Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5392 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5393 elvtelen hozzáállást a korábban harácsolok, a törvények megszegőivel, vagy a hatalommal visszaélőkkel szemben. Ők viseljék el korábbi életük következményeit. De a tiszteséges, felkészült, erkölcsi tőkével bíró embereknél ne legyen boszorkányüldözés, s hogy ez érthetőbb legyen, azt ajánlom: mindenkinél a jövőben tehát csak a szakértelem, a rátermettség legyen az egyedüli kritérium minden munkában. De ezt követeljük meg a portástól a miniszterig. (Taps.) Ne azt kérdezzék, hogy honnan jött valaki, hanem azt, hogy mit tud. Én bízom a tisztességes munkásban, a parasztban, szellemi dolgozóban, csak velük, az ő munkájukkal és megértésükkel léphetünk előbbre. De ők is bízzanak bennünk! Nem rosszindulat, felrevezetés, hanem a kényszer és a mozgástér szűkössége vezeti a Kormányt akkor, amikor áldozatot és megértést kér az ország minden állampolgárától. Nekünk keményen kell fizetnünk a múlt hibáiért, de ha ezt megértjük és ekként a jövő feladataira koncentrálunk, hiszem, hogy néhány év keserve után ez az ország elindul a kilábalás útján. De ehhez összefogás, tolerancia és mindenekelőtt kemény munka szükségeltetik! Enélkül nem fog menni. Tisztelt Országgyűlés! E kérdéskörhöz kapcsolódóan szólni kívánok a politikai morális természetű problémáknak arról a szövevényről is, ami a hadseregben alakult ki. Nem kell bizonygatnom önök előtt, hogy ez mennyire veszélyes. Ezért első lépésként a probléma kivizsgálására azonnal parlamenti bizottságot küldünk ki. Erről Önöktudnak. Ezzel összefüggésben tájékoztatom Önöket arról, amit tegnap a Magyar Néphadsereg parancsnoki értekezletén már ismertettem. Kialakult helyzet kapcsán több ízben beszéltem Czinege Lajossal. Ezt követően a nyugalmazott miniszterelnökhelyettes lemondott hadseregtábornoki rangjáról és vállalta, hogy kiköltözik lakásából. Utasításomra a honvédelmi miniszter december elsejei határidővel jelentést ad a Bokor-könyv minden lényeges állításáról, amit átadok a parlamenti vizsgálóbizottságnak is, és ezen keresztül az ország széles közvéleményének. Felkértem a honvédelmi minisztert arra is, hogy tegyen jelentést a hadsereg szervezetében, személyi állományában az utóbbi években végrehajtott, illetve tervezett változtatásokról. Ez módot ad arra, hogy Király Ferenc képviselő úr előző ülésszakon elhangzott interpellációjára a miniszter november 30-ig megfelelő választ adjon. De a helyzet kapcsán határozottan szeretném kijelenteni: a kormányzat tapasztalata, megítélése szerint honvédségünk tiszti karának és sorállományának döntő többsége a vonatkozó törvényeknek és rendelkezéseknek maradéktalanul eleget tesz, és tisztességgel látja el a nemzet szolgálatát. Honvédségünk a társadalom tiszteletére, megbecsülésére méltó nemzeti intézmény. Egyes korábbi közép, vagy magasabb beosztású honvédtisztek magatartása, inkorrektsége senkinek nem adhat jogot arra, hogy befeketítse, vagy kikezdhesse a többezres tisztikart, a sorállomány erkölcsi tisztaságát, szakmai felkészültségét, emberi helytállását. Reformfolyamatunkat, a demokratikus átalakulás következetes végkivételét, belső stabilitásunkat gyengítheti az ilyen jellegű sommás minősítések sugalmazása, egy fajta hangulatkeltés. Arról már nem is szólva, hogy igen sok feddhetetlen katonaember önérzetét, emberi tisztességét is megsérti. Azt is közölhetem, hogy a Kormány a védelmi stratégiával összhangban még novemberben dönt a fegyveres erők és a Honvédelmi Minisztérium szervezeti felépítését korszerűsíteni hivatott kezdeményezésekről is, és azt nyilvánosságra fogja hozni. A Kormány katonapolitikájában az elégséges védelem ésszerű elvét vallja. Kontinensünkön az enyhülési folyamat eredményeként a katonai szembenállás mértéke csökken, ezért a Kormánynak, — az európai folyamatok várhatóan pozitív alakulásával összhangban, — szándékában áll a lehetséges további ésszerű létszámcsökkentés megvalósítása is 1992 januárjáig, beleértve a katonai szolgálati idő további mérséklését is. Egy egységes, erkölcsileg tiszta, az Alkotmányra és a haza védelmére felesküdött hadsereg mellett nem kevésbé fontos egy erős, szellemében tiszta és önérzetében szilárd rendőrség léte is. Nem nyugodhatunk bele, hogy romlik a közbiztonság, a közrend, hogy egyre terjed a bűnözés, hogy egyre gáslástalanabbak a feketevalutázók, és mind több hely van, amit önmagát megvédeni nem tudó ember, gyermek jobb, ha elkerül. Meg kell fékeznünk az erőszakot. A demokráciának renden, respektált szabályokon kell alapulnia és nyugodnia. Támogatnunk kell tehát a rend őreit, mert rájuk új köztársaságunkban is nagy szükség van, mint ahogy nagy szükség van jól működő államgépezetre, törvénytisztelő állampolgárokra, belső késztetéssé váló szilárd erkölcsi rendre. Ezek a civil társadalom nélkülözhetetlen értékei, amelyek nélkül nem jutunk előbbre. Már szóltam arról, hogy rombolni könnyebb, mint építeni. Rombolásból volt elég. Fogjunk az építéshez is és legyen hitünk, hogy meg tudjuk csinálni, mert hit nélkül nem fog menni. Tisztelt Ház! Az elmúlt évtizedek sokat hangoztatott jelszava volt a bürokrácia elleni harc. A Kormány most szavak helyett ténylegesen romeltakarító jellegű munkára vállalkozik. A bürokrácia négy évtizedes szabályozási öröksége súlyos. A közigazgatási jogszabálytömeg olyan nagy, hogy az a tízmillió magyar honpolgárból évente 14 millió ügyfelet teremt. Ez a kiszolgáltatottság joggal kelt alatvalói érzetet. A következő hónapokban ezért a közigazgatásban is végrehajtjuk az úgynevezett deregulációs programot, hogy teret nyissunk az állampolgári szabadságon alapuló önrendelkezés előtt. Az állampolgárral szembeni bizalmatlanságra épülő szabályozás kiiktatásával egy év leforgása alatt félmillió hatósági bizonyítvány és igazolás kiadása válhat feleslegessé. A társadalmi haszonnal nem járó hatósági engedélyezés megszüntetésével vagy egyszerű bejelentéssel való rendezésével egy év alatt 800 ezer határozat és eljárás iktatható ki. Az indokolatlan hatóság kötelezettségek megszüntetésére évente 3 millió hivatal előtti személyes megjelenés válik szükségtelenné. A kormányzat célja és szilárd elhatározása, hogy az állam és polgárainak kapcsolatát új alapokra helyezze, s az állam legfőbb feladatává polgárainak szolgálatát