Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-68
5665 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5666 sú vezetőnek a politikai indíttatású megkülönböztetésre, de arra sem, hogy valamiféle tisztogatási akció keretén belül használhassák fel azokat a korábbi gyakorlatokhoz képest ellenkező előjellel értékelve a leírtakat. Remélem, hogy indítványom érthető és a Kormány még ebben az évben ezen problémák megoldásáról, intézkedik abból az indíttatásból, hogy valóban megbékélés legyen az országban, s a munkahelyeken. Hogy valóban a szakmai hozzáértést a társadalom számára ténylegesen a hasznos teljesítmény és az emberi tisztesség legyen a mérce. Hiszen csak ez esetben lehet érvényt szerezni a most jóváhagyandó módosításnak is. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Hogy jól értsem képviselőtársam hozzászólását, indítványa nem igényű a mostani törvényjavaslat módosítását. Ugye? ZSIDEIISTVÁNNÉ: Egy betűzés erejéig igen. Érdekvédelmi szervezeteket is be kellene vonni az l-es §-ba. Mindössze csak ennyi. ELNÖK: Bizottsági ülést kíván. Viczián János képviselőtársam nem kért szót? Kíván még valaki hozzászólni a vitában? Ha nem, akkor mielőtt bizottsági ülést rendelek el, megkérem az államtitkár urat, válaszoljon, hátha elkerülhető lesz ez. Kérem szíveskedjen választ adni. HALMOS CSABA: Tisztelt Országgyűlés! Zsidei Istvánné képviselő javaslatai számomra érthetőek voltak, a Kormány felé címzett kérése pedig — most a Kormány nevében ki kell jelentenem, hogy — megoldásra talál. A Kormány ezen a munkán már régebben dolgozik, és remélem, még az idén a Parlament elé terjeszti mindazokat az Ön javaslatában megfogalmazott kérdéseket, amelyek szorosan kapcsolódnak a munkahelyi diszkrimináció tilalmához. Ami az indítványt illeti: sajnálom, hogy írásban nem kaptam meg, de a szóbeli indítványra is kötelességem válaszolni. A tisztelt képviselőnő megnyugtatására szeretném a következőket elmondani: az Ön által felvetett problémára — én úgy érzem -jelenleg megnyugtató jogi rendezés van. Két szempontból. Az egyik: az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel hazánk kihirdette az ENSZ polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányát. Annak 22. cikke a következőket mondja: 1) „Mindenkinek joga van a másokkal való szabad társulásra, ide értve a jogot, hogy védelme céljából szakszervezeteket alakítson, illetőleg azokhoz csatlakozzon. 2) E jog gyakorlását csak a törvényben megállapított olyan korlátozásnak lehet alávetni, amelyek egy demokratikus társadalomban az állam biztonsága, a közbiztonság, a közrend, illetőleg a közegészség, a közerkölcs vagy mások jogai és szabadságai védelme érdekében szükségesek." Megítélésem szerint — mivel korlátozó szabály jelenleg nincs érvényben — a rendelkezésből következik az, hogy a munkaviszony keretében sem érheti hátrány az érdekképviseleti szerv tagját. A másik dolog: az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény 1. §-a szerint a Magyar Népköztársaság biztosítja az egyesülési jog zavartalan gyakorlását. E szabályból is levezethető a kívánt rendelkezés. A harmadik — amire Ön is utalást tett — a törvénytervezet indokló részében, konkrétan megjelölve az érdekképviseleti szerveket érintő diszkrimináció tilalma, úgy gondolom, megnyugtatóan rendezi ezt a kérdést. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Zsidei Istvánné számára is megnyugtató a kérdés? ZSIDEI ISTVÁNNÉ: Azt mondják képviselőtársaim: mondjam, hogy igen, mert megvernek. (Derültség.) Számomra érthető. Csak azt nem értem, hogy ha külön az indoklási rész kitér erre, akkor a javaslatba miért nem került ez bele? Én ezt elmondtam egyébként bizottsági ülésen is, elmondtam, és akkor is ragaszkodtam hozzá, hogy bekerüljön, és most is ragaszkodom hozzá. Köszönöm. ELNÖK: Igen. Kérem szépen. Ebben az esetben bizottsági ülést kell elrendelni. Most nem szakítjuk meg ezért az ülést. Lesz még szünet ezen a délutánon és akkor ez — hajói tudom — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kompetenciája, a szünetben kérem a bizottságot, hogy ebben a kérdésben foglaljon állást. Sokszorosítjuk az állásfoglalást és ki fogjuk osztani. Szünet után a határozathozatalra visszatérünk. Átmegyünk egy másik témára; az Alkotmány módosításával összefüggő egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalására, amely a bírói szervezetről szól. Az 1972. évi IV. törvény módosításáról van szó. Az eredetileg benyújtott előterjesztéshez az igazságügyminiszter hibajegyzéket csatolt, majd a törvényjavaslatot, dr. Horváth Jenő képviselő által kezdeményezett javaslatokra figyelemmel, a 18. szakasz (6) és (7) bekezdését illetően, kiegészítette, illetve pontosította. Ezt a kiegészítést a 387. számú jelentés tartalmazza, kérem képviselőtársaimat — ezzel együtt értendő az előterjesztés —, ezt tekintsék tárgyalási alapnak. Átadom a szót dr. Borics Gyula igazságügyi minisztériumi államtitkárnak. DR. BORICS GYULA: Tisztelt Országgyűlés! Az 1989. október 17-én kezdődött ülésszakon Önök elfogadták az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatot . Ezzel — túlzás nélkül állíthatom — történelmi tettet vittek végbe, mert az alkotmánymódosítás megteremtette azokat a jogi kereteket, amelyek nélkülözhetetlenek a jogállamiság kiépítéséhez. A tisztelt Ház azonban óhatatlanul is komoly munkaterhét vállalt magára, hiszen az alaptörvény jelentős mérvű módosítása következtében a hatályos jogrendszer egészének felülvizsgálata vált szükségessé. Fontos jogintézmények szűntek meg, illetőleg változtak meg alapjaikban, továbbá új jogintézmények születtek. (Mi ez a nagy morgás? — kérdezi az államtitkár, utalva arra, hogy beszédének kezdete óta a képviselők hangosan beszélgetnek.)
