságpolitikai programról, a költségvetés és hitelpolitika kérdéseiről konkrét döntések meghozatalát szolgáló javaslatait a Minisztertanács második olvasásban decemberi ülésszakon kívánja a Parlament elé terjeszteni. A szükséges és a javaslatainkban megfogalmazott fordulatot eredményező változtatások azt is megkövetelték, hogy az elgondolt akciókat és hatásaikat ne pusztán egy évre, 1990-re vonatkozóan mutassuk be, mert így a kezdeményezések önmagukban nem értelmezhetők. A javasolt akciókat és az elkészített számításokat, hatásvizsgálatokat a következő két évre is kitekintve mutatjuk be dokumentumainkban. Félreértés ne essék: a Minisztertanács nem hároméves programhoz kéri az Önök támogatását, hanem az 1990. évi gazdaságpolitikára kívánunk érdemi, sokoldalúan, a jövőbeni következmények oldaláról is alapozott javaslatokat tenni. Az itt ülők előtt közismert, hogy a Kormány megbízatása hamarosan lejár. Mandátuma hátralévő idejében olyan fontos feladatokat kell megoldania —, ahogy erre miniszterelnökünk is utalt — mint a politikai átmenet vezérlése, a választások előkészítése stb. Minderre figyelemmel a kormányzati gazdaságirányítás kompetenciáját a gazdaság működőképességének biztosítására is korlátozhatnánk. A Minisztertanács azonban úgy gondolja —, és ez egyben reagálás szeretne lenni Ballá Éva képviselő korábban megfogalmazott felvetésére, s azt hiszem, ezt miniszterelnökünk expozéja is egyértelművé tette —, hogy a jelenlegi fejlődési szakaszban a nemzet sorskérdéseiben súlyos felelősséget viselő Kormánynak a következő hetekben, hónapokban mandátuma lejártáig mindent meg kell tennie nemcsak a gazdaság működőképességének fenntartásáért, a gazdaság működtetéséért, hanem a szükséges és elkerülhetetlen gazdasági fordulat megalapozásáért is. Például fontos, gazdaságunk nemzetközi kapcsolatait meghatározó döntéseket, megállapodásokat kell előkészítenünk kelet- és nyugateurópai gazdasági kapcsolatainkat, nemzetközi pénzügyi kapcsolatainkat illetően egyaránt. Emellett elő kell készítenünk a piacgazdasági rendszer gyorsított kialakításához szükséges — itt már említés történt róla — sarkalatos gazdasági törvényeket, és a radikális fordulat elérése érdekében kell néhány változást elindítani mind a termelés, mind az elosztás, a felhasználás racionalizálása érdekében. Szociálpolitikai akciók is szükségesek a hátralévő időszakban a szociális gondok kezelésére. Egyébként elfogadva más vetületben Ballá Éva javaslatát, a decemberi ülésszakon esedékes döntések alapozásához, ezen közvetlenül előttünk álló feladatokra is részletes forgatókönyvet alakítottunk már ki, és a mai vita tanulságait is hasznosítva azt a Parlament elé kívánjuk terjeszteni a decemberi ülésszakon. Az említett gazdaságpolitikai törekvések mellett tehát a Kormány mandátumának hátralevő idejére vonatkozó cselekvési programot is pontosan be fogjuk mutatni. Jelzem még — tisztelt képviselők —, hogy a decemberi ülésszak döntéseinek alapozásához folyamatosan konzultálunk gazdaságpolitikai javaslatainkról Parlamenten kívüli erőkkel is. Eszmecserét folytattunk a szakszervezetekkel, a vállalkozói érdekképviseletekkel, a jelentősebb új politikai erőkkel, pártokkal és természetesen nemzetközi partnereinkkel, a KGST-or-