Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.
Ülésnapok - 1985-65
5378 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5379 meltetését alá kell rendelni a környezetvédelmi követelményeknek. De az is szempontom volt, hogy hozzon hasznot is az országnak! Két éve is tudtam, hogy nehéz ügy, két év alatt elég nyomás nehezedett rám ahhoz, hogy elegánsan megváltoztassam esetleg az álláspontomat, mint ahogy manapság sokak részéről más ügyekben is tapasztalni lehet, sőt vannak emberek, akiknek köpenyből egész ruhatáruk van! (Taps.) Tisztelt Filament! Önök ismerik a véleményemet, a múlt ülésem ezt leírva is láthatták. Természetes, hogy a Parlament többségi döntését elfogadom, amit hozott. Azonban engedjék meg nekem, aki ennek a terheit jócskán vállalta, hogy valamit hagyományozzak a jövőre vonatkozóan is még e kérdésben. Magyarországnak rövidesen energetikai problémái lesznek. Nemcsak mennyiségi értelemben módom, azaz az én székemből nem elsősorban. Nem mindegy az, hogy az energetikai gondunkat miképp orvosoljuk, milyen módon oldjuk meg. Az egész világ egy üvegházi probléma elé néz, és mindazokat a gázokat kibocsátó erőműveket, amik ezt elősegítik, bizony mérsékelten szabad csak hadrendbe állítani. Hát az egyik tartalék erre itt volt: a vízerőnek a hasznosítása. Tisztelt Parlament! Nyugat felé nyitni akarunk. Én támogatom szívből; a mi államunk megalkotása időszakától kezdve a magyar pozícióban mindig benne volt. De gondolja-e valaki azt, hogy ha mi igazán mondjuk e nyitást, hogy egy összekötő víziutat Magyarország nem fog megépíteni, amely kommunikálna a Dunán, a Rajnán és a Majnán a tengerekkel? Komárom város tanácselnök asszonyának levele jutott el hozzám. Első pontjában azt írja, hogy 1965-ben azért nem érte a várost tragédia, mert a túloldalon szakadt át a gát. Kéri a magyar oldali töltések megerősítését, mert a túloldalon ezt elvégezték. Szomorúan kellett azt válaszolnom, hogy a pénzekből, ami a védelmi töltésekre előirányzott, nem tudunk elvenni, mert másutt is kell. Majd ehhez is pénzt kell kerekíteni. Nem értem a szemérmes hallgatást a kártérítésekről. Amit nagyon remélek, és amit én tehetek, megteszek mindent, hogy ez minél kevesebb legyen. De sajnos lesz! És emberileg tisztelt Parlament, nekem ez a legnehezebben elviselhető súly és teher. Én az országnak egy olyan részén vagyok képviselő, ahol nagyon sok az alacsony keresetű ember. Megértik talán, hogy mély nyomot hagyott bennem egy idős öreg, magáramaradt öregember, alig lát, bejött hozzám, szégyenkezve mondta: képviselő úr, segítsen nekem abban az istenért, hogy tél előtt valaki kitisztítsa a kéményemet. Én már nem tudom, máshoz nem akarok fordulni. Mély nyomot hagy bennem az a pedagógusasszony, aki három gyermekkel özvegyen marad és nincs lakbérre pénze; vagy az a cigányember, aki nagy családot nevel és tisztességgel dolgozik, de kirúgják a munkahelyéről, mert nincs annyi pénze, hogy visszautazzék Budapestre. Tisztelt Parlament! Én tudom, hogy ezt a pénzt honnan kell elvenni, ezért nehéz számomra. Csak mint jelenséget említem meg, mint társadalmi tünetet és nem egyéni panaszt: munkatársaimat és magamat is támadások érték azért, mert volt véleményünk, kiálltunk amellett és bemutattuk, hogyan ítéljük meg ezt a helyzetet. Tessék mondani: milyen felfogás alakul ki, amikor egyeseket zavar az ellenvélemény? Miféle demokratikus formákba ütközik az, hogy valaki kiáll az ellenvéleményével is a hite és a meggyőződése mellett? Miféle demokráciát hordoznak azok, akik ilyenképpen nyilatkoznak? Tisztelt Parlament! Sem az országnak, sem magamnak nem kívánok ilyen demokratákat és ilyen demokráciát. Ugyanehhez — nem egyéni panaszként, nagyon távol áll tőlem, sekélyes az ügy, de a figyelmükbe ajánlom: a múlt hét pénteken ülésezett a Parlament több bizottsága nagy kérdésekről, amit most tárgyalni fogunk. Száz ember jött össze szakértőkkel, mindenkivel együtt. Ugyanott ülésezett az ellenzéki képviselőcsoport is. Két fő. Hiányzott öt fö. A statisztéria ugyanaz, mint a száz embernél. Majd megjelenik egy bizalmatlansági indítvány és tele van a vele a sajtó, az ország. Tisztelt Parlament! Ha mondjuk én bárkivel összeállók, másodmagammal módomban áll-e ugyanez? Nem! Ehhez Király Zoltán kellett, aki egyúttal a televíziónak is munkatársa. Örülök, hogy a felügyelő bizottság megalakult. Kérem a felügyelő bizottságot innen: nézze meg, hogy a hatalmi eszközök munkatársainak — másokról már beszéltünk — mennyiben egyeztethető össze és milyen erkölcsi normák közepette az ezekben való működésük és a közéleti tevékenység? Még egyszer mondom, nem egyéni panasz, hanem társadalmi jelenséget idéztem. Tisztelt Parlament! Mondanivalóm befejezem. Szeretnék szívből köszönetet mondani a Parlament valamennyi tagjának a tekintetben, hogy miniszterként igen jó és számomra emlékezetes együttműködést tudhatok magaménak, ami örök marad az életem során. Itt szeretnék köszönetet mondani miniszeterelnök úrnak, miniszter kollégáimnak az igen megértő, mondhatnám baráti-munkatársi együttműködéséit. Tisztelt Parlament! Mint miniszter elköszönök, mint képviselő maradok és folytatom hitem szerint azt a megbízást, amit vállaltam évekkel ezelőtt. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Határozathozatal következik. Kérdezem képviselőtársaimat: egyetértenek-e dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter e tisztségéből való felmentésével? Kérem, szavazzunk! (Megtörténik.) Tisztelt Országgyűlés! A felmentéshez szükséges 50 százalék nincs meg. (Taps.) Megmondom őszintén, a jogszabály értelmezéssel zavarban vagyok. Meg kell kérnem az igazságügy minisztert, segítsen nekem: ilyen esetben mi a teendő? (Derültség.) KULCSÁR KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az értelmezés valóban nehéz kérdés. Itt ugyanis azt kell eldönteni, hogy Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter a Parlament színe előtt lemondott-e? Ez esetben a lemondását nem elfogadni a Parlament nem áll jogában, csak tudomásul veheti. A másik eset: a Kormány elnöke a felmentését kérte-e a
