Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5388 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5389 francia, svéd, holland, kanadai és ausztrál miniszterel­nökökkel korábban folytatott eszmecseréimen is. Bízom abban, hogy a hazai folyamatokban azóta el­ért haladás tükröződni fog Margaret Thatcher brit kor­mányfővel és Helmut Kohl kancellárral küszöbönálló tárgyalásainkon, mint ahogy nagy várakozással tekin­tek a dél-koreai elnök mostani, a japán miniszterelnök és Mitterrand elnök jövő év eleji látogatása elé is. őszintén remélem, hasznunkra válik az a kivételes lehetőség, amit az Európai Közösség vezetői legutóbbi budapesti látogatásukkor felajánlottak, vegyek részt és szólaljak fel a Közös Piac külügyminisztereinek de­cember 13-án Brüsszelben tartandó, Magyarország és Lengyelország megsegítésével foglalkozó tanácskozá­sán, amelyen Baker, az Egyesült Államok külügymi­nisztere is részt vesz. Mindez nékülözhetetlen feltétele gazdasági nyitási politikánknak, de nem jelenti azt, hogy külkapcsolati rendszerünk a korábbi egyoldalúság után most egy el­lenkező előjelű egyoldalúságra épül. Ha valaha, akkor most igazán alapvető nemzeti érde­künk, hogy Magyarország és a Szovjetunió sokoldalú kapcsolatrendszere az egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön, a be nem avatkozáson, a nemzeti sajátossá­gok tiszteletben tartásán, az útkeresés szabadságán alapuló, független szuverén országok közötti érett, ki­egyensúlyozott partneri viszony legyen. Rokonszenvvel követjük azokat a pozitív változáso­kat is, amelyek több középeurópai országban zajlanak. Saját törekvéseink iránt megértést, bizalmat, türelmet kérünk, s hasonló az alapállásunk szomszédainkhoz is. A szomszédokkal kapcsolatban is valljuk: egymás köl­csönösenjobb megismerése és megértése, a kölcsönös tolerancia csak mindnyájunk javára válhat. Politikánk­ban, mindennapjaink gyakorlatában legyünk ehhez hűek, ne nehezítsük egymás helyzetét. De a felfogásban és folyamatban egyet ne feledjünk. A jövőben soha többé ne rendeljük alá országunk érde­keit olyan internacionalista közösségi érdekeknek, me­lyek a nép, a társadalom előtt nem igazoltak. E felfogá­sunkkal nem vagyunk magányosak, szövetségeseink vannak közel és távol. Erről biztosítottak ebben az év­ben a lengyel vezetők, továbbá Markov ics jugoszláv miniszterelnök is és erről tárgyalok várhatóan a jövő év elején Mazowiecki lengyel kormányfővel, valamint szeretnék a nem távoli jövőben találkozni Modrow-val, az NDK új miniszterelnökével is. Bízom abban is, hogy még ez évben Moszkvába is látogathatok. Tisztelt Ház! A következőkben az ország politikai helyzetéről kívánok röviden szólni. Itt az az alapkér­dés, hogy a békés átmenet előttünk álló szakaszában törvényes, alkotmányos úton el tudunk-e jutni a válasz­tásokig, vagy sem? Meggyőződésem, hogy van esé­lyünk, de ehhez a Parlamentnek és Kormányának szük­sége van a különböző pártok segítségére. A békés átmenet, a választások rendezett lebonyolítása a Ma­gyar Köztársaság minden törvényes és felelős politikai erejének elemi érdeke. Ebből kiindulva kezdtem kon­zultációkat az erre igényt tartó pártok vezetőivel, ame­lyek további folytatását tervezem. A megbeszélések eddigi tapasztalatai alapján re­ményt látok arra, hogy a Parlament, a Kormány és a pártok vezetői közötti magas szintű megbeszélésen konzultációkat folytassunk: — a választások időpontjáról, és az addig terjedő idő­szak politikai menetrendjéről, — a Parlament és a Kormány, valamint a pártok közötti konzultatív kapcsolatok tartalmáról és annak for­máiról, — a lényeges gazdaságpolitikai és társadalompolitikai vonalvezetés fő kérdéseiről, nevezetesen: = a gazdasági alkotmányosság megteremtésére és in­tézményeinek kiépítésére irányuló legfontosabb gazda­sági sarkalatos törvényekről, = a gazdaság működőképességének, külső és belső pénzügyi egyensúlyának fenntartását és megszilárdítá­sát alátámasztó rövid távú, konkrét akciókról, valamint = a szociális intézményrendszer olyan korszerűsítésé­ről, amely alkalmas a tömegessé váló szegénység eny­hítésére. Reményt látok arra, hogy a pártok felelős politikai szerepvállalásának olyan módja alakul ki, amely nem veszélyezteti az átmenet alkotmányos, törvényes jelle­gét, és ugyanakkor erősíti a döntések politikai legitimi­tását. De mindezt úgy kell megtennünk, — ha a javas­latomat elfogadják —, hogy a Parlament szuverenitását ne érje sérelem. A politikai helyzet értékelésénél röviden foglalkozni szeretnék a Kormány helyével és szerepével is. Októ­ber 23-tól a Kormány a Magyar Köztársaság Kormá­nya. Az új alkotmányos rendben a Kormány a népszu­verenitást megtestesítő Parlamentnek felelős. Ez nem­csak belpolitikai szempontból jelentős, hanem erősíti hazánk nemzetközi presztízsét is. A Kormány a Parla­menttel szoros együttműködésben, konzultálva a pár­tokkal és társadalmi szervezetekkel, a békés átmenet második szakaszának feladataira összpontosít. E tevé­kenységében kiindulópontnak tekinti, hogy az új alkot­mányjogi helyzetben — eddigi stratégiáját megerősítve — a Parlamentnek felelős, független nemzeti intéz­ményként kíván működni. Az, hogy a Kormány független és ezt hangsúlyozza, elsősorban a nemzetközi környezethez való új viszo­nyát foglalja magában, tömören, egyetlen szóval jel­lemzi a Varsói Szerződésen és a KGST-n belüli státu­szát, a Szovjetunióval és a többi szövetséges országgal kapcsolatos új típusú magatartását. Az, hogy nemzeti Kormány, azt jelenti, hogy az át­menet bonyolult időszakában mindennél előbbre való­nak tekinti az össznemzeti érdekeket: a békés viszo­nyok, a demokrácia, a belpolitikai stabilitás erősítését, a gazdaság működőképességének fenntartását, s amennyire lehetőségeink engedik, a szociális feszült­ségek mérséklését. Az, hogy a Kormány nemzeti Kormányként műkö­dik, azt is jelenti, hogy integratív szerepre törekszik, ezért folyamatosan tárgyal, konzultál a különböző pár­tokkal, társadalmi mozgalmakkal, érdekképviseleti szervezetekkel, egyházakkal. Egyfajta centrumpozí­cióból próbálja a gazdasági, társadalmi és politikai fo­lyamatokat — a Parlamenttel együttműködve — irányí­tani és befolyásolni. De a Kormány nem független a pártoktól és társadal­mi mozgalmaktól. Nem is lehet az, mert mint Parla-

Next

/
Thumbnails
Contents