Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5565 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5566 Tisztelt Országgyűlés! A magam részéről a személyi jövedelemadó-tervezetet az általam elmondottakkal, valamint a törvénymódosításokkal kiegészítve elfogadom és elfogadásra ajánlom. Reménykedem abban is, hogy a jövő évben a személyi jövedelemadó-tervezetek kedvezőbbek lesznek, és akkor a munka visszakapja régi rangját, újra a becsület és dicsőség dolga lesz. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm szépen. Varga Miklós Veszprém megye 10-es számú választókerületének képviselője következik hozzászólásra. VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ez az adórendszer, amely most itt előttünk van, amely a tárgyalás témája, erős kritika tárgya volt már a születése pillanatában. A társadalom hevesen vitatta és nem fogadta el még most sem teljes mértékben. Mi, képviselők akik megszavaztuk akkor, hittünk a pénzügyi kormányzat szép szavának, annak, hogy ez a rendszer jó lesz, megold majd sok megoldásra váró kérdést. Ebben a hitünkben erősített Kupa Mihály pénzügyi szakértő, aki a Közgazdasági Szemle 1987. évi 6. számában tételesen felsorolta azokat a pozitívumokat, amelyek az új adórendszerből következnek, valamint — társadalompolitikai, gazdaságpolitikai elvárásokat. Hámori Balázs és Szabó Katalin Magyarország politikai évkönyve 1988 című kiadványában megjelent tanulmányukban tételesen bizonyították, hogy az előrejelzett pozitív hatások enyhén szólva „nem jöttékbe". Nem teremtette meg a jövedelmek megismerésének, nyilvántartásának, összevonásának feltételeit; nem tette lehetővé a társadalmi ellátások, juttatások objektív alapokra helyezését. Azt sem, hogy az adóterhek, a jövedelmekkel arányosak legyenek, azt sem, hogy ne fékezze a teljesítmények növelését. Érthetetlen, hogy még most is arról igyekeznek bennünket meggyőzni: ennek az adórendszernek nincs teljesítményvisszatartó hatása. Akik ezen a véleményen vannak, azoknak azt javaslom: menjenek el a túlműszakot vállaló bányászok közé, az ügyeletre kényszerített egészségügyi dolgozókhoz, a túlmunkát kényszerből vállaló pedagógusokhoz, s akkor majd meggyőződhetnek róla, hogy téves álláspontjuk van. Annak a követelménynek sem felelt meg ez az adórendszer, hogy legyen világos, egyszerű és áttekinthető. Tallóssy kollégám erről már részletesen szólt a felszólalásában. 3,5 milliárd forintba került az adóellenőrzési szerv létrehozása több mint 6 ezer fős személyzettel. Arról még nem is szólva, hogy rajtuk kívül mennyi ember munkáját köti le ez a nem éppen egyszerű, áttekinthető rendszer. Csak egyetlen példa: a Budapesti Műszaki Egyetem személyi jövedelemadó társadalmi költsége meghaladja az évi félmilliót. De ez még csak a társadalmi költség, hol van még az egyének adózásra fordított munkaideje? Ebben az adórendszerben fizetnek azok, akiknek jól megfogható, ellenőrizhető jövedelmük van: a bérből és fizetésből élők. De nem fizetnek az igazán nagy jövedelműek. Ezek a jövedelmek ugyanis nem bérből és fizetésből származnak. Az egyik bizottsági ülésen mondotta Surányi György tervhivatali államtitkár úr, hogy a jövedelmek fele kicsúszik az adózás alól. Akik ténylegesen adót fizetnek, azok jövedelmüknek átlagosan már 32 százalékát fizetik be az államkasszába, s ha ehhez hozzávesszük még a 10 százalékos nyugdíjalapot, az már elviselhetetlenül sok. Nem méltányolja ez az adórendszer a gyerekes családok, a jövedelem nélküli öregekről gondoskodók helyzetét, de adót vet ki a 600 forintos ajándékra. A pénzügyi kormányzat a kiadásokhoz szabja a bevételt, pedig ezt fordítva kellene tenni. A túlzott adóztatás még egyetlen országot sem húzott ki a bajból, de a mérsékelt adóztatás pozitív hatására már van néhány történelmi példa. Kedvét szegi ez az adórendszer azoknak, akik átlag fölött akarnak vállalni, teljesíteni. A túlzott adóval megnyomorítjuk az állampolgárokat, elszegényítjük az országot. Egyszerűbb, érthetőbb adórendszer kellene. Az egykulcsos, lineáris adórendszer egyszerűbb lenne. Nem lenne szükség a jövedelmek összevonására, bonyolult számításokra, az ellenőrzést végzők nagy számára. Kevesebb lenne az adóztatással kapcsolatos kiadás, ezzel az adózó is, de még talán az államháztartás is jobban járna. Nem fogná vissza a teljesítményt sem. Hasznos lett volna, ha egy ilyen alternatívát is kidolgoznak és ide hozzák a Parlament elé a javaslattevők. A közgazdászok jelentős csoportja a lineáris vagy csaknem lineáris, tehát egészen enyhén progresszív adóztatás mellett törnek lándzsát. Mérsékelt adóztatásra lenne szükség, mert a jövedelmek színvonala nagyon alacsony. A jelenlegi személyi jövedelemadó nem tartotta mederben a vásárlóerőt sem, pedig ezt is reméltük tőle. Sőt, egyenesen gerjesztette az inflációt. Az adórendszer pozitívumát hangoztatóknak Kellér Dezső egy mondásával válaszolhatunk — írják a szerzők, aki, midőn azzal vigasztalták, hogy az öregségnek is megvan a maga szépsége: azt mondta mondjanak csak egyet is azok közül. A pénzügyi apparátus, a személyi jövedelemadó megalkotói is nehezen tudnának akár egyetlen valós, mérhető, megfogható pozitív hatást is elősorolni, egyetlen olyan kedvező jelenséget említeni a gazdaságunkban, amit a személyi jövedelemadó bevezetésének és csakis annak köszönhetünk. Mivel a módosítás nem változtatta meg az adórendszer alapelveit, az elmondottak alapján nem tudom elfogadni ezt a törvényjavaslatot. Köszönöm türelmüket. (Taps!) ELNÖK: Megköszönöm a hozzászólást. Szabóné dr. Kakas Irén, Vas megyei képviselőtársunkat illeti a szó. SZABÓNÉ DR. KAKAS IRÉN: Tisztelt Képviselőtársaim! Egyik előttem szóló képviselőtársam már utalt arra, hogy alig két évvel ezelőtt, amikor ezt az adótörvényt először elfogadtuk, az „arányos közteherviselést" tűztük a zászlónkra még akkor is ha nem nagyon lobogtattuk ezt a zászlót. Azt mondom, ha mi azt akarjuk, hogy az állampolgárok, ha nem is örömmel fogadják, de el-