Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5677 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5678 együtt. 1989-hez, ehhez az évhez képest az állami szférában, tehát a részesedéssel együtt 5 százalék lesz a nyereségcentralizáció csökkentése. Az egyéb társasági formákban, tehát egyéni gazdálkodóknál, különböző társasági szervezeteknél, szövetkezeteknél a cetralizáció csökkenésének mértéke meghaladja a 14 százalékot. Szeretném tájékoztatni az agrárszféra képviselőit, és eloszlatni aggályukat, hogy a mezőgazdaságban: az állami mezőgazdaságban 40-ről 35-re, a szövetkezeteknél 33-ról 26 százalékra csökken a nyereségcentralizáció. Higgyék el kérem, és nézzenek utána, nem volt még a közelmúltban a világon olyan ország, ahol egyetlen esztendő alatt a vállalkozó szféra direkt nyereségcsökkentése 14 százalékos lett volna. Egy 54 százalékos nyereségadóból lesz, ha Önök elfogadják, 40 százalék a jövő esztendőben. Az elhangzott módosító indítványok valamivel több mint 30 milliárd forintos további csökkentést javasolnak. Ebből körülbelül 16 milliárd elfogadását ajánlja a reformbizottság, 14 milliárdét nem. Engedjék meg, hogy rátérjek azokra a konkrét módosítási javaslatokra, amelyek a bizottsági viták alapján, az Önök hozzászólásai alapján a Kormányt arra késztették, hogy a nagy különbségek csökkentése érdekében további kompromisszumos javaslatokat tegyek. Többen hangsúlyozták, hogy az állami tulajdon utáni részesedés ne húsz, hanem csak 18 százalék legyen. A Kormány elfogadja ezt a módosítási indítványt, s ezért azt javasolja, hogy az állami tulajdon utáni részesedés 18 százalék legyen. Ez 3 milliárd forint körüli terhet jelent a költségvetés számára. Ennek fejében azt javasolja a Kormány, egyetértésben a reformbizottsággal, hogy a benyújtott törvényjavaslatban szereplő, világbanki hitelből megvalósuló beruházások esetében 1990-ben ne szűnjön meg az általános forgalmi adó, a szokásos 40 százalékos forgalmi adó fizetésére kerüljön sor: ez körülbelül 1,2 milliárd forint. Második javaslatunk, módosító indítványunk, hogy a vállalatok, szövetkezetek év végi részesedése, amely eddig az adózott eredményt terhelte, és mostani módosítási javaslatunkban ezt a költségek terhére akartuk átvinni, változatlanul az adózott eredmény terhére legyen elszámolható. Ebben tehát semmi változás nem lenne. Ezt a lépést, amelyet 1990-től szerettünk volna megtenni, nyilván 1991-re csúsztatjuk tovább. Ez körülbelül 1,4—1,5 milliárd forintot jelent. A két ellentétel megközelíti a 3 milliárdot, így a költségvetés veszélyeztetése nélkül mód nyílik arra, hogy a 18 százalékos osztalék elfogadásra kerüljön. Személyi jövedelemadó. Talán a legvitatottabb, legproblematikusabb eleme az egész magyar adórendszernek. Az első nagy kérdés az adótábla ügye. Három adótábla szerepel az Önöknek kiosztott írásos javaslatban. Az első a Kormány által javasolt 15 százalékos adószintnek megfelelő A-változat, a második — sok képviselő javaslata —, amely 13,7—13,8 százalékos terhelést jelent, ez a B-változat, és a harmadik a reformbizottság kompromisszumos C-változata, a 14,5 százalékos terhelést megvalósító változat. A Kormányjavaslataihoz képest a B-változat 9, a C^változat 3,5 milliárd forintos bevételcsökkentést eredményez. A Kormány, megértve az Önök igényeit, elfogadva a reformbizottság kemény követelését, azt ajánlja a Parlamentnek, hogy a C, 14,5 százalékos adóterhelési változatot fogadja el. Egyben kötelezettséget vállal arra, hogy az így kieső 3,5 milliárd forint beszedése érdekében az eddigieknél is intenzívebb adóellenőrzési munkát folytat a láthatatlan jövedelmek feltárása terén, és úgy próbálja meg pótolni ezt a kiesést. Meg kell mondanom, ennek kockázatai vannak: Mindenesetre szándékaink közösek, és megpróbáljuk ezt a kiesést csökkenteni. A második nagy téma a személyi jövedelemadón belül a gyermekek támogatásának konstrukciója és mértéke. Elhangzott a plenáris ülésen, hogy a három- és többgyermekes családok havi 1000 forintos adóalapcsökkentő kedvezményt terjessze ki a Parlament valamennyi gyermekre, az egy- és kétgyermekes családokra. Ezzel kapcsolatban három dologra szeretném felhívni az Önök figyelmét. Az első: figyelmükbe kell ajánlanom, hogy a kedvezmény teljes körű kiterjesztése teljes váltást jelent eddigi szociálpolitikai filozófiánkban, rendszerünkben és gyakorlatunkban. Ez a megoldás ugyanis a klasszikus teljesítményarányos szociálpolitika megvalósulását jelenti, aminek alapelve, hogy annál nagyobb az állami támogatás, minél nagyobb a család jövedelme. Annál több támogatást kap a család, minél több jövedelmet képes realizálni. Nem kétséges, a világ sok táján működtetnek ilyen szociálpolitikai rendszert. Ött, ahol egyébként az úgynevezett létminimumot állampolgári jogon a társadalom minden tagjának biztosítani.tudják, e fölött pedig abból indulnak ki, hogy aki nagyobb jövedelemhez jut, az nagyobb teljesítményt tesz le a társadalom asztalára, tehát támogatásra is nagyobb mértékben érdemes. Mi ma még távol vagyunk attól, hogy egyik évről a másikra állampolgári jogon teljes körűen állami erőforrásokból garantálni tudjuk a létminimumot. Ilyen körülmények között, — eddigi filozófiánknak is ez felel meg —, abból indultunk ki, és Önök ebben támogattak minket, hogy a rászorult családok támogatását, anyagi viszonyait javítsuk a szociálpolitika keretében. Ha most változtatunk ezen a szisztémán, tudnunk kell, hogy ezzel nem minden egyes család tudja majd igénybe venni, a gyemektámogatásnak az adókedvezményét: azoktudják igénybe venni, akiknek van legalább akkora adójuk, hogy ezt az adóalapcsökkentést leírhassák. És ez nem minden. Minél nagyobb jövedelme van valakinek, az egy főre jutó támogatás mértéke annál nagyobb lesz, hiszen az adóalap-csökkentés a felső sávnak a mértékét fogja csökkenteni. Nem mindegy tehát, hogy valakinek havi 50 ezer, vagy havi 10 ezer forintos jövedelme van. Egészen mást jelent az 50 ezer adójából levonni a havi 1000 forintos gyermekkedvezményt, mint a tízezerből. Ez az egyik kérdés. Kérem, ezt mérlegeljék. A második dolog: hogyha az a döntés születik, hogy minden gyermek után érvényesüljön ez a lépés, végig kell gondolnunk egész 1990-es szociálpolitikai progra-