Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-65

5376 Az Országgyűlés 65. ülése, 1989. november 21-én, kedden 5377 A U. napirendi pontban interpellációk és kérdések kerülnek tárgyalásra, és végül: A 12. napirendi pontban különféle bejelentések hangzanak el és nyilatkozatokat kell elfogadni. Tájékoztatom Képviselőtársaimat, hogy a személyi javaslatok között kerül sor az Alkotmánybíróság öt tagjának, valamint a Számvevőszék elnökhelyettesének megválasztására. Javaslom: értsen egyet az Országgyűlés azzal, hogy az idő hatékony kihasználása céljából a választás részfolyamatait, a szavazólapra történő felvételt, és magát a szavazást a program alakulásától függően — ha lehetőség adódik — a megelőző napirendi pontok között bonyolítsuk le. Ugyancsak az időtakarékosság okán kényszerszünetek idején kezdjük meg az interpellációk tárgyalását. Ha ez utóbbira sor kerül, természetesen előre és időben jelezni fogjuk, hogy az érdekeltek jelen lehessenek. Tájékoztatom továbbá Képviselőtársaimat, hogy az egyes előterjesztések vitája során esetleg elhangzó újabb módosító javaslatok gépelésében, sokszorosításában, sőt megszövegezésében is az Országgyűlés Hivatalának munkatársai a fő emelet 1—2. számú szobájában rendelkezésünkre állnak. A folyamatos munka érdekében kérem, hogy szükség esetén éljünk ezzel a lehetőséggel. Elmondom még, hogy munkánk megszokott rendje a második és harmadik napon, szerdán és csütörtökön annyiban változik, hogy az ebédszünetet ezen a két napon egy órával korábban, 12.30-tól 13.30 óráig tartjuk. Kedves Képviselőtársaim! Amennyiben a fentiek szerint folytatjuk munkánkat, akkor naponta legkésőbb este 6 órakor befejezhetjük tanácskozásunkat, és remélem, hogy pénteken este bezárhatjuk az ülésszakot. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy az elmondott kiegészítéseket figyelembe véve elfogadja-e a javasolt tárgysorozatot? Kérem, erről szavazzunk. (Megtörténik.) Megállapítom, hogy az Országgyűlés az ülésszak programjára tett javaslatot elfogadta. Kedves Képviselőtársaim! Rátérünk első napirendi pontunkra, egy személyi kérdés tárgyalására. Megkérem jegyző képviselőtársamat, olvassa fel Németh Miklós miniszterelnök levelét. DR. PESTA LÁSZLÓ jegyző: (olvassa) ,,Dr. Fodor István részére, az Országgyűlés megbízott elnöke. — Tisztelt Elnök Úr! Maróthy László környeztvédelmi és vízgazdálkodási miniszter 1989 november 9-én benyújtotta lemondását. Erre tekintettel kérem, hogy az Országgyűlés mentse fel miniszteri tisztsége alól. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy az új környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter megválasztására később teszek javaslatot. Üdvözlettel: Németh Miklós" ELNÖK: Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Dr. Maróthy László miniszter képviselőtársunk jelezte, hogy szólni kíván. Neki adom meg a szót. DR.. MARÓTHY LÁSZLÓ: Tisztelt Parlament! Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! November 9-én levelet írtam amiben bejelentettem, hogy miniszteri megbízásomat visszaadom. Miniszterelnök Úr megértését és támogatását ezúton is köszönöm. Kötelességemnek érzem, hogy — sok évi együttmunkálkodás után — elhatározásomat a Parlament előtt is megindokoljam. Az elhatározásm nemújkeletű. A miniszterelnök úrral kezdeményezésemre ez esztendő elején erről már szót váltottunk. Egy bizonyos ügy kapcsán itt a Parlamentben is megemlítettem ebbéli szándékomat. Elhatározásomnak alapvetően politikai oka van. A Kormánynak a hátralevő időszakban stabilizálható tényezőnek kell lenni. Ezt kívánja meg egyértelműen az ország helyzete. A Kormány mögött azonban nincs olyan politikai párt, amely meghatározó erejű lenne. A Kormány helyzete ezért rendkívüli mértékben nehéz. A politikai erők bár sokrétűek, erejük azonban sem a társadalomban, sem egymás között, sem önmaga soraiban nem mérettetett még meg. Minden párt győzni akar, és nem nézik sokszor, hogy ennek a győzelemnek mi az ára. A Kormány helyzete ez összefüggésben olyan mint azé a vitorlás hajóé, amely kinn van a tenger közepén, a szelek minden oldalról fújnak, és hol ide, hol oda dobálják a legjobb kormányos mellett is. Ezért én úgy hiszem, most ebben az időszakban a számításba jöhető politikai erőknek, akár hallgatólagosan is, de támogatni kell a Kormányt. Lépésemmel ennek a lehetőségét kívánom a magam részéről megteremteni. A Kormánynak óriási feladatokat kell ellátni, csak megemlítem; nem szívesen szoktam színező szavakat találni, a maguk tárgyszerűségében mondom: el kell kerülni a gazdasági összeomlást, biztosítani kell az ország közbiztonságát és rendjét, amely napról napra romlik. Mondom ezt önöknek, mint olyan, aki belülről látja. A Kormány elnöke és tagjai ezt jól látják és emberfeletti erőfeszítéseket tesznek e feladat megoldása érdekében. Stabilizálásról beszélek. Én azt reméltem még hetekkel ezelelőtt is, hogy a köztársasági elnöki poszt minél előbbi betöltése ugyancsak stabilizáló tényező lesz az átmeneti időszakban. Sajnálattal kell azt konstatálnom, hogy hova tovább ez a politikai játszadozásoknak fog áldozatul esni és hiányozni fog az ország életéből ez a stabilizáló tényező. Stabilizálásról beszélek. Maradéktalan a bizalmam és a hitem abban, hogy a stabilizálás legfőbb tényezője a Parlament lesz ez időszakban. Azonban ezt csak a végrehajtó hatalommal együttesen tudja hatékonyan bizotosítani. Hogy ez így legyen, elhatározásnak ez a fö és elsősorbani oka. Ahogy mondtam, elhatározásom régebbi keletű. De semmiképpen nem akartam addig megtenni, amíg a Parlament a dunai vízlépcső kérdését megint meg nem tárgyalja. És ebben az elhatározásomban sekélyes piszkatúrák sem akadályoztak, így a legutóbbi Király Zoltán féle sem. Önök tudják, hogy két éve kaptam ezt a feladatot. A létesítésben, az előkészítésben magam semmilyen szerződést, megállapodást nem készítettem elő és nem írtam alá. Két éve gonddal és felelősséggel néztem utána, és én arra jutottam, és az az egyértelmű álláspontom alakult ki, hogy az egész építkezést és annak üze-