Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5643 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5644 lyet ennek során kívánunk megvalósítani. Összességében tehát támogatom, de nem mindenáron. És rögtön ez az első nagy aggályom, amelyre a kormánybiztos úr is célzott. Meggyőződésem, hogy a mai napig a képviselők döntő többsége nem rendelkezik azzal a döntéshez szükséges informáltsággal, amellyel egy ilyen nagy döntés előtt feltétlenül ennek a szervnek rendelkeznie kell. Az anyagban foglalt, és ezt szó szerint olvasom, hogy az a további hiányzó 30—40 milliárd forint, a valóban fennálló pénzügyi bizonytalanság ellenére a világkiállítás mellett szóló érvek a pozitív döntés oldalára billentik a mérleg nyelvét. Kérem szépen, gondoljanak vissza az előző napirendek során a vitákra, amikor egy-, két-, hatmilliárd forintokon vitatkoztunk, most pedig még 35—40 milliárd hiányzik minimum, s akkor egy ilyen sommás ítélet megszületik az anyag végén. Én ezzel így nem tudok teljes mértékben egyetérteni. A nekünk kiküldött anyagokról pedig, ha egy kicsit sommás is a véleményem, de azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy nagyon alulinformáltak vagyunk ezen a téren, s a nekünk kiküldött anyagok — tisztelet a kivételnek, de — döntő többsége inkább reklám- és propaganda anyag, és nem egy parlamenti döntéshez szükséges döntéselőkészítő tanulmány. Nem 1995 tavaszára kell nekünk készen lennünk a világkiállítással, hanem 1994 őszére, amikor is hat hónapos próbaüzemelésre már mindennel készen kell lennünk, a portástól az igazgatóig mindenkinek a helyén kell lenni. Én bízom a Kormányban, amikor azt mondják, hogy elég lesz ez a hátralévő idő, amelyre tulajdonképpen még a világ más országaiban nem volt nagyon példa. Bízom bennük, ők a szakemberek, ők értenek hozzá. Többen felvetették az elmúlt hónapban, és ez egy kicsit a világkiállítás filozófiájához tartozik, hogy az adakémián belül is jöjjön létre egy osztályközi tudományos bizottság, s jöjjön létre egy kulturális bizottság is a kulturális minisztérium égisze alatt, és ez is folyjon bele ebbe az előkészítő munkába. Ez — sajnos — mind a mai napig információm szerint — nem történt meg. Tisztelettel kérdezem, hogy miért nem, és hogy van-e szükség az ő munkájukra. Jelen pillanatban, csatlakozva Bodonyi Csaba képviselőtársam véleményéhez, én is úgy érzem, hogy 1995-ben egy kicsit arra is hangsúlyt kellene fektetni, hogy a magyarság 1100 éves történetét is ünnepeljük. Én ezért meg merem kockáztatni azt a javaslatomat is, hogy egy picit a világkiállításunk filozófiájában törekedjünk arra is, hogy a magyarság 1100 éves értékeit, produktumait bemutassuk, és ehhez azt hiszem, már jobban meg tudjuk nyerni a külföldön élő magyarokat is, aktív, tevékeny segítségüket. Végül a legfontosabb, ami elsősorban ránk tartozik: 125 évre visszamenőleg néhány szakember megnézte és azt tapasztalta, hogy majdnem minden ország, amely világkiállítás rendezésére vállakozott, törvényt alkotott saját hazájában a világkiállítás megrendezéséről. Mi még nemhogy itt nem tartunk, de még nem kaptuk meg a világkiállítások megrendezésének a szabályozatát sem: amit én azért tartok szükségesnek, mert valamennyien tisztán láthatnánk azt, hogy milyen nagyon szigorú követelményeknek kell nekünk eleget tennünk az elkövetkezendő években. Nagyon félek attól, hogy megint be akarják hajtani a mi szekerünket egy olyan egyirányú utcába, amely utcának a végét nem látjuk és a visszafordulást pedig ismét büntetik. Én ettől nagyon félek. Én úgy érzem, meg kell alkotnunk a mi törvényünket is. Szerintem ennek a törvénynek nem kell hosszúnak lenni, 20—30 mondat elég, hosszúnak a végrehajtási utasításnak kell lennie, ami a szakemberek dolga, de a törvényben azt hiszem, rendelkezni kell arról, hogy ki kezeli a pénzt és ki ellenőrzi, s rendelkeznünk kell arról, hogy kik a felelősek és kiknek pontosan, jól körülírt határral. Meg kell határozni mindenkinek a feladatát és beszámolási kötelezettségét. Nemrégiben egyik tudósunk azt mondta, hogyha megrendezzük a világkiállítást, akkor válunk igazából felnőtté 1995-ben Én ehhez annyit hadd tegyek hozzá, kérem, hogy a döntéselőkészítés folyamán a szakemberek bennünket is tekintsenek felnőttnek. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Következő hozzászóló Csongrádi Csaba képviselőtársunk. CSONGRÁDI CSABA: Tisztelt Országgyűlés! A tisztesség kedvéért a leghatározottabban indítványozom, hogy a kormánybiztos úr vonja vissza az előterjesztést és a Parlament mindaddig ne foglaljon állást ebben a kérdésben, amíg a világkiállítással kapcsolatos mindennemű anyagot a Parlament rendelkezésére nem bocsájtják. A kormánybiztos úr azt mondta, hogy ami a világkiállításról az előkészítő munka során felszínre került szakvéleményt prokontra lapon bemutatták — sajnos nem tudom elfogadni. A minap a független képviselő csoportülésen tájékoztatott röviden bennünket annak a közgazdaságtudományi szakértői csoportnak a vezetője, akit a kormánybiztos úr kért fel arra, hogy a világkiállítás várható gazdasági hatásait elemezze. Ez a szakvélemény létezik, rövid négy hónap alatt készült el, ami november 16-án már Somogyi kormánybiztos úr birtokában volt. Kérdem, hogy a képviselők erről miért nem kaptak tájékoztatást. Egy szót sem szóltam volna most ilyen feszített hangnemben, de úgy érzem, hogy ha — és ezért említettem a tisztességet a hozzászólásom elején — a kormánybiztos úr a Parlamentet és tagjait egy kicsit is méltatta volna, illetve tiszteletben tartotta volna, akkorlegalább expozéjában kitért volna erre a visszautasító anyagra. De mivel nem tette azt kell hogy mondjam már megint be akarnak etetni bennünket, mint BősNagymarossal kapcsolatban. Ezt visszautasítom és tisztelettel kérem még egyszer a Parlamentet, hogy mindaddig ne foglaljon állást ebben a kérdésben, amíg ez az anyag a rendelkezésünkre nem áll. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Dr. Ballá Éva képviselőtársunk hozzászólásra következik.