Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5655 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5656 hogy a magunk erejéből e kérdéseket nem tudjuk megoldani. Most az a probléma, hogy a külföldi tőke érdeklődése olyan nagy-e, hogy a gazdasági krízisből történő kikerülésben segít bennünket, plusz még a világkiállítás dolgában is megadja a szükséges hiteleket. Mert lehet, hogy ugyanazt az anyagi erőket, amit feltételezünk kétszer akarjuk felhasználni és erre a mi országunkban elég nagy hajlamok vannak és ennek következtében óvatosnak kell lenni. Tehát én egyáltalán nem vagyok biztos afelől, hogy ha mi a nemzetközi szervezetekhez fordulunk és előbbutóbb ez meg kell, hogy történjék hiszen gazdasági növekedést ekkora kamatterhek mellett nem bírunk ki, akkor azok hogyan fogadják a világkiállítás miatt bekövetkező újabb eladósodást. Tehát nyilvánvaló, hogy a nemzetközi szervezetekhez, stb. kell fordulni ebben a kérdésben megfelelő magyar csomagterv formájában, ami mutatja, hogy mi milyen erőfeszítéseket teszünk annak érdekében, hogy a válságból, amit mi csináltunk magunknak és nem ők nekünk, hogyan tudunk kijutni. Itt felmerül az a probléma, hogy én afelől nem vagyok egészen biztos, hogy a kiállításhoz szükséges eszközök többletként állnak-e rendelkezésre? Különösen nem látszik reálisnak olyan, hogy 13 milliárd dollárral valaki megjelenik Bécsben, amit szívesen hitelez nekünk. Bocsánat ez olyan nagyságrendű dolog (13 milliárd dollár), ami a mai világban nem szokásos dolog. Mi az, hogy valaki megjelenik Bécsben, kinek van 13 milliárd dollárja? (Derültség.) Na jó, hát persze mínuszban sokunknak van, de kinek van 13 milliárd dollárja, hogy egyszerre csak megjelenik Bécsben és azt mondja jókedvében egy pohár pezsgő mellett; itt van a 13 milliárd, csináljatok magyarok és osztrákok ebből egy nagyon szép világkiállítást. A nemzetközi gazdasági és rendészeti szervek tudnak olyan pénzekről, amiket „mosni szoktak". Ezek rendszerint a „drogosok" pénzei. Azt elhiszem, hogy a drogosoknak van ennyi „mosni való" pénze, még a 13 milliárdot is. Az araboknak már nincsen, hiszen az olajárak alacsonyak. A nyugati világnak ennyi elhelyezkedést kereső szabad dollárja nincs. Az amerikaiaknak sincs. Látjuk, hogy milyen nagyságrendekről beszélnek a hitelek kapcsán. Tehát külön megvizsgálandó ez a kérdés is. A 13 milliárd problémája, aminek legális létezésében nagyon-nagyon kételkedem, természetesen. Van még egy, amit szeretnék mondani. Ez az, hogy milyen rendező és tervező garnitúrája van ehhez Bécsnek jelenleg és milyen van nekünk ebben a pillanatban? Azt mondhatjuk, hogy a magyarokban potenciálisan nem kisebb a tehetség, mint az osztrákokban, biztos így van. De már ami az idegenforgalmi szervezést, ami kiállítások megrendezését illeti, abban Ausztria 200 éves hagyományokkal rendelkezik, és mi csak 1960-as években kezdtünk komolyabb idegenforgalommal foglalkozni. Ausztria idegenforgalmi bevétele — azt hiszem — körülbelül a hússzorosa lehet ma is a mienkének. Ekkora idegenforgalom megvalósításához és megszervezéséhez, valamint szerves növeléséhez rendkívül jó garnitúrájuk van. Én tapasztalatból is ismerem ezt a garnitúrát. Ha ők ezeket a ragyogóan képzett és tapasztalt gárdát átdobják a világkiállítás vonalára; ezek megoldják a kérdést. Efelől nincs kétségem. Hol van azonban ma Magyarországon az az idegenforgalmi szervezettség, infrastrukturális és kereskedelmi-ipari szervezettség, ami egy ilyan kiállításnak jó megrendezéséhez szükséges. Említés történt már arról, hogy az építőipari kapacitás nem elég. Mit jelent ez? Nyugati munkanélküli építőipari vállalatok jönnek ide és építenek dollárért természetesen; azaz ezt alaposan meg kell fizetni. Lesz egy sereg berendezés, amelyekről még kiderül, hogy nem tudjuk legyártani, nem tudjuk megcsinálni, stb. E jelenségeket mindannyian jól ismerjük a magyar gyakorlatból. A hiányzó berendezéseket importból kell behozni, az a dolog természete. Tehát a költségek sokkal nagyobbak lesznek, mint amilyeneknek várjuk őket. Nekem tehát az volna a javaslatom, hogy egy ad hoc bizottságot küldjünk ki, ne csak a kereskedelmi bizottság nézze meg a kérdést. Ez egy nagysúlyú probléma. Nem szeretném, hogy most elhamarkodott határozatot hozzunk negatív értelemben; azaz vessük el egyből a javaslatot. De ismétlem, annyiban én teljesen egyetértek minden több itteni hozzászólóval, hogy irtózatos morális felelősség nyugszik rajtunk. Most, ha ezt a kérdést eldöntjük és ennek az lesz az eredménye, hogy a gazdasági válságból nem tudunk kilábalni. A gazdasági válságból történő kijutás, a fejlődés elindítása mégis a legnagyobb nemzeti-gazdasági probléma. Úgyhogy én nem abban érzem a döntő problémát, hogy a kiállítás gondolatát még most ötletekkel bővítsük, ennek eljön az ideje, ha már tudjuk, hogy mi a helyzet. Az a javaslatom az Országgyűléshez, hogy ad hoc bizottságot hozzunk létre, amelyik a napokban, vagy mostanában foglalkozik ezzel a kérdéssel, és annak alapján hoz egy jelentős javaslatot az Országgyűlés elé, hogy mi legyen az Országgyűlésnek a magatartása ebben a kérdésben. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Úgy látom, hogy több jelentkező hozzászólása nincsen. Az lenne a javaslatom, hogy a kereskedelmi bizottság, a terv- és költségvetési bizottság együttesen foglalkozzon ezzel a kérdéssel, Bodonyi Csaba kért szót, tessék: BODONYI CSABA: Elnök úr jelentem, el vagyok keseredve. Egyik oka az, hogy ilyen kétsoros határozati javaslattal akarunk közömbös szárnycsapásokkal elrepülni a téma fölött. Talán nem túlzott önbizalom azt mondani, hogy ennél különbre is képesek vagyunk, amely a Kormányt motiválja a világkiállítást illetően. Másrészt el vagyok keseredve, mert tíz percig itt arról beszéltem, hogy ez nem kereskedelmi probléma, hanem a komplex tárcaközi probléma, és azért kérem, hogy az összes illetékes bizottság vezetője, vagy delegáltja vegyen részt, a különböző frakciók vezetői vegyenek részt, mert ez nem kereskedelmi probléma. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Egyetértek Bodonyi Csabával és minden érdeklődő vegyen részt, csak akkor már megint a Parlament ülésezik, és nem egy olyan bizottság, amelyik érdemi munkát tud végezni. Ha most szünetet rendelek el, 30 percet szánjunk az ebédre, ez azt jelenti, hogy