Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-68

5609 Az Országgyűlés 68 ülése, 1989. november 24-én, pénteken 5610 lágkiállításon csak mint megszűnt művészetet tudjuk bemutatni. Pedig a nagyjelentőségű események várhatóan egyik nagy vonzereje lesz a magyar folklór és benne a népművészet tájegységeinek, hagyományainak, alkotásainak bemutatása és a hiteles alkotások megvásárlási lehetőségének biztosítása. Nagy tisztelettel kérem képviselőtársaim megértő döntését annak érdekében, hogy gyermekeink és unokáink is hozzájuthassanak nemzeti kultúránk egy-egy darabjához, a népi iparművészeti és háziipari szövetkezetek pedig betölthessék kultúrmissziós szerepüket. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Én is köszönöm. Hellner Károly képviselőtársunk közben megjelent a teremben. Már a részletes vitánál tartunk. Megkérdezem Hellner Károly képviselőtársamat, hogy az általános vitában óhajtott volna-e hozzászólni vagy a részletesben? DR. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitában kívántam hozzászólni, de tulajdonképpen néhány részletkérdéshez, viszont indokolt lenne, hogy továbbra is megkapjam a szót. ELNÖK: Képviselőtársaim! Én ugyan az általános vitát lezártnak tekintettem, mivel hozzászóló nem volt, képviselőtársunk elmondta, hogy részletekbe menő megjegyzései vannak, a szót megadom, természetesen. DR. HELLNER KÁROLY: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Jelen pillanatban az adóreformügyi bizottság is ülésezik, úgyhogy egy elég kellemetlen szituáció van; arról folyik itt a Parlamentben a szó, amiről közben a reform adóügyi bizottság, mint szakbizottság szintén tárgyal. Én ezen az ülésen vettem részt. Tisztelt Elnökasszony! Tisztelt Országgyűlés! Legelőször is szeretnék köszönetet mondani a pénzügyminiszter úrnak, hogy elfogadta azt az indítványt, hogy a fogyasztási adó és a fogyasztói árkiegészítésről szólóan decemberben a Kormány törvényjavaslatot terjeszt be a Parlament elé, tehát az eddigiekben csak mint termékek kerültek az általános forgalmiadó törvényben meghatározásra. Hogy ezen adónemek, vagy árkiegészítés alá mi tartozik, az ezentúl ezeknek a mértékei a Parlamentnek a jogköre lesz. Ezt először is szeretném megköszönni. A második téma, amit szintén szeretnék megköszönni, a Pénzügyminisztériumnak az a kedvező hozzáállása, amit a mozgáskorlátozottak egyesületének országos szövetsége jelzett, mint problémát. Ez egyrészt a személygépkocsira vonatkozik. Talán ismeretes a tisztelt Országgyűlés előtt, hogy hazánkban kereskedelmi forgalomba a mozgáskorlátozottak részére egyedül egy típust tudunk forgalomba hozni, ez a Trabant Hycomat típus. Nem igazán ez az a gépkocsi, amely a mozgáskorlátozottaknak az igényeit kielégíti, de a szocialista piacon csak ez található. És sajnos ennek a gyártása is 1991-től megszűnik, tehát utoljára — vélhetőleg — csak 1990-ben tudunk behozni. Ezt pótlandó, kiegészítendő eddigiekben is a mozgáskorlátozottak közül azok, akik tehették, azok magánimport keretében hoztak be gépkocsit. A Pénzügyminisztérium, illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága ezeket a gépkocsikat kedvezményes vámeljárás keretében kedvezményesen bírálta el, gyakorlatilag nem rótt ki a megfelelő feltételek esetén ezekre a gépkocsikra vámot. Az előttünk fekvő általános forgalmiadóra vonatkozójogszabály egy teljesen új kategóriát, vagy egy teljesen új, eddig nem alkalmazott kategóriát vezet be, mely szerint a vámköteles magánimportra is kiveti az áfát. Amikor én ezt először olvastam, fölmerült bennem, hogy vajon miért most teszi ezt a javaslatot a kormányzat. Ha ez ennyire közismert, én nem tudtam, hogy ez egy ennyire általános kategória, más országok, áfával rendelkező országok gyakorlatában, ha ez ennyire általános, akkor miért nem tett annak idején, 1987-ben javaslatot a kormányzat, s miért nem eleve úgy tárgyaltuk ezt a törvényt? Ma sokkal könnyebb helyzetben lennénk több szempontból, hiszen az elmúlt másfél, közel két év alatt kiáramlott deviza talán így kevésbé, vagy kisebb mértékben áramlott volna ki, talán több maradt volna itthon. Dehát szembe kell néznünk ezzel a ténnyel. A mozgáskorlátozottak számára nem csak a gépkocsi okoz gondot, hanem egy csomó más olyan az ő életüket segítő berendezés, gyógyászati segédeszköz is, amely szintén nálunk nem kapható, nem forgalmazható, de akár adományokból, akár külföldi rokonok segítségével vagy más módon mozgáskorlátozottak hozzájuthatnak. Kedvező az adótörvény szempontjából, hogy ezek a null-kulcsosak, tehát egyik oldalról a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága is preferálja, és ugyanakkor az áfa-törvényünk is preferálja. De ezen túlmenően is vannak olyan eszközök, amelyek szintén az ő életüket segítik, de mégsem tekinthető általánosan csak az ő számukra fenntartott eszközöknek, hogy egy példát említsek, amit ők is említenek, a CB-rádió. Nagyon sok mozgáskorlátozott nem tud hozzájutni különböző okok miatt telefonhoz, és az ő esetükben a CBrádió az nagyon-nagy segítséget jelenthet. Természetes, hogy nem vonható ki az áfa-törvény alól, de ugyanakkor úgy érzem, hogy a több tízezer mozgássérült honfitársunkat egyszer és mindenkorra segíthetnénk azzal, hogyha erre is megoldást találnánk, hogy hogyan segíthetnénk őket. Erre egy olyan példát, vagy módosító javaslatot szeretnék mondani, amelyben szeretném, hogy ha az egészségügyi kormányzat is az ő érdekükben együttműködne a pénzügyi kormányzattal. Ez a következő lenne: A Mozgássérültek Országos Szövetségének egy olyan támogatást tudnának biztosítani, amely az ő felelősségük mellett lehetőséget biztosítana arra, hogy az ilyen esetekben kifizetett áfá-t — indoklással és az áfa bizonylatával együtt — a szövetségen keresztül visszakaphatnánk. Tehát nem az adóhivataltól. Nem azt javaslom, hogy a rendszertől eltérjünk, hanem hogy az egészségügyi kormányzaton — azután az intézmények egymás között megtalálnák ennek módját — hogyan juttatható vissza. Ez szerintem megfelelően ellenőrizhető, és tényleg