Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5390 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5391 mentnek felelős intézmény, a Parlament politikai erőviszonyai döntő mértékben meghatározzák irányvonalát és akcióit. Természetesen a Kormánynak van politikai arculata, elkötelezettsége is, és ebből soha nem csinált titkot. A Minisztertanács — mint testület — a baloldali európai szocialista progresszív értékek elkötelezettje és tagjai teljes mértékben elfogadják ezeket az értékeket. Támogatják és tiszteletben tartják az emberi és állampolgári jogokat, az állampolgárok önszerveződő, öntevékeny gazdasági, társadalmi és politikai közösségeit. A Kormány tehát támaszkodik a Magyar Szocialista Pártra, annak parlamenti frakciójára, de számít minden progresszív, a békés átmenet iránt elkötelezett parlamenti és azon kívüli politikai erőre is. Tisztelt Országgyűlés! Az említett nemzetközi tárgyalásaimon is közöltem: a Kormány az ország működőképességének fenntartása, a finanszírozhatóság biztosításának érdekében vállal és kezdeményez minden szükséges intézkedést. Szempontjai között egyszerűen nem szerepelhet, hogy lépései népszerűek-e, vagy népszerűtlenek, mert különben nincs szerkezetátalakítás, nem lesz később vállalkozásélénkítés, piac, de lehet vágtató infláció és gyökeret verhet a szegénység. Ettől nem tántorít bennünket vissza semmiféle támadás, s ebben nem követek mást, csak amit lelkiismeretem diktál. Az én vezérem bensőmből vezérel, és hála szüleim emberségének, e bensőből sohasem kaptam olyan parancsot, amelynek végrehajtása miatt szégyenkeznem kellett volna. Nezéz utat kell végigjárnunk, amilyent csakúgy tudunk megtenni, ha szövetséget kötünk a demokráciáért és ezért szállunk síkra a gazdaságban is. Nem kell tehát sem pénzügyi terror, sem kivételes gazdasági állapot! Ugyanakkor nem vezet célba semmi olyan szociális intézkedés sem, amelynek nincs meg a fedezete a gazdasági teljesítményekben. Leveleket kapunk, amelyek növekvő szociális gondokról, valóban nyomorult emberi helyzetekről tudósítanak. Én ezeket a gondokat nemcsak e levelekből ismerem, és nem azért vannak ilyenek, mert nem tudunk róluk, vagy nem akarunk segíteni rajtuk! Akarunk, keressük-kutatjuk is a segítség lehetőségeit, de anyagi korlátainkon nem tudunk túllépni. Nem járható a szerkezetátalakítás olyan módja sem, amely nem igyekszik a lehetőségek feltárásával az emberi gondokat is megoldani. Nem vállalhatunk fel olyan növekedést, dinamizálást és vállalkozásélénkítést sem, amely nem a gazdasági szerkezetátalakításon alapul. E nélkül ez olyan lenne, mintha egy rozoga kocsiban ülve felpörgetnénk a motort, ettől azonban a mi kocsink nem haladna gyorsabban, hanem egyszerűen szétesne. Sokan ajánlanak csodarecepteket, és ezek végrehajtását kérik számon a Kormánytól. Ilyen csodareceptekben én nem hiszek. Veszélyes illúzió lenne azt hinni, hogy több évtized alatt felhalmozódott problémaszövevényt egy kardvágással átvághatunk. (Nagy Sándor módszere egyszerűen használhatatlan, helyzetünk ugyanis sokkal bonyolultabb, mint volt, — a gordiuszi csomó!) (Derültség.) — nem kard, hanem szorgos munkáskéz és tisztességgel, fegyelmezetten végzett minőségi munka kell! Tisztelt Országgyűlés! Szólnom kell arról, milyen tényezők veszélyeztetik, illetve segíthetik a Kormányzat és az államigazgatás működőképességét. A pártállam rendszerének lazulása, majd annak leépítése az állami-politikai gépezetben zavarokat idézett elő. A pártállam rendszere ugyanis egy fajta társadalom- és államszervező erőt betöltött, ami összefogta az állami és politikai gépezetet. Lebontásával az államigazgatásban elbizonytalanodtak, mert nem érzik még maguk mögött a demokrácia védőhálóját. A Kormány és személy szerint én minden időben mindenféle boszorkányüldözésnek esküdt ellensége voltam és az leszek a jövőben is. Nem csupán erkölcsi okokból, hanem azért is, mert ez az országnak nagy károkat okoz. Mélységesen elítélem azt a módszert, ahogy 1945—46-ban az államapparátust szétverték, hiszen számtalan emberi tragédia okozása mellett a hatalom megfosztotta önmagát a szakmai bázistól. Ugyanúgy mélységesen elítélek minden olyan megnyilatkozást, amely pártállás alapján, vagy pusztán az államigazgatásban kifejtett működés miatt bosszúhadjáratrahív fel. Minden pártnak, az ország egészének az az érdeke, hogy az államigazgatás működőképessége fennmaradjon. Ezért célszerűnek tartom már most a pártokkal tárgyalást kezdeni arról, hogy melyek azok a vezető posztok, amelyeket elsődlegesen politikai tisztségnek kell tekinteni, ahol a pártoknak a hatalmi harcban elért eredményei alapján cserélődnek az emberek. De minden más tisztség ellátásánál garantálni kell, hogy annak nincs más feltétele, mint a szakmai hozzáértés és az emberi tisztesség. (Taps.) Ezt a kérdést átfogóan és tartós jelleggel a közszolgálati törvény rendezheti, amelynek az előkészítését a Minisztertanács felgyorsította. Ilyen elvi alapon kell megítélni az MSZMP alkalmazottainak ügyét is. A Munka Törvénykönyvében kell törvényileg megtiltani, hogy korábbanpártokkal pártalkalmazásban állt felkészült szakemberek elhelyezkedését pusztán korábbi munkahelyük miatt egyesek meggátolják. A Kormány a pártállam lebontása jegyében lehetővé tette azt is, hogy mintegy három-négyszáz személy a pártapparátusból korengedményes nyugdíjba mehessen. Lehet, hogy minderre most néhányan azt mondják: lám a Kormány menti apparátcsíkokat, a pártállam alkalmazottait. Én azt mondom: csak óvatosan a minősítéssel! Nem kizárt, hogy egy idő után a mostani gyanakvók még örülni fognak e törvényeknek. (Derültség). Vigyázzunk, Európa előtt vizsgázunk! Tudunk-e új társadalmi rendszerünkben kultúráltan, gyűlölködés nélkül, B-listák nélkül, egymással megbékélve helyünket elfoglalni és együttélni. A Büntető Törvénykönyvben szabályoztuk, hogy politikai okból nem lehet halálos ítéletet hozni. De tragédia lenne, ha mindennapi együttélésünkben az erkölcs és morál helyett a Büntető Törvénykönyvnek kellene átvennie a fö szabályozó szerepet. Szomorú, hogy történelmünk korábbi szégyenfoltja ismét veszélyként van jelen. Éppen ezért felszólítom a nemzet összes józan, felelősen gondolkodó tagját: fogjunk össze, hogy ez nemcsak gyalázatos, de rendkívül káros diszkrimináció ne nyerhessen teret! Nem kérek