Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5398 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5399 növeli gazdaságunk túlérzékenységét és függőségünket a különböző nemzetközi gazdasági mozgásoktól. A strukturális és fizetési problémákkal egyidejű­leg küzdő gazdaságunkban az elmúlt években — ahogy erre már utaltam — nem jött létre érdemi gaz­dasági növekedés, s viszonylag magas, kétszámje­gyű, az inflációs ráta, azaz sajátos stagflációs hely­zet alakult ki a magyar gazdaságban. Az utóbbi időben néhány akut strukturális problémához kap­csolódóan megjelent a munkanélküliség veszélye is. Úgy gondolom, nem szívderítő a kép, amelyet né­hány gondolattal próbáltam érzékeltetni. E többirá­nyú súlyos gonddal szembesülve nehéz és nagy kér­dés mindnyájunk számára, hogy milyen gazdaság­politikát lehet és kell folytatni ilyen körülmények közepette. Úgy gondolom, hogy erre olyan választ kell adnunk, hogy egy irányba két fronton kell harcolnunk, ez a kö­rülmények hatalma, egy olyan kihívás amelyet meg nem kerülhetünk. Egyidejűleg kell egyfajta krízishely­zet kezelésre berendezkedni, egy folyamatos krízisme­nedzselési feladatokat kell ellátnunk, és ezzel egyidő­ben kell kitapogatni a kibontakozás irányába vezető utakat, és kell megtenni azokat a kezdeményezéseket, amelyek eséllyel kecsegtetnek a mai nehéz állapot meghaladásában. E kettős felfogású gazdaságpolitikai kezdeményezés, rendszer keretei között a kormányzat elsődlegesnek és minden további akció előfeltételének az eladósodási fo­lyamat lefékezését, megállítását, a nemzetközi fizetési mérleg konszolidálását tekintette feladatának. A tisztelt parlamenti képviselők által jól ismert, 1988-ban indított stabilizációs projekt lényegében ez­zel a feladattal próbált megbirkózni. Mindenki előtt is­mert, akik a gazdaság viszonyai iránt érdeklődnek, hogy az 1988-as év gazdasági eredményei ebből a szempontból kedvezőek voltak. A fellendülő nemzet­közi konjunktúra bázisán, a teljesítmények javításával, a fogyasztás csökkentésével felszabadított korlátokra építve, fordulatot, jelentős aktívumot értünk el keres­kedelmi mérlegünkben; a nemzetközi fizetési mérleg hiánya 1988-ban számottevően csökkent. Az ez évi kormányzati gazdaságpolitika kidolgozása során reálisan nem számolhattunk a fizetési mérleg ja­vításában hasonló, megismételhető lehetőségekkel. Ezért szakítanunk kellett az egyensúlyjavítás egyolda­lúan korlátozó, restruktív jellegű alapozásával, és elő­térbe került a kínálatélénkítő, piacképes teljesítménye­ket támogató liberalizációs gazdaságpolitika kialakí­tása és érvényesítése. Felhívnám figyelmüket arra, hogy ez az új gazdaság­politikai kurzus, amely lényegében 1989-ben bontako­zott ki, nagyon jelentős kockázatok vállalásával járt együtt. Például kiélezett fizetési szituációban kezde­ményeztük és vállaltuk fel az import liberalizálását az importverseny erősítése érdekében, ami igen nagy kockázatot jelent, vagy például magas, kétszámjegyű inflációs ráta mellett vállaltuk a bérgazdálkodás libera­lizálását a teljesítmények jobb elismerése és ösztönzé­se érdekében. Természetesen ilyen kockázatok vállalá­sára sokirányú vizsgálódást és mérlegelést követően kerülhetett sor. Az év végén járva állítható, hogy ez évi gazdasági fejlődésünk biztató eredménye, hogy a kockázatok el­lenére a liberalizációs kínálatélénkítő gazdaságpolitika működőképesnek bizonyult. A gazdaság összteljesít­ménye ebben az évben szerényen javul, a konvertibilis elszámolású külkereskedelmi áruforgalom aktívuma és az inflációs ráta az előző évihez hasonló szinten ala­kul ki. E mellett jól megfigyelhetően felerősödött a ter­melés változó piaci lehetőségekhez, teljesítőképesség­hez, és szabályzó hatásokhoz igazodó differenciálódási folyamata. Ennek illusztrálására említeném, hogy az ipari termelésben az egyes alágazatok első 10 hónapra számított növekedési indexei a 10 százalékos csökkenés és a 9 százalékos növekedés között szóródnak, ilyen differenciálódás korábban a magyar fejlődésre nem volt jellemző, és talán megemlíteném azt is, hogy az ipar területén körülbelül ezer új, többnyire kisebb vál­lalkozás kezdte meg ebben az évben a működését. A mezőgazdaság összességében kedvező teljesítménye mögött is erőteljes differenciálódási folyamat húzódik meg. Kiemelném azt is, hogy tovább folytatódik az előző évben megindult erőteljes exportnövekedés a konvertibi­lis piacokon, a konvertibilis elszámolású exportunk volu­mene ebben az évben 5 százalékkal, a dollárban kalkulált export árbevétele körülbelül 8 százalékkal bővül. Ezek fi­gyelemreméltó eredmények. Ezek a gazdasági mozgások a kibontakozás irányába mutatnak, és a jövőben is erősí­tendő fejlődési irányt jelentenek. Az 1989. évi gazdasági helyzet azonban több kedve­zőtlenjelenséggel is terhelt. Ha megengedik, ezek kö­réből is néhányra szeretném felhívni a tisztelt képvise­lők figyelmét. Az 1989. évi gazdasági helyzet kedve­zőtlen új jelensége a rubel elszámolású import jelentős mérséklődése, és az export közel hasonló visszaesése, számottevő kereskedelmi aktívum és ennek megfelelő forráskihelyezés kialakulása. Az import kiesések és az export csökkenése kiélezi gazdaságunk piaci gondjait és strukturális gondjait. Az áruforgalom és az idegenforgalom egyaránt aktív egyenlege jelentős, nem elviselhető forráskihelyezést jelentő fizetési mérleg-többletet eredményezett a rube­lelszámolású kapcsolatainkban. Sajnos, a konvertibilis elszámolású fizetési mérle­günkben a kedvező, körülbelül félmilliárd dolláros külkereskedelmi egyenleg ellenére, részben a növekvő kamatterhek (ezek körülbelül 1,4 milliárd dollárt je­lentenek), részben az idegenforgalmi devizamérlegben (a lakossági deviza igénybevételt fékező ismert és kel­lemetlen vámrendelkezések és korlátozó devizaintéz­kedések ellenére) kialakuló, körülbelül 400—500 mil­liós hiány nyomán összességében 1,3—1,5 milliárd dollár közötti, tehát az előző évhez viszonyítva növek­vő hiány várható. A fizetési mérleg növekvő hiánya, és a Nemzetközi Valutaalappal kötendő, eredetileg terve­zett megállapodás elmaradása ebben az évben jelentő­sen növelte finanszírozási nehézségeinket. A gazdasági fejlődésünkben korábban jelzett és elismert kedvező eredmények ellenére a növekvő fizetési mérleg-hiány rontotta az ország külső megítélését, és őszintén meg kell mondani, kritikus helyzetet teremtett a gazdaság finanszírozása számára az év végén, illetve a jövő év elején.

Next

/
Thumbnails
Contents