Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5388 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5389 francia, svéd, holland, kanadai és ausztrál miniszterelnökökkel korábban folytatott eszmecseréimen is. Bízom abban, hogy a hazai folyamatokban azóta elért haladás tükröződni fog Margaret Thatcher brit kormányfővel és Helmut Kohl kancellárral küszöbönálló tárgyalásainkon, mint ahogy nagy várakozással tekintek a dél-koreai elnök mostani, a japán miniszterelnök és Mitterrand elnök jövő év eleji látogatása elé is. őszintén remélem, hasznunkra válik az a kivételes lehetőség, amit az Európai Közösség vezetői legutóbbi budapesti látogatásukkor felajánlottak, vegyek részt és szólaljak fel a Közös Piac külügyminisztereinek december 13-án Brüsszelben tartandó, Magyarország és Lengyelország megsegítésével foglalkozó tanácskozásán, amelyen Baker, az Egyesült Államok külügyminisztere is részt vesz. Mindez nékülözhetetlen feltétele gazdasági nyitási politikánknak, de nem jelenti azt, hogy külkapcsolati rendszerünk a korábbi egyoldalúság után most egy ellenkező előjelű egyoldalúságra épül. Ha valaha, akkor most igazán alapvető nemzeti érdekünk, hogy Magyarország és a Szovjetunió sokoldalú kapcsolatrendszere az egyenjogúságon, a kölcsönös előnyökön, a be nem avatkozáson, a nemzeti sajátosságok tiszteletben tartásán, az útkeresés szabadságán alapuló, független szuverén országok közötti érett, kiegyensúlyozott partneri viszony legyen. Rokonszenvvel követjük azokat a pozitív változásokat is, amelyek több középeurópai országban zajlanak. Saját törekvéseink iránt megértést, bizalmat, türelmet kérünk, s hasonló az alapállásunk szomszédainkhoz is. A szomszédokkal kapcsolatban is valljuk: egymás kölcsönösenjobb megismerése és megértése, a kölcsönös tolerancia csak mindnyájunk javára válhat. Politikánkban, mindennapjaink gyakorlatában legyünk ehhez hűek, ne nehezítsük egymás helyzetét. De a felfogásban és folyamatban egyet ne feledjünk. A jövőben soha többé ne rendeljük alá országunk érdekeit olyan internacionalista közösségi érdekeknek, melyek a nép, a társadalom előtt nem igazoltak. E felfogásunkkal nem vagyunk magányosak, szövetségeseink vannak közel és távol. Erről biztosítottak ebben az évben a lengyel vezetők, továbbá Markov ics jugoszláv miniszterelnök is és erről tárgyalok várhatóan a jövő év elején Mazowiecki lengyel kormányfővel, valamint szeretnék a nem távoli jövőben találkozni Modrow-val, az NDK új miniszterelnökével is. Bízom abban is, hogy még ez évben Moszkvába is látogathatok. Tisztelt Ház! A következőkben az ország politikai helyzetéről kívánok röviden szólni. Itt az az alapkérdés, hogy a békés átmenet előttünk álló szakaszában törvényes, alkotmányos úton el tudunk-e jutni a választásokig, vagy sem? Meggyőződésem, hogy van esélyünk, de ehhez a Parlamentnek és Kormányának szüksége van a különböző pártok segítségére. A békés átmenet, a választások rendezett lebonyolítása a Magyar Köztársaság minden törvényes és felelős politikai erejének elemi érdeke. Ebből kiindulva kezdtem konzultációkat az erre igényt tartó pártok vezetőivel, amelyek további folytatását tervezem. A megbeszélések eddigi tapasztalatai alapján reményt látok arra, hogy a Parlament, a Kormány és a pártok vezetői közötti magas szintű megbeszélésen konzultációkat folytassunk: — a választások időpontjáról, és az addig terjedő időszak politikai menetrendjéről, — a Parlament és a Kormány, valamint a pártok közötti konzultatív kapcsolatok tartalmáról és annak formáiról, — a lényeges gazdaságpolitikai és társadalompolitikai vonalvezetés fő kérdéseiről, nevezetesen: = a gazdasági alkotmányosság megteremtésére és intézményeinek kiépítésére irányuló legfontosabb gazdasági sarkalatos törvényekről, = a gazdaság működőképességének, külső és belső pénzügyi egyensúlyának fenntartását és megszilárdítását alátámasztó rövid távú, konkrét akciókról, valamint = a szociális intézményrendszer olyan korszerűsítéséről, amely alkalmas a tömegessé váló szegénység enyhítésére. Reményt látok arra, hogy a pártok felelős politikai szerepvállalásának olyan módja alakul ki, amely nem veszélyezteti az átmenet alkotmányos, törvényes jellegét, és ugyanakkor erősíti a döntések politikai legitimitását. De mindezt úgy kell megtennünk, — ha a javaslatomat elfogadják —, hogy a Parlament szuverenitását ne érje sérelem. A politikai helyzet értékelésénél röviden foglalkozni szeretnék a Kormány helyével és szerepével is. Október 23-tól a Kormány a Magyar Köztársaság Kormánya. Az új alkotmányos rendben a Kormány a népszuverenitást megtestesítő Parlamentnek felelős. Ez nemcsak belpolitikai szempontból jelentős, hanem erősíti hazánk nemzetközi presztízsét is. A Kormány a Parlamenttel szoros együttműködésben, konzultálva a pártokkal és társadalmi szervezetekkel, a békés átmenet második szakaszának feladataira összpontosít. E tevékenységében kiindulópontnak tekinti, hogy az új alkotmányjogi helyzetben — eddigi stratégiáját megerősítve — a Parlamentnek felelős, független nemzeti intézményként kíván működni. Az, hogy a Kormány független és ezt hangsúlyozza, elsősorban a nemzetközi környezethez való új viszonyát foglalja magában, tömören, egyetlen szóval jellemzi a Varsói Szerződésen és a KGST-n belüli státuszát, a Szovjetunióval és a többi szövetséges országgal kapcsolatos új típusú magatartását. Az, hogy nemzeti Kormány, azt jelenti, hogy az átmenet bonyolult időszakában mindennél előbbre valónak tekinti az össznemzeti érdekeket: a békés viszonyok, a demokrácia, a belpolitikai stabilitás erősítését, a gazdaság működőképességének fenntartását, s amennyire lehetőségeink engedik, a szociális feszültségek mérséklését. Az, hogy a Kormány nemzeti Kormányként működik, azt is jelenti, hogy integratív szerepre törekszik, ezért folyamatosan tárgyal, konzultál a különböző pártokkal, társadalmi mozgalmakkal, érdekképviseleti szervezetekkel, egyházakkal. Egyfajta centrumpozícióból próbálja a gazdasági, társadalmi és politikai folyamatokat — a Parlamenttel együttműködve — irányítani és befolyásolni. De a Kormány nem független a pártoktól és társadalmi mozgalmaktól. Nem is lehet az, mert mint Parla-