Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5647 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5648 Az elmúlt napokban, minden ellenkező kísérlet dacára, szerencsére némi nyilvánosságot kapott a KopintDatorg tanulmány, köszönöm Somogyi kormánybiztos úrnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta. Ez az első kimerítő közgazdasági elemzés a világkiállításról. Azt állítják, hogy a világkiállítás költségeiről csupán az állítható biztosan, hogy lényegesen alábecsültek, számos tételt nem vettek figyelembe. Nincs ütőképes finanszírozási terv, az igen-igen rövid felkészülési idő miatt a magyar gazdaság mai működési normáival kudarchoz vezethet. A költségekhez képest szerényekés felettébb bizonytalanok a hozamok. S azok a gazdaságélénkítő és modernizációs hatások, melyeket sokan várnak, illuzórikusak, — mondják. Persze nem lehet egy tízperces hozzászólásban ismertetni ennek a tanulmánynak a lényegét. Kár, hogy nem kaptuk kézbe. Kár, az is, hogy nem vehettük figyelembe, hogy jelentős társadalmi és politikai szervezetek ellenvéleményt fogalmaznak meg a kiállítással kapcsolatban, mint például az építészek. Márpedig ez eléggé intő jel, hiszen milyen zűrzavart kell ott az építészeknek tapasztalniuk, ha szembefordulnak az előkészítőkkel egy olyan ügyben, melynek a megvalósulásától több milliós tervezési díjra számíthatnának. Tehát újra hangsúlyozom, ezeket a kérdéseket nem intézhetjük el a majd megoldjuk bizakodó, semmire nem kötelező optimizmusával. Utaljuk vissza a világkiállítás ügyét az összes parlamenti bizottság elé, amelyek minden álláspontot megismerhetnek, megvitathatnak, figyelembe vehetjük képviselőtársaim itt elhangzott javaslatait és utána hozzunk egy olyan állásfoglalást és olyan határozatot, részleteset, ami viszont kötelező lenne a Kormányra. A nemzetközi szervezetek és Ausztria számára is csak megnyugtató lehet, ha végleges döntés Magyarország részvételéről valóban felelős és megfontolt lesz, amelyben bízni lehet. Köszönöm szépen, (laps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. A következő hozzászóló Bánffy György képviselőtársunk. BÁNFFY GYÖRGY: Igen Tisztelt Képviselőtársaim! Meg vagyok róla győződve, hogy kevés olyan téma forog közszájon ma országunkban, amely ilyen érdeklődésre tarthat számot, mint ez; a világkiállítás ügye. Nem múlik el talán hét, de van olyan hét, hogy nem múlik el azon egy nap, amelyen valamifajta anyag, levél, prospektus ne érkezne címünkre, — gondolom ezzel mindannyian így vagyunk, hogy ezt a tervezetet támogassa lelkesen, vagy kevésbé lelkesen, vagy talán éppen ellene próbáljon hangolni bennünket. Az imént, képviselőtársaim által elmondott gondolatok ezt jól tükrözik. Voltak olyan gondolatok, amelyek nagyon keményen mérlegre tették az eddigi előkészületeket, volt például Bodonyi Csaba igen tisztelt képviselőtársam részéről hat pontba foglalt, konstruktív, előrevivő javaslat is. Egy bizonyos, a leglényegesebb kérdéseinkben igen alapos vizsgálatra van szükség, ezt talán éppen dr. Ballá Éva képviselőtársam fejtette ki, hogy ne érhessen bennünket az a vád — sem bennünket, sem utódainkat —, hogy ennek a kérdésnek alapos mérlegelés nélkül tettünk a végére pontot. Amit még ezen kívül el szeretnék mondani, az a keleti országrészben élő barátaim és ismerőseim aggodalma és az a lehetőségreménye is, ami ezen a területen a világkiállítással kapcsolatban őket eltölti. Nevezetesen: elhangzott itt több felszólalásban és ezt a magam részéről nagymértékben szeretném támogatni és hangsúlyozni, hogy mi az, ami a külföldit Magyarországra vonzza. A sajátos magyar kép, amit meg óhajt ismerni. Nem olyan jellegű világkiállításra szándékozik ideutazni, amilyet láthat Bécsben, Sevillában, Kanadában, vagy bárhol, ahol eddig ilyesmi létrejött, hanem valami olyasmire kíváncsi, ami egyedi, sajátos, magyar hangulatú. Ezért nagymértékben támogatnám Bodonyi Csaba képviselőtársamnak az 1100-as évfordulóval kapcsolatos elképzeléseit, amely máris kitágítja a Dunántúlról és Budapest környékéről az érdeklődést — gondolok itt akárcsak Pusztaszerre vagy bármilyen más közép- vagy kelet-magyarországi helyszínre. Van azonban még egy olyan terület, ami mindenképpen biztosítja a külföld érdeklődését, és ez pedig a kultúra, a magyar sajátos kultúra területe. Amennyire lemondható az, hogy gazdaságilag sok a kérdőjel ennek az egész kérdésnek a tárgyalásakor, annyira el lehet mondani, hogy nagyon kevés a kérdőjel a kultúra területén. Szerencsére elmondhatjuk, hogy kicsiny nemzetünk a világ kulturális fejlődésében óriási szerepet vállalt, vitt évszázadok óta és ez ma sem csökken. Nem akarom részletesen fejtegetni a kultúra minden területén elért hatalmas eredményeinket, csak próbálom szűkíteni arra, ami a világkiállítással kapcsolatban gyakorlatilag felhasználható. Ezeknek egy igen nagy része a keleti országrészben található. Itt szeretnék egyetlen egy lényeges kérdésre rámutatni. Az elmúlt 30 év kultúrpolitikája például bűnös és sajnálatos módon lesöpörte vagy kiszellőztette Magyarországról a Kodály-módszernek a rangját, fontosságát, nemzetmegtartó erejét is. A világ minden zenét ismerő, tanító országában a Kodály-módszer lényegesen ismertebb, fontosabb és használtabb, mint nálunk Magyarországon. Ennek a kisöprűzésnek az egyik első lépése volt, hogy a békéstarhosi népi tehetségeket fölkaroló tanító, fölnevelő intézményt Rákosiék megszüntették. A világkiállítás igen kiváló alkalom lehetne arra, hogy ez a világon mindenütt nagyhírű intézmény újraszülessen, újraépülhessen. Amit örömmel hallottam, a Békés megyei tanács már tett is erre lépéseket és a kezdeti pénzügyi fedezetet is biztosította. Ez például a világ minden pontjáról idevándorló, zenét szerető vagy ismerő látogatóknak egy jó részét, nem is mondom, hogy hatalmas részét, de jó részét vonzaná Békéstarhosra, ahol személyesen átélhetné a Kodály-módszer bölcsőjének életét, működését. Ugyanez vonatkozik a gyulai vagy nyírbároti zenei lehetőségekre is, ahol a koncerteknek, akár a Magyar Állami Népi Együttes világszerte ismert, nagyszerű műsorainak, akár a komolyzenei műsoroknak meghallgatására elvándorolhatnak. Mi kell ehhez? Út, MAV-fejlesztés — vasútfejlesztés — és a telefonhálózat fejlesztése. Mert igaz ugyan, hogy most azt mondják, hogy Magyarországon közlekedni nem nagyon lehet,