Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5396 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5397 összefogva tegyünk meg mindent a gazdaságunk teljesen szétzilálásával fenyegető fizetésképtelenség veszélyének elhárításáért. Köszönöm figyelmüket, (laps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az idő előrehaladott voltára tekintettel azt javaslom, hogy a második napirendi pontunk tárgyalását az ebédszünet után kezdjük meg. Munkánkat egy óra múlva folytatjuk. Harminc perc múlva, tehát körülbelül 13.50-kor a Jogi Bizottság ülésezik a főemelet 37—38-as teremben. (Szünet: 13.20-14.35.) (Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem foglaljanak helyet. Rátérünk következő napirendi pontunkra: a Minisztertanács 1990—1992. évi gazdaságpolitikai programjáról szóló tájékoztató megtárgyalására. E napirendi pont előadója: dr. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke. Átadom a szót. DR. KEMENES ERNŐ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnökasszony! Kedves Képviselők! Ha megengedik a Minisztertanács által a mai gazdasági helyzetet és gazdaságpolitikai javaslatainkat illetően közreadott dokumentumokhoz fűznék hozzá néhány gondolatot, néhány kiegészítést. Nem kívánom megismételni az írásos anyagokban foglaltakat, néhány indokló, magyarázó jellegű gondolatot szeretnék a további vita számára megfogalmazni. Úgy gondolom kétségtelen — és ebben ma Magyarországon mindenki egyetért —, hogy gazdaságunk helyzete mai magyar valóságunk egyik legkritikusabb pontja. Az állampolgár naponta szembekerül gazdasági problémáinkkal akár munkavállalóként, akár vásárlóként, fogyasztóként, vagy tulajdonosként, netán vállalkozóként, s egyre inkább érzi egyéni vagy családi helyzetén, munkahelyének problémáin vagy éppen a piacokon és az üzletekben tapasztaltakon keresztül gazdasági nehézségeinket, szaporodó gondjainkat. Gazdasági válságelemzésekben és reformelgondolásokban az utóbbi években nagyon gazdagodtunk. Tudományos és politikai közéletünkben sok elgondolás született és a kormányzat maga sem szűkölködött reformtervekben és programokban. A gazdaság tényleges átalakítását nézve azonban kevés kézzel fogható eredmény született a gazdasági reform több lépcsőben történt kibontakoztatása, és számottevő külföldi erőforrás bevonása ellenére. Közvéleményünk a napi világgazdasági átrendeződés és változások bonyolult hatásai közepette gazdaságunk működőképességének megőrzését, a termelés és fogyasztás látványos visszaesésének elkerülését nem tekinti eredménynek, a gazdasági változásokat és a mai helyzetet — teljesen természetesen egyetértőleg említeném — szélesedő, ki nem elégített igényei alapján méri és értékeli. Napjainkban, amikor politikai reformjaink hihetetlen gyorsasággal haladnak a megvalósulás felé, különösen szembetűnő a gazdasági kibontakozás lassúsága. Ténykérdés: a gazdasági előrehaladást illető társadalmi elégedetlenség kétségtelenül fokozódik. Jól jelzik ezt a különböző érdekképviseleti és politikai fórumok megnyilatkozásai, s ez megnyilvánult a Parlament bizottságainak mostani vitáiban és azt hiszem kétségtelenül jelen van most is az itt ülő képviselőkben. A szükséges gazdasági változások felgyorsítása, a gazdaságpolitika radikalizálása ma tömegigény. A kormányzat ezt a magatartást kívánja érvényesíteni a most előterjesztett gazdaságpolitikai javaslataiban — természetesen az adott feltételrendszer által behatároltan. A radikalizálódás a kormányzati javaslatokban elsősorban a piaci versenyfeltételek átalakításában, a termelésben, az elkerülhetetlen strukturális szelekció felgyorsításában, a jövedelmek elosztásában, a teherviselési arányok átrendezésében mutatkozik meg korábbi önmagunkhoz képest. Elfogadva az említett igényeket ugyanakkor jól meg kell értenünk mindnyájunknak, hogy a magyar gazdaság válsága nem átmeneti, rövid távon oldódó és múló konjunkturális válság és nem is egyszerűen irányítási probléma, amely néhány naiv, de helyenként nagyon is hangos nézet szerint néhány vezető vagy éppen a Kormány cseréjével kezelhető és megoldható. Munkánk során kétségtelenül elkövetett hibák bírálata mellett tudomásul kell mindenkinek venni, hogy sajnos gazdaságunk betegsége az említetteknél komolyabb és elhúzódóbb. A lényegét én abban jelölném meg, hogy egyidejűleg kell megküzdenünk az elmúlt években kibontakozó struktúraválság problémáival és a korábban miniszterelnökünk által is taglalt fizetési válság megoldásának feladataival. A történeti elemzések által úgy gondolom már többé-kevésbé megalapozottan bemutatott okokból következően gazdaságunk mély strukturális válságba süllyedt, gyönge alkalmazkodó képességéből következően, versenyképessége a nyugati piacokon nem erősödött, sőt több területen meggyengült, s éppen ezekben az években kelet-európai térvesztéssel is szembe kell néznünk. Erről később szeretnék még néhány szót szólni. A kitörés e helyzetből, a strukturális megújulás, a gazdaság technikai és szerkezeti megújítása nyilvánvalóan nem egy-két év feladata. Nem lehet ezt a körülményt nem tudomásul venni. Másrészt a tisztelt képviselők előtt a többek között most közreadott tájékoztatóból is ismert gazdaságunk nemzetközi eladósodási folyamata, melynek eredményeként ma folyamatosan súlyos fizetési helyzettel kell szembenéznünk és megküzdenünk. A magas adósságállományból következő fizetési kötelezettségek folyamatosan a nemzeti termelés több százalékát kitevő erőforrás kivonásra kényszerítik a gazdaságunkat, például a nemzeti termelés elmúlt években kialakult növekménye messze elmarad pusztán a kamatfizetési kötelezettségeinktől is, és ilyen mértékű erőforrás kivonás a gazdaságból nyilvánvalóan blokkolja az egyébként szükséges strukturális modernizálás folyamatát, és korlátozza az egyre feszítőbb életszínvonal és szociális problémák megoldásának lehetőségeit. Mozgásterünk bővítéséhez, az adósságszolgálati terhek finanszírozásához és a modernizáláshoz szükséges tőkeforrások biztosításához folyamatosan új hitelek igénybevétele is szükséges, ami nyilvánvalóan tovább