Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5663 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5664 ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy a törvényjavaslathoz módosító indítványt sem a képviselők, sem a bizottságok nem terjesztettekbe, javaslom, hogy az Országgyűlés az általános és részletes vitát együttesen folytassa le. Erről határozatot kell hoznunk. Tehát kérem képviselőtársaimat, hogy aki egyetért azzal, hogy egyetértenek-e azzal, hogy az általános és részletes vitát együttesen folytassuk le. Kérem szavazzunk. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a vita együttes lefolytatásával egyetértett. Kérdezem képviselőtársaimtól kíván-e valaki hozzászólni? Eddig nem volt jelentkező. (Zsidei btvánné jelentkezik.) Zsidei Istvánné kér szót. menyei által diktált törvényalkotási igényeket. Úgy vélem, hogy sokszor nem a törvények, hanem a minisztertanácsi rendeletek a meghatározóbbak, ha ugyanis a munkahelyeken, mint azt Németh Miklós miniszterelnök úr itt kifejtette a nem politikai tisztségeken kívül csak a szakmai hozzáértés és az emberi tisztesség lehet a mérce, akkor a kormánynak sürgősen vissza kell vonnia a személyzeti és kádermunkára vonatkozó összes eddigi határozatát. S ezt még ebben az évben meg kell tennie. Csak így lehet érvényt szerezni a most jóváhagyandó Munka Törvénykönyv kiegészítésének is. Mert miről van itt szó? Az 1001/19 87-es minisztertanácsi határozat, de még egy sor is rendezi a vezetők és kádertartalékok kiválasztásának és minősítésének kérdéseit, majdan a politiaki szempontok döntő súlyúak. Az úgynevezett hármas követelmény is elavult. Itt a Házban hangzott el, nem is olyan régen, a politikai feddhetetlenség intézményrendszerének tarthatatlansága. Ennek ellenére még a napokban is lehetett olyan újsághirdetést olvasni, melyben gazdasági vezetői helyre írtak ki pályázatot azzal a feltétellel, hogy a jelöltek feddhetetlenségi igazolással rendelkezzenek. Tévedés ne essék. Rend, szervezettség kell, s a megbízhatóság ténye különösen. De ami most van, ahogy van az senkinek se jó, nem lehet hogy jó legyen. Egyfajta, sőt sokfajta kontroll kell az oly sokszor meghivatkozott érdekvédelmi törvény is sürgősen. Mert hiszen kell végre mindannyiunk érdekében biztosítani a garanciákat. A személyzeti és kádermunka szoros, és nem kívánt tartozéka az úgynevezett káderanyagok és minősítések problémája, témája. A jelenlegi helyzetben ezt teljesen avultnak, tartalmát tekintve használhatatlannak felhasználási lehetőségét tekintve pedig károsnak minősíthető. Még azoktól is féltve őrzik a dokumentációkat, akik nyugdíjasok vagy elhunytak. Még az érintettek sem kaphattak másolatot, bár igaz joguk van mindenkor betekinteni az anyagokba. A minősítéseket tudvalevően az illetékes pártszerv hagyta jóvá, újabban már a párt sem írta alá a minősítéseket, de állásfoglalásával kötelezte a gazdasági vezetőt. Korábban még a dolgozó írásban kifejthette ellenvéleményét, most már ez a jog sem egyértelmű. Tudvalevő az is, hogy a minősítések elsősorban politikai beállítottságúak voltak, s a szakma és emberi jellemzést is ennek tükrében végezték. Nyilvánvaló volt, hogy politikailag kifogásolható személyről gyakran szerepelhetett a nem közösségi típus, az összeférhetelen, a hangulatkeltő vagy netán visszahúzódó megjelölés. A kedveltek viszont minden tekintetben kiérdemelték a pozitív jelzőket. A szakmai minősítések sem lehetnek ilyen légkörben, ilyen rendezetlen viszonyok közepette reálisak. A példák sorát lehetne idehozni, de remélem eddigi felvetéseim is elegendőek ahhoz, hogy kérjem a Kormányt, vonja vissza a személyzeti és káderpolitikai határozatait. Ennek keretében a semmire sem használható káderanyagokat, másolatkészítésének tilalma mellett, juttassák el az érintett személynek, vagy egyéb formát választva rendelkezzenek a megsemmisítés kérdéséről. Egyúttal dolgozzanak ki új rendszert az állami tisztviselőkre vonatkozóan. Azzal kívánom indokolni mindezt, hogy a káderanyagok ne szolgáltassanak alapot semmilyen pártálláZSIDEI ISTVÁNNÉ: Tisztelt Képviselőtársak! A Köztársasági Alkotmány és a párttörvény elfogadásával szentesítettük a politikai nézetek szabad vállalásának és gyakorlatának jogát. A Munka Törvénykönyv adott §-ának jelenlegi kiegészítése ezen elv jogi következményeiből egyenesen és magától értetődően automatikusan adódik. Ezen §-nak és kiegészítésnek elvi jelentősége van, mivel nem hiszem, hogy a munkaügyi bíróságoknak gyakran kellett volna ezen §-ra hivatkozni dönteni. A gazdasági vezetőinket ugyanis sokan bírálják, van olyan képviselő, aki ezres nagyságrendű cserét tartana indokoltnak, de még a legjobban bírált gazdasági vezetők sem olyan tehetségtelenek, hogy ne találnának ki ezer más okot, ha valakit hátrányban akarnak részesíteni. Magyarán szólva: ha valakire haragszanak, akkor széles skálát biztosít a Munka Törvénykönyv anélkül, hogy az igazi okot meg kellene jelölni. Az igazi biztosítékot tehát a munkahelyi közvélemény értékítélete jelentené, ha nem kellene egyre jobban féljenek a dolgozók a munkanélküliség veszélyétől. Tehát az elvek gyakorlati érvényesülése csak akkor valósítható meg, ha erős, a gazdasági vezetéssel nem egy követ fújó, az érdekvédelmet kikövetelő munkahelyi szakszervezetek működnek. Ez azért is fontos, mert jelenleg az állam által kinevezett gazdasági vezetőket még annyira sem ellenőrzik, mint korábban. Szinte felügyelet gazda tulajdonos nélkül tevékenykedhetnek. Most már sem munkahelyi, sem felettes pártszerveknek nem tartoznak elszámolási kötelezettséggel, tehát ilyen vonalon sem vonhatók felelősségre azok által, akik annak idején a vezetők kinevezését eldöntötték, döntő súllyal befolyásolták. Tisztelt Parlament! A javasolt előterjesztés indoklása a politikai nézetek mellett érdekvédelmi szervhez való tartozástól függetlenül biztosítja a jogokat, vagyis nem lehet valakit hátrányosan megkülönböztetni azért, mert nem szakszervezeti tag, vagy azért, mert egy alternatív szakszervezeteknek a tagja. Sajnos a törvényjavaslat már az érdekvédelmi szervhez való tartozás kérdését külön nem említi meg, hanem úgy gondolom, hogy ezt a politikai nézetek vagy pártállás kérdéseihez sorolja. Tekintettel arra, hogy az indoklás is külön kiemeli az érdekvédelmi szervhez való tartozást, indítványozom, hogy ezt a törvényszövegében is tüntessük fel a felsorolások között. Tisztelt Ház! Mint ezen törvényjavaslat is mutatja, a Kormány igyekszik követni a demokratizálás követel-