Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5675 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5676 szintű adó érvényesül: a szövetségi mellett tartományi és helyi adók. Ha azt összeadják, akkor derül ki, hogy vajon a mi személyi jövedelemadó progressziónk és a példaként idézett országok összes adóterhelése hogyan viszonyul egymáshoz. És ezt tegyék meg az Egyesült Államokkal, az NSZKval, Svédországgal, vagy Franciaországgal. Akkor lesz összevethető ez az ügy. És talán néhány év múlva, ha eljutunk a helyi adóztatásig és a személyi jövedelemadót meg tudjuk osztani a központi állam és az önkormányzatok adói között, akkor majd a központi adóterhek összehasonlíthatók lesznek ezen országok adóterhelésével. Sokan emlegették a láthatatlan jövedelmek ügyét. Egyetértek vele. Kétségtelen, egyik neuralgikus pontja, hézagos területe a mai magyar adórendszerünknek. De nemcsak annak. Kérem, ne feledjék el, a láthatatlan jövedelmek gyökerei, amíg monopóliumok vannak ebben az országban, amíg hiány van a piacon és amíg torz bérarányok uralkodnak, addig kikerülhetetlenek; feltárásukra törekszünk. Ez a célunk, ezért próbálunk hozzá feltételeket teremteni, és nem a felelősség alól akarunk kibújni. Szeretnénk őket megragadni, de illúziói senkinek ne legyenek. Nincs a világnak az az adórendszere, az a nyilvántartási rendszere, amely a magyar gazdaság realitásai közepette képes lenne megismerni és megadóztatni ezeket a láthatatlan jövedelmeket. Tollár József képviselő úrral vitatkozom: messze nem kapott ez a Kormány és ez a Pénzügyminisztérium szabad kezet — ahogy ő mondta — a láthatatlan jövedelmek felderítésében. Emlékeztetni szeretném önöket: minden adatszolgáltatásra vonatkozó szándékunkat mereven visszautasította mindenki, érdekképviseletek, parlamenti bizottságok egyaránt. Most van az első eset, amikor az általános nyugtaadási kötelezettséget a Parlament szakbizottsága javasolja az Országgyűlésnek. Ezzel szemben is jó néhány kétely hangzott el. De a nagy fogyasztással szemben, amelyet a világon mindenütt általános adatszolgáltatási kötelezettség terhel, a mezőgazdasági kistermelésig, a felvásárlásig, nra nincs semmilyen adatszolgáltatás Magyarországon. És nem a Kormány vagy a Pénzügyminisztérium szándékain, hanem a teljes elutasításon múlik. Higgyék el tisztelt képviselők, Janus arcú ebben az ügyben a társadalom: követeli, hogy fogjuk meg a láthatatlan jövedelmeket, de mélyen ellenáll minden olyan eszköznek, amely segítséget nyújtana ehhez. (Taps.) Legyenek partnerek abban, hogy ezt megteremthessük. Többen beszéltek kiadáscsökkentésről. Teremtsük meg ezzel a nagyobb adómérséklés feltételeit. Igazuk van, a Kormánynak meghirdetett programja és szándéka, és önök fogják tapasztalni, hogy óriási erőfeszítéseket tesz az 1990-es költségvetés keretében, a decemberi ülésszakon. De miután konkrét javaslatok hangzottak el, engedjék meg, hogy ezekre visszatérjek. Tollár József képviselő úr azt ajánlja a Kormánynak: 60 százalékkal csökkentse az igazgatási apparátust. Tegyük fel, hogy megteszi. 7100 embert elküld a központi és tanácsi igazgatásból. 1,2 milliárd forintot tud vele megtakarítani — és működésképtelenné tette, szétverte a magyar igazgatást. Ez lenne az az óriási megtakarítás, amiből hatalmas adócsökkentést lehetne fedezni? Többen említették a védelmi kiadásokat, azokat a védelmi kiadásokat, ahol minimum 20 százalékos reálérték-csökkenéssel kell jövőre a hadseregnek szembe néznie. De ha végrehajtja a béremelését a saját erőforrásaiból, akkor a csökkenés ennél nagyobb mértékű lesz. Vajon egyetlen év alatt, — miután ebben az esztendőben közel 30 százalékkal csökkentek a magyar hadseregnek a költségvetésből finanszírozott kiadásai —, tényleg lehet-e tovább folytatni ezt a fajta mérséklést? A vállalati támogatások csökkentése. Igen, mérsékeljük. De tessék nekem megmondani, újabb tízmilliárdok esetében további 3—4 százalékkal nőjön a fogyasztói árszínvonal, újabb ötvenezer ember maradjon munka nélkül, vagy esetleg újabb százmillió dolláros exportoktól essünk el? Ezt kell a Kormánynak mérlegre tenni, amikor mértékekről dönt. Itt sem a szándékról és az irányról van szó, nem ezt vitatjuk. A mértékekről és az ütemezésről van szó. A társadalmi szervezetek vagyonát értékesítsük — hangzott el többek részéről. Igen, amit nem lehet ingyenesen odaadni egészségügyi, oktatási, önkormányzati célokra, azt ez a Kormány értékesíteni szándékozik. Emlékeztetném önöket: 13 milliárd forintos privatizációs bevételt tervezünk a jövő évi költségvetésben. Nemcsak ezt kell értékesíteni, hanem — a privatizációs törvény jóváhagyása után — más vagyonelemeket is ahhoz, hogy realizálható legyen ez a bevétel. Nem idegen tehát ez a gondolat tőlünk. Többen — Varga Miklós, Csongrádi Csaba képviselő urak — ismételten, szóban is felvetették: szakítsunk a progresszív adóztatással, térjünk át a lineáris adóztatásra. Tisztelt Ház! Nemrég járt itt Felipe Gonzalez spanyol miniszterelnök, aki többek között arról beszélt, hogy a spanyol demokrácia megvalósításának egyik óriási vívmánya volt, hogy az addigi, gazdagoknak kedvezményező lineáris adót progresszív személyi jövedelemadó váltotta fel, és a társadalom ezt szociális vívmányként élte meg! Mi egy piacgazdaság felé megyünk, ahol a jövedelmek differenciálódása elkerülhetetlen, törvényszerű. Azt mondjuk, hogy a szegénység ellen kell küzdeni és nem a gazdagodás ellen. Akkor higgyék el: nincs létjogosultsága egy ilyen típusú lázálomnak, mint amilyen a lineáris adóztatás. Elvi gazdaságpolitikai, adófilozófiái kérdésekre hadd ne térjek ki, hiszen ezekről a bevezetőben részletesen szóltam. Azt kell önöknek mondanom, hogy újat az összefoglalóban sem tudnék erről mondani. A konkrét módosítási javaslatokról a közeljövőben perceken belül kiosztásra kerülő tételes írásos anyag tájékoztatni fogja Önöket, ezért engedjék meg, hogy ezeknek a részleteire ne térjek ki. Beszélni szeretnék a nyereségcentralizációról. Tisztelt Ház! Ha Önök a Kormány kompromisszumos javaslatát elfogadják, ebben az esetben a magyar vállalkozási szférában a nyereségcentralizáció mértéke három esztendő alatt, 1988 és 1990 között 30 százalékkal, 76 százalékról 46 százalékra fog csökkenni a részesedéssel, az állami tulajdon utáni részesedéssel