Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-68
5667 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5668 Bár az alkotmánymódosítás 39. §-ának (2) bekezdése a szükséges jogszabályi felülvizsgálat elvégzésének végső határidejeként 1990. április 30-át jelöli meg, vannak olyan jogszabályaink, illetve ezeknek a jogszabályoknak egyes rendelkezései, amelyek mielőbbi módosítást tesznek szükségessé, és ezek a módosítások már most elvégezhetők. A Kormány nevében és felhatalmazása alapján az általam most beterjesztett törvényjavaslatok is az ilyen jellegű módosításokat tartalmazzák. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a változások egyben kisebb jelentőségűek, bár van közöttük ilyen is, pusztán arról van szó, hogy az érintett kérdéseknek az Alkotmánnyal összhangban való újraszabályozását célzó elképzelések már letisztult elméleti alapokon nyugszanak. Vagyis megérettek arra, hogy jogi formát öltsenek. Még egyszer hangsúlyozom azonban, hogy a most módosítani javasolt jogszabályokkal, azok teljes felülvizsgálata kapcsán a későbbiekben Önök ismét találkozni fognak. Rátérve most már az egyes törvényjavaslatok ismertetésére, a következőket szeretném kiemelni: Az Alkotmány módosításával összefüggésben egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat gerincét a bíróságokról szóló 1972. évi IV. törvény módosítása alkotja. A javaslat rendelkezéseinek döntő többsége az Alkotmány és a bírósági törvény rendelkezései közötti összhang megteremtését szolgálja, tekintve, hogy az Alkotmány módosítása következtében egyes jogintézmények — mint például a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa — megszűntek. Ezen kívül a javaslat még egy lényeges célkitűzésére térnék ki. Az alkotmánymódosítás egyik alapgondolata az államhatalmi ágak szétválasztása és a hatalmi ágak egyensúlyban tartása volt. Mindez azt jelenti, hogy a hatalmi ágak alapvetően függetlenek egymástól, de az államszervezet felépítése — az egyes hatalmi ágak egyensúlyának megőrzése érdekében — bizonyos kontrollt biztosít egyik hatalmi ágnak a másikkal szemben. A bírói hatalomnak, mint az egyik államhatalmi ágnak a függetlensége, a bírói függetlenség megvalósulása nélkül nem képzelhető el. Ennek megfelelő kiépítéséhez azonban anyagi, illetőleg személyi és szervezeti garanciák szükségesek. A személyi garanciák továbbfejlesztése tekintetében jelentős előrelépést jelent az az Alkotmányban, illetőleg azzal összhangban a javaslatban is rögzített rendelkezés, amely szerint a bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak. Az előzőekben említett feltételek megteremtése elengedhetetlenné teszi a bíróságok jelenlegi irányítási rendszerének alapvető korszerűsítését is. Jelenleg ugyanis például az igazságügy miniszter, mint a végrehajtó hatalom képviselője, olyan hatáskörrel rendelkezik a bíróságokat illetően, amely — legalábbis elméletileg — jelentős mérvű beleszólást biztosít a bíróságok tevékenységébe, és ezáltal kérdésessé teszi a bírói függetlenség valódi érvényesülését. Az említett jogosultságok egy részével a gyakorlatban törekedett az igazságügy miniszter nem élni, továbbá igyekezett a vonatkozó döntési mechanizmusba bevonni az 1989. január elseje óta működő ideiglenes bírói tanácsot is, amely testület javaslataival már eddig is, az eddig eltelt időben is számottevően segítette a munkánkat. A vázolt ellentmondásos helyzet megszüntetésének kezdeti lépését jelenti a javaslat azzal, hogy megszünteti az igazságügyminiszternek a bíróságok szakmai tevékenységével összefüggő jogosítványait. A bírói függetlenség elve töretlen érvényesülésével kapcsolatban a végső megoldást azonban csak a jelenleg alakulófélben lévő bírói önkormányzat szervezeti rendszerének teljes kiépítése jelentheti. Ennek mielőbbi megvalósítása érdekében a munkálatok jelentős elméleti és gyakorlati szakemberek bevonásával már megkezdődtek, és az eredmény terveink szerint 1990 tavaszán a bírósági törvény átfogó felülvizsgálata kapcsán a Parlament elé kerül. Tisztelt Országgyűlés! Itt kell még megemlítenem, hogy a bírói függetlenség garanciáinak kimunkálására irányuló erőfeszítések jelentős támogatását jelentette, hogy a Parlament, ellentétben az ez év januárjában elfoglalt álláspontjával, az októberi alkotmánymódosítás elfogadásával kivette a Legfelsőbb Bíróság elnökét azon tisztségviselők köréből, akik feladatkörükbe tartozó ügyekben interpellálhatok. Ilyenfajta kontroll biztosítása ugyanis a törvényhozó hatalom részére a bírói hatalommal szemben nem áll összhangban az államhatalmi ágak szétválasztásának elvével. Az Országgyűlés természetesen alkothat törvényt a bírósági tevékenység számára, de ennek alapján az ítélkező tevékenység folytatását már kizárólag a bíróságnak kell végezni, és ezzel kapcsolatban senkinek semmifajta jogosítványa nem lehet. A tisztelt Ház hivatkozott álláspontja megerősítette azt a meggyőződésünket, hogy tovább kell folytatni a bírói függetlenség szervezeti garanciáinak kiépítését, függetlenül attól, hogy ez egyúttal az igazságügyminiszter hatáskörét is szűkíti. A javaslat a honvédelemről szóló 1976. évi első törvényt is módosítja. Ennek során azokat a rendelkezéseket javasoljuk hatályon kívül helyezni, amelyek az Alkotmánynak hatályban már nem lévő rendelkezéseihez, illetve a megszűnt munkásőrséghez kapcsolódnak. Az ügyészi törvény módosításáról szóló törvényjavaslat célja, hogy összhangot teremtsen a módosított Alkotmánnyal, valamint a január elsején hatályba lépő büntető jogszabályokkal. A törvényjavaslat rendelkezései természetesen összhangban állnak a bírósági törvény tervezett módosításával is. Az ügyészi törvényt módosító javaslat kiindulási alapja az, hogy a megújított Alkotmány az ügyészi szervezet jogállását és feladatkörét alapvetően nem változtatta meg, az egyes ügyészi szakágak feladatait azonban újszerűen fogalmazta meg. Előtérbe került például az állampolgári jogok védelme, mint az ügyészség egyik sarkalatos feladata, s újszerűen fogalmazta meg az Alkotmány az ügyészi nyomozást is. A hatályos jogszabályokhoz ki kellett igazítani továbbá a büntetésvégrehajtás törvényessége feletti felügyelet egyes kérdéseit. A javaslat a változásokkal összhangban újrafogalmazza az ügyészi törvény bevezető-