Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5645 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5646 DR. BALLÁ ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Magam is az ezredéves kiállítás emlékének felidézésével szeretném kezdeni hozzászólásomat. A millenárist egy konjunkturális periódus csúcspontján rendezték meg. Az 1887—98 közötti időszak a magyarországi tőkés gazdaság 100 éves történetének legjelentősebb fellendülési szakasza volt. A világkiállítás megítéléséről számos közvéleménykutatást folytattak. Az egyik megállapítás szerint azok ítélik meg legpozitívabban a világkiállítás megrendezésének kilátásait, akik a legkevésbé voltak tájékozottak. Mi vajon mennyire vagyunk tájékozottak? Mert előttem szóló képviselőtársaink véleményéből nem az csendül ki, hogy eléggé tájékozottak lennénk. A mostani ülésszakon már megértünk egy-két kínos pillanatot, amikor kiderült, hogy amiről szavaztunk, arról nem kellett volna, s jóformán csak a meghallgatás maradt a Parlament osztályrésze. Most valóban tisztáznunk kellene, ahogy Bodonyi Csaba képviselőtársam is mondta, meg Kenyeres Árpád is, hogy miről hozzunk határozatot. Ez a sommás határozat ugyanis nem elég. A kormánybiztos úr előterjesztése szerint most az lenne a dolgunk, hogy úgynevezett vállalkozásorientált koncepciót elfogadjunk, de az, hogy a költségvetésre mennyi teher fog hárulni, arról pontos információk nincsenek. Az infrastruktúrával kapcsolatban hallottuk, hogy ezek amúgy is szükségesek. Azonban azt hiszem, itt a képviselők zöme nagyon sok, ,,amúgy is szükséges" infrastrukturális fejlesztést tudna még felsorolni, ebből rengeteg van, azonban erőforrásaink szűkösek és nem magától értetődő, hogy azok a beruházások a legégetőbbek és valóban leginkább gazdaság fejlesztőek, amelyek a világkiállítással kapcsolatosak. Ezt és a tömegével felmerülő kérdéseket tisztáznunk kell, nem engedhetjük szabadjára az előkészítettség mai szintjén a világkiállítás megrendezését azzal, hogy a problémákat majd megoldják. Nem lehetünk olyan felelőtlenek az új Parlamenttel és Kormánnyal, és elsősorban a lakossággal és a következő generációval szemben, hogy úgy bocsássunk útjára egy hatalmas beruházássorozatot, hogy annak sokkal világosabbak a kockázatai, súlyos kötelezettségvállalásai, mint a remélt haszon. Szándéknyilatkozatokra, érdeklődésekre nem alapozhatunk többé. Ha valaki azt állítja, hogy vállalkozást szeretne csinálni, akkor álljon elénk ennek kockázatot, felelősséget viselő szervezeti és finanszírozási formáival. Erre azért van szükség, mert ha nagymértékű állami szerepvállalásra számítanak az Expo tervezői, akkor nagy a veszélye annak, hogy a vállalkozások sikerületlensége esetén az ország presztízsének megmentése érdekében a költségvetés kényszerül ma figyelembe nem vett tízmilliárdos nagyságrendű tehervállalásra, a Parlament pedig az adóprés fokozására. S persze az is megkérdőjelezhető, hogy Európa visszanyeréséhez szükség van-e világkiállításra, hiszen megtapasztalhattuk, hogy ehhez annyi mást eszköz is rendelkezésünkre áll, sokkal kisebb kockázat- és tehervállalással. Németh Miklós miniszterelnök úr is említette valamelyik korábbi megfogalmazásában, hogy jó lenne, ha százezer kisvállalkozó országává lennénk és ennek révén építhetnénk bekötőutakat Európába. Most viszont egy nagy akcióra, egy lapra teszünk fel újból mindent. Az Európához való visszatérés azt is jelenti, hogy a következő Parlamentre nem hagyományozunk egy tisztázatlan és homályosan körülírt hatalmas terhet. Ha korábban nem sejtettük, akkor Németh Miklós keddi bejelentése óta világos mindegyikünk előtt, eddig nem voltunk tisztában az államháztartás tényleges terheivel, az ország gazdaságát alapvetően meghatározó állami túlköltekezéssel. Rengeteg mindent eltitkoltak előttünk. Gondoljuk meg, hogy a következő években az államháztartás tényleges költségeit látható vita viharát kibírja-e a világkiállítás finanszírozási szükséglete. Hiszen mit tennénk már most is, ha döntenünk kellene arról, hogy 1990-re minek a rovására biztosítsunk tízmilliárd forintot a világkiállításra? Azt is figyelembe kellene venni, hogy az évtized első felében kulminálnak az ország külső adósságterhei és kulminálnak a belső szociális feszültségek is. Márpedig a világkiállítás ebben az előttünk álló 5 évben csak pótlólagos ráfordításokat, mégpedig hatalmas ráfordításokat jelentene. A magyar gazdaságban az elkövetkező években pedig semmi sem áll szabadon rendelkezésre. Ma nagy divat az adórendszer kidolgozóit szidalmazni, becsületükbe gázolni. Nem értek ezzel egyet, már csak azért sem, mert az előterjesztést mi fogadtuk el, a döntést mi hoztuk. A felelősség elsősorban a miénk és ez elől kitérni nem lehet. Kérem képviselőtársaimat, hogy e felelősség elől most legalább a világkiállítás ügyében ne térjünk ki. Éppen ezért idéznem kell az adórendszer egyik előkészítőjének, a költségvetés egyik legjobb szakértőjének, Kupa Mihálynak a véleményét a világkiállításról, amit nem csupán megfontolandónak, hanem egyenesen követendőnek tartok. ,, Az a baj, hogy nem lehet megítélni a kiállítás megrendezésének költségvetési igényét sem. A megrendezést támogatók arra számítanak, hogy az adórendszeren keresztül kedvezményeket kapnak, s az infrastrukturális fejlesztések jó részét a költségvetés finanszírozza. Kérdés az is, hogy a külföldi tőke idejövetelének mi lesz az ára? Nem mindegy, milyen szervezet kezében lesz a kiállítás megszervezése és a haszonosítás. Ha szocialista fővállalkozásként csináljuk, akkor bizonyos például az is, hogy az állam ki lesz rabolva. Azt gondolom, hogy a világkiállítással kapcsolatos beruházásokat le kellene választani a költségvetésről, egy külön alapot kell létesíteni, még akkor is, ha ennek esetleg nincs is bevétele. De így világosan látni lehetne, mennyit mire költünk el. A nulláról kell indítanunk, azaz ide kell sorolni minden beruházást, ami a világkiállítás megrendezéséhez szükséges. Az pedig más kérdés, ha valamelyik részére azt lehet mondani, hogy ezt megcsináltuk s ez az országnak még egyéb hasznot is jelent. Egy ilyen alap tisztább helyzetet teremtene, oldaná a gyanakvást is. Társasági formában külföldi részvétellel működő részvénytársaságra kellene bízni a tervezést, amely profitorientált lenne. Ha ebbe nem tudunk külföldi partnert bevonni, akkor legalább világosan láthatjuk, mire számíthatunk később." Most kaptunk a kormánybiztos úrtól valamilyen halvány szándéknyilatkozatot, ezt azonban pontosan ismernünk kéne a döntéshez.