Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5617 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5618 elősegítő tervre és nem az adótörvényre adtam az igenlő szavazatot. Sajnos, a stabilizáció nem következett be. Ezt követően rossz rendeletek, megalapozatlan, kellő körültekintés hiányában olyan rendeletek születtek meg, mint például az utazást elősegítő, ugyanakkor a kellő valutatartalék feltárását nélkülöző rendeletek, lehetővé tették a családtagok összevont kereteit, ennek eredményeként Magyarországra tízezrével jöttek be a rendkívül nagy fogyasztású háztartási készülékek. Tüdőm azt, munkakörömnél, szakmámnál fogva, hogy a bejött Gorenje hűtőszekrényeknek az egy napra számított villamosenergia-fogyasztása durván duplája a Bosch-licenc alapján gyártott magyar hűtőszekrények fogyasztásának. Kétszeresen becsapjuk a lakosságot. Egyrészt kénytelen az összegyűjtött pénzéért jugoszláv hűtőszekrényt venni Ausztriában és utána évekig kénytelen fizetni azt a magasabb villamosenergia-forgalom után járó árat. amelyet mellőzhetett volna egy korszerű magyar hűtőszekrénnyel. Az autóimporttal kapcsolatban tegnap este felhívott bécsi vezérigazgató kollégám, a Bécsi Elektromos Műveknek a vezérigazgatója, és megkérdezte tőlem este, hogy mi van megint nálatok, mert az orsztrák autókereskedők azonnal felemelték 10 százalékkal a használt autóárakat és a készpénzfizetésnél szokásos 6—7 százalékos kedvezményt tegnaptól kezdve magyar ügyfeleik részére megtagadják. Nincs nyugati autóm, és nem szándékozok nyugati autót sem én, sem a családomban senki beszerezni. De azok az autók, amik pár évesek tehát amelyekre az úgynevezett 10 százalék kedvezmény volt, 10 százalék vám, három évnél fiatalabb autók, műszaki összetételükben, konstrukciójuknál fogva sokkal korszerűbbek, mint az a Lada, amely 1964-ben volt az év autója, 1964-ben a Fiat 124-es típusa. Tessék elképzelni, ezeknek a fogyasztása, ezeknek a környezetszennyezése, nem beszélve arról, hogy Biacs Péter képviselőtársam annak idején egy javaslattal élt. Azzal, hogy Magyarországon árusítsák olcsóbban az ólomszegény benzint, mint ahogyan azt a világon minden fejlett országban teszik. Szeretném ezt a javaslatot kiegészíteni. Ha a pénzügyi kormányzat nem hajlandó érveinket elfogadni, de legalább annyi humánumot tanúsítson a magyar néppel szemben, hogy azokat a gépjárműveket, amelyek ólomszegény benzinnel közlekednek, magyarul ólommentesek — abszolút ólommentes persze nincs —, azokat vámmentesen engedjék be, illetve maradjon meg részükre a három évnél nem öregebb gépkocsikra érvényes 10 százalék vám. Különben az az általános vélemény és a választópolgáraim már felhívtak, hogy a kormányzat így kívánja kijátszani azt a korábbi engedményét, hogy 40 százalék vám helyett most a 10 százalék vám és az általános forgalmi adóval együtt gyakorlatilag visszaállítja a korábbi magas vámot. Kérem javaslatom támogatását. Köszönöm szépen. (Taps.) hogy a módosító javaslatokat a képviselők egymást követően benyújtják, — amennyiben még nem nyújtották be — a reformbizottságnak, amely szinte folyamatosan ülésezik és azokat tárgyalja. Az előterjesztő miniszter pedig ugyancsak együttesen fog válaszolni. Ezért tehát rátérünk a vállalkozási nyereségadóról szóló 1988. évi IX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslathoz módosító javaslatot nyújtott be dr. Eleki János, Kócza Imre, Nagyiványi András, dr. Nemes Tamás, Szántó Sándor, a mezőgazdasági bizottság és maga a Kormány. Tekintettel az előzetesen beterjesztett módosító javaslatokra, a Házszabályok szerint általános és részletes vitát kell tartanunk. Az általános vita során a törvényjavaslat egészéhez kérem, hogy hangozzanak el az észrevételek, a részletesben pedig ugyancsak úgy, amint azt már elmondottam. Előzetesen öt képviselő jelezte hozzászólási szándékát. A Napirendben szereplő sorrend szerint adom majd meg a szót és elsőként következik Morvay László képviselőtársunk, Pest megye 27-es választókörzetének képviselője. (Morvay László: Budapest, 33-as, tisztelettel. Köszönöm szépen.) MORVAY LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Úgy tűnik, hogy már notórius novemberi felszólalóvá válok, 1987-ben Medgyessy Péter pénzügyminiszternek, 1988-ban Villányi Miklós pénzügyminiszternek, 1989-ben Békési László pénzügyminiszternek mondom el észrevételeimet. A pénzügyminiszterek változnak, a problémám örök. (Derültség.) Tisztelt Országgyűlés! A plenáris ülést megelőző előkészületi időszak elején úgy tűnt, hogy a vállalkozói képviselőcsoport és a pénzügyi kormányzat között áthidalhatatlan vélemény különbség van nemcsak az adótörvények mértékeinek megítélésében, hanem a kialakított állásfoglalásunk megítélésében is. Ezekre az előzményekre részletesen nem kívánok itt reagálni, de szeretném a tisztelt Parlamentet tájékoztatni arról, hogy csoportunk a beterjesztett adótörvény-módosításokat egyeztette valamennyi, a vállalkozók széles rétegét csoportokba, illetve szervezetekben tömörítő egyesülettel. Figyelembe vette a különböző cégektől, illetve még további magánszemélyektől beérkezett javaslatokat, így mintegy 600 ezer munkavállaló, kis- és középszintű vállalkozó, iparos, alkalmazott, kereskedő javaslatait, észrevételeit tártuk és tárjuk a Kormány és a Parlament elé. Ez tartalmában nem lehet demagóg, szándékunk szerint pedig a reális igényekre hívtuk fel a Pénzügyminisztérium figyelmét. Meggyőződésünk, hogy a gazdaság további hanyatlását, az elszegényedését csakis és kizárólag gyökeres szemléletváltással lehet megállítani. Tisztában vagyunk a Kormány lehetetlenül szűk mozgásterével és lehetőségeivel. Ezért mi nemcsak követeltünk, hanem javaslatokat tettünk és teszünk jobbítási szándékkal, ahogy az egy széles alapokon nyugvó gazdaságpolitikai beállítottságú frakcióhoz illik. De kérem viszont elismerni, hogy legalább ennyire szűk mozgástere van a képviselőknek is, és egyáltalán nem vagyunk mi sem jobb helyzetben. Meg kell mondanom, elkeserítő volt számunkra az első reagálás, amelyet a PénzügyminiszELNÖK: Megkérdezem képviselőtársaimat, kíván-e még valaki a részletes vitában felszólalni? Nem. Emlékeztetni szeretném képviselőtársaimat, hogy az adótörvények megtárgyalásának kezdetén úgy döntöttünk,