Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5581 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5582 egységes adóztatás alkalmazása lenne 10 százalékos mértékben. A jelenlegihez képest számtalan előnye lenne egy­szerű elszámolásából adódóan jóval kisebb adóappará­tusok, munkahelyeken kisebb ráfordítással jelentené­nek milliárdos megtakarításokat. Nem lenne teljesít­ményvisszatartóhatása, az illegális jövedelmek jobban felszínre kerülnének, nem hozná a társadalom egyes rétegeit reménytelen helyzetbe és egészében véve a fel­használható adóbevételek e rendszerben sem lennének kisebbek. Erre a későbbiekben szeretnék még kitérni. Tisztelt Országgyűlés! 1987-ben, az adótörvény tár­gyalásakor ígéretet kaptunk, hogy ha a Parlament elfo­gadja az adótörvényeket, akkor a Kormány rövid időn belül a legfontosabb feladatának tekinti a bér- és szo­ciálpolitikai reform kidolgozását és bevezetését. Úgy érzem a Kormány az utóbbi időben hozott és a jövőre tervezett rendkívüli szigorú intézkedéseit figyelembe véve már az ígéret is elfelejtődött. Persze a pénzügymi­niszter úr joggal mondhatja, hogy ezt az ígéretet nem ő tette, hanem az akkori pénzügyminiszter. Megértem és milyen igaza van. Tegnap Kemenes Ernő miniszter úr úgy fogalmazott, hogy nagyjából tisztában vagyunk az ország gazdasági helyzetével. Sajnálatos, mert ha a Kormány csak nagyjából van tisztában az ország gaz­dasági helyzetével, akkor csak nagyjából tud törődni az emberek sorsával, gazdasági problémáival. Elég-e ez most nekünk? Azt hiszem nem. Az ország sorsáért aggódó és tenniakaró felelős vezetői Mátyás király szemléletének örvendeznének, akkor nem a hivatali íróasztal mellől ítélnék meg az ország helyzetét, ha­nem a vidéket járva személyesen is meggyőződhetné­nek róla, hogy sok helyen milyen nyomorúságos körül­mények között élnek az emberek. Sajnos, hogy a hivatali szemléletet gyakorolva valószínű, hogy a ma­gyarországi életszínvonalat a rózsadombi luxusvillák láttán mérettetik meg. Higyjék el sokszor szükség van az álruhára és nem az olyan látogatásokra, ami koráb­ban is gyakorlat volt, hogy a megyei pártszékházakig tartott, ott ismerkedtek meg a megye életével, fejlődé­sével, vagy legfeljebb egy-egy nagyüzemben, ahol elő­re felkészített munkások tájékoztatóját hallgatták meg. Az említett nagykirályunk szemléletiségét gyakorol­va meggyőződésem, hogy nem került volna ilyen elő­terjesztés elénk a személyi jövedelemadó módosítását illetően, amit én ilyen formában nem fogadok el, és nem ajánlom képviselőtársaimnak sem elfogadásra. Tisztelt Országgyűlés! A lineáris adóztatás megte­remtésének lehetőségéről már említést tettem. A lineá­ris adóztatás megteremtésére benyújtottam egy módo­sítási indítványt, ami az adótábla változtatására vonat­kozik. A Pénzügyminisztérium kimutatása szerint az adótábla ilyenirányú módosítása a költségvetés bevételi oldalán 43 milliárd forint hiányt jelentene. Ha most a tényekre alapozva rosszmájú akarnék lenni azt kérdez­ném jelentett-e a költségvetésnek valamilyen pozitív előremozdulás a két évre bevezetett adórendszer jóvol­tából befolyt többszázmilliárd forint? Növekedett-e a bérek reálértéke? Nem. Csökkent-e az infláció? Nem. Tudta-e a fogyasztói árakat mérsékelni? Nem. Javult-e az életszínvonal? Nem. Csökkent-e az ország adósság­állománya? Nem. Akkor kérdem én, jelenthet-e vala­mit ez a 43 milliárd forint, ami adóbevétel hiányaként jelentkezhetne, ellenben nagyon sok, 1,8 millió ember életét, sorsát jobbá tehette volna. Úgy érzem, hogy ez­zel a pénztömeggel csak azt az államkasszát akarják részben feltölteni, azt a közvagyont akarják pótolni, amit az elmúlt, hadd ne mondjam azt, hogy az elmúlt 40 év alatt, csak amit az elmúlt 20 év alatt kifosztottak. Ez a feltöltés a bérből és fizetésből élő emberek pénzé­ből fog megvalósulni, sajnos. Ennek ellenére még opti­mista vagyok és van még egy kis bizalmam a Kormány­ban, ezért a módosító indítványomtól elállók. Tisztelt Ház! Én is tagja vagyok a Hatok Csoportjá­nak, akik egy új adótábla módosítását dolgoztuk ki és ezt a 401-es jelentés utolsó oldalán lehet megtalálni a , ,B" változat alatt. Ennek az adótáblának lényege, sze­retném kicsit érthetően elmondani Önöknek, hogy ez a kiskeresetűek és a középkeresetűek adóterhét csökken­tené. A Pénzügyminisztériumban történt tegnapi szá­mítások alapján 300—400 forintot jelentene ezeknek a rétegeknek, 13,7 százalékos lenne az átlagos lakossági adóteher az 1988. évi 14,5 és az 1989. évi várható 16 százalékkal szemben. Tisztelt Ház! Tudom, hogy itt ebben a teremben a ma­gasabb jövedelmű képviselők nagyobb számban vannak jelen, mint a kis- és középjövedelműek; ez majd a szava­zásnál döntő jelentőségű lehet, ezért tisztelettel kérek mindenkit, hogy a társadalom elvárásait figyelembe véve a bérből és a fizetésből élőket, a fiatal pályakezdőket, a kétkezi gyári és mezőgazdasági munkásokat, a szegénye­ket és a nincsteleneket képviselve támogassák az általunk benyújtott adótábla-módosítást. Tisztelt Országgyűlés! Egy másik módosító indítvá­nyom, amivel a Pénzügyminisztérium nem értett egyet, a különböző pótlékok, földalatti, veszélyességi terep- és sugárvédelmi, valamint műszaki és éjszakai pótlékok, készenléti és ügyeleti díjak adómentességére vonatkozik, amelyek sajátos és nagyon nehéz munka­körülményeket, a megszokott életmódtól eltérő mun­karendet ismernek el, ezért tartom megadóztatásukat méltánytalannak. Számolva viszont a minisztérium részéről az ezzel kapcsolatos szembenállásra, egy 10 százalékos lineáris adóztatást elfogadhatónak ítélek meg. A Reformbizott­ság 20 százalékos lineáris adóztatást támogat. Én kitar­tok eredeti javaslatom mellett, a 10 százalék mellett és kérem a soros elnök urat, hogy a szavazáskor ezt így vegye figyelembe. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Úgy látom, nem elég majdnem minden ülésszakon hangsúlyozni, hogy az ilyen szigorú adórendszer mel­lett, amivel párosul egy mélyponton lévő gazdaság és életszínvonal, a bér- és szociálpolitikai reform hala­déktalan bevezetése nélkül a létminimumon és az az alatt élők megadóztatása rövid időn belül elkerülhetet­len lesz és azt hiszem, ennek következményeit nem kell nagyon bizonygatnom. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Pénzügyminiszter Úr! Ké­rem, hogy az általam és sokunk által már oly sokszor el­mondottakat megszívlelni szíveskedjenek, mert csak úgy tudunk megfelelni azoknak az elvárásoknak, ami most ennek az Országgyűlésnek, azt hiszem, utoljára történel­mi hivatása. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Next

/
Thumbnails
Contents