Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5651 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5652 Ugyanakkor a tömegkommunikációs eszközök is — és itt utalnék Csongrádi Csaba által elmondottakra is — nagyon változó képet festenek a világkiállítással kapcsolatban. Tehát ezek sem igazán meggyőzőek szá­munkra, képviselők számára. Ne vegye tőlem rossz néven, kormánybiztos úr, hogy ha én megkockáztatok egy olyan kérdést is: vajon Ön, mint kormánybiztos akár a saját vagyonával is merne-e felelni e világkiállítás megrendezésének sikeréért? Második gondolatként azt szeretném elmondani: hallottuk itt Somogyi úrtól, hogy svájci vállalkozó is van ennek a világkiállításnak a lebonyolítására, pénz­ügyi fedezésére. Én tudok arról, hogy a Bős­Nagymaros megépítésére is volt, lett volna külföldi vállakozó. Nem lehetne-e a külföldi tőkét behozni és infrastrukturális gondjainkat, problémáinkat úgy meg­oldani, hogy kevesebb kockázatot kellene vállalnunk nekünk is, mindannyiunknak? Harmadsorban a határozati javaslattal kapcsolatban mondanám el rövid észrevételemet. Én egy kissé rejt­jelesnek érzem ezt a határozati javaslatot, mert az első pont úgy végződik: . .. szóló tájékozatót tudomásul veszi. Ami úgy tűnik, hogy azt jelenti: .. . kell meg­valósítani. Negyedszer: mindezeken túlmenően én magam is szeretnék innen a Parlamentből majdan, amikor erről döntünk, úgy távozni, hogy valóban hittel, meggyőző­désem szerint, nyugodt lelkiismerettel tudjak egy vi­lágkiállítás mellett szavazni, de kérem, hogy ebben se­gítsenek. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Varga János képviselőtársunk következik. VARGA JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Képviselő­társaim! Elnézést kérek azért, hogy most döntöttem el: hozzá kívánok szólni. ígérem, hogy ezt a rövidségem­mel honorálom. Azok közé a képviselők közé tartozom, akik meg­nyerhetők a világkiállításnak. A választókörzetemben is az emberek megnyerhetők a világkiállításnak. De szeretném hozzátenni kor­mánybiztos úr, hogy ha ilyen meggyőző erővel fogad­tatnánk el mindent, mint ahogy ön ezt előterjesztette, vagy az, aki lejött Tolna megyébe elfogadtatni a világ­kiállítást, akkor én nem szavazhatok igennel, mert önön is a bizonytalanságot látom, és azon a személyen méginkább azt láttam. Problémának tartom a következőt. Akkor is elmon­dottuk a megyében: miért nem lehet azt megtenni, hogy egyes térségekre menően — én nem mondom, hogy megyékre, de a világkiállítás kapcsán egyes me­gyékre is — programot dolgoznánk ki. Nem tudunk mi leszokni, úgy látszik, egy nagyon rossz beidegződés­ről, amit itt többen említettek, hogy mi akkor döntünk el már dolgokat, amikor képtelenség, hogy az észérvek döntsenek. Én a következőt szeretném hozzátenni. Az csak tetézi a felvetésemet, ha az igaz, amit a Csongrádi Csaba képviselőtársam itt elmondott — és miért kétel­kednék? —, akkor én is azt mondom, hogy nagyon gyorsan a világkiállítás szervezésére egy mozgékony, meggyőző vezérkart tessék állítani! Olyan embereket, akik meg tudják nyerni az embereket ennek a célnak. Itt semmilyen meggyőző propaganda nem hangzott el, csupán ezek az anyagok jöttek meg. Ezt szerettem volna elmondani, és megerősítem még azt is, hogy arról pedig egyértelműen mondjunk le, hogy bennünket a világkiállítás kapcsán szánalomból vagy bármilyen más, nem meggyőző érv alapján meg­segítsen valaki. És az építőipar kérdése jön: önnek ezt nagyon jól kellene tudni, hogy ma mi van az építőipar­ban. Azoknak az embereknek, ha világkiállítás lesz, munkára lesz szükségük. És nem azon törjük a fejün­ket, hogy mennyi külföldi eszközt hozunk be erre a célra, hanem azon törjük a fejünket, hogy a mi eszkö­zeinkkel és szervezőkészségünkkel hogyan oldjuk meg. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönjük szépen. Antal Imre képviselő­társunk következik hozzászólásra. ANTAL IMRE: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képvise­lőtársaim! Másfél percet kérek csak. Őszintén meg­mondom, hogy eddig világkiállítás-párti voltam, az utolsó percek kicsit megingattak. Megingattak, őszin­tén be kell vallanom. Ha arra gondolok, hogy ha nem lett volna Millenneum, vajon most mi lenne a Hősök tere helyén, talán nádas, hogy nézne ki a fővárosunk, rossz is rágondolni. Ha arra gondolok, hogy mennyi van a bukszában, akkor ismét más módon tetszenek szavazni, másik gombot kellene megnyomni. Ma reggel elmondtam a Kormányról a pozitív véle­ményemet, ez azt is jelenti, adok a Kormány vélemé­nyére. Azt kérném miniszterelnök úrtól, képviselőtár­sunktól is, szíveskedjen elmondani a Kormány véle­ményét, elmondani a saját véleményét, hogy melyik gombot nyomná meg a miniszterelnök úr — biztos, mi is könnyebben fogunk dönteni, mert kicsit meginog­tam, s gondolom, mindannyian. Elnézést kérek a mi­niszterelnök úrtól. ELNÖK: Köszönöm szépen. Sági Gáborné hozzá­szólása következik. SÁGI GÁBORNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Egy kér­désem van a világkiállítással kapcsolatban. A problé­mám az, hogy nem tudom, kinek címezzem a kérdése­met: vagy a miniszterelnök úrnak vagy a kormány­biztos úrnak, felteszem ezért. Konkrétan: mi lesz a vi­lágkiállítás sorsa akkor, ha minden erőfeszítésünk elle­nére mégsem sikerül az adósságátütemezést elkerülni? Köszönöm szépen. ELNÖK: Köszönöm szépen. Rózsa Edit képviselő­társunk következik. RÓZSA EDIT: Köszönöm szépen. Egy kétperces hozzászólásra kértem most lehetőséget. Zsolnay Kata­lin képviselőtársam gondolatához szeretnék kapcso­lódni. Megvallom őszintén, nem eredeti ötlettel. A kérdést ő feltette a kormánybiztosnak nevezetesen, hogy merne-e a teljes vagyonával felelősséget vállalni a világkiállítás sorsáért. Az ötlet nem eredeti, ez megje­lent a Heti Világgazdaság november 11-i számában. Én

Next

/
Thumbnails
Contents