Országgyűlési napló, 1985. V. kötet • 1989. november 21. - 1990. március 14.

Ülésnapok - 1985-67

5567 Az Országgyűlés 67. ülése, 1989. november 23-án, csütörtökön 5568 fogadják ezt az adótörvényt, valamennyire tartani kellene magunkat ehhez az eredeti jelmondatunkhoz. Mindig olyan képviselő voltam, aki tiszteletben tartotta a Házszabályokat, és azt is tudom, hogy a Pénzügyminisztérium illetékes szakembereinek időre van szüksége ahhoz, hogy az általunk felvetett módosító javaslatokat megtárgyalják, ahhoz, hogy érdemben partnerek lehessünk. Éppen ezért már a tavaszi, vagy a kora nyári ülésszakon, bizottsági ülésen, amikor még csak az adótörvény változtatásainak téziseiről beszélgettünk, kértem a minisztérium jelenlévő szakemberét, hogy próbáljon nekem választ adni, és nem csak nekem, hanem mindazoknak akiket érint, hogy az adótörvény keretén belül lehet-e megoldást találni arra az alapvető társadalmi igazságtalanságnak a megoldására, hogy ma Magyarországon megadóztatjuk a létminimumon, vagy az alatt élő embereket? Kora ősszel örömmel olvastam a Magyar Nemzetnek azt a vastag címen megjelent cikkét, amely arról adott hírt — nem tudom pontosan idézni — hogy a Kormány hajlandó tárgyalási alapnak kiindulásként elfogadni azt, hogy a létminimum alatt élőket ne adóztassuk. Vártam, hogy majd olvasni fogom valamelyik előterjesztésben az erre utaló jeleket, vagy megjelenik a magyarázat, hogy ez miért maradt el. Mivel ez nem történt meg, bizottsági ülésen újra felvetettem a kérdéseimet, nem kaptam rá megnyugtató választ és ezért vagyok kénytelen itt megismételni. Nem tudom azt ugyanis elfogadni (bár kezdettől fogva híve voltam annak, hogy a szociálpolitikát ne keverjük össze az adótörvénnyel) és nekem az a véleményem, hogy ez nem szociálpolitika, hanem olyan társadalompolitikai kérdés, ami mellett sem a Kormány, sem a képviselők nem mehetnek el anélkül, hogy legalább ne beszéljenek róla. Nem tudom elfogadni azt a magyarázatot sem, hogy csak a családi jövedelemadó rendszerén belül lehet kezelni. Azért nem tudom elfogadni, mert mindazok a családok ahol az egy főre eső jövedelem a létminimum alatt van, illetve fölötte van, elnézést kérek, azok már a mostani normális adó szerint tudnának adózni. Tisztelettel kérem tehát Önt miniszter úr, hogy amennyiben van valamilyen, erre a mindenki által hallgatólagosan elfogadott erkölcsi, emberi igazságra válasz, (mert engem mindig arra tanítottak, hogy akinek nincs, annak adni kell, de ha már adni nem tudok neki, akkor legalább ne vegyek el tőle) tehát ha van Ön által elfogadható magyarázat, tegye meg ezt azért, hogy ne csak én halljam meg a bizottsági üléseken, hanem mindazok akik nem hisznek ebben. Köszönöm szépen. (Taps!) ELNÖK: Megköszönöm a hozzászólást. Kovács Lászlóné budapesti képviselőtársunk felszólalása következik: KOVÁCS LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A napirendi ponthoz való hozzászólásom most is, mint bármikor 1987 óta az adórendszerben, az eltartottak számának figyelembe vételét — ami a méltányos közteherviselés egyetlen módja szerintem — szeretném elérni. Nem kívánom ismételten részletezni és elmondani Önöknek, közgazdasági tényekkel bizonyítani, hogy a családi költségvetés mennyire leterhelt. Képviselőtársaim! Eredeti módosító javaslatom arra irányult, hogy minden adózó állampolgár minimálisan 400 forint/gyermek adókedvezmény illesse meg abban az esetben ha gyermekeit saját háztartásában neveli. Ez nem azonos a jövő évi várható inflációt ellensúlyozó 300 forintos családi pótlék emeléssel. A reformbizottságban kialakult vita után többségi szavazattal úgy döntöttek, hogy a bizottság támogatja azt a módosító javaslatot, mely szerint magánszemély összes jövedelméből gyermekenként havi 1000 forint levonható, ha gyermekét saját háztartásában neveli. Tisztelt Országgyűlés! Miniszter Úr! 1987 óta több minisztert foglalkoztattam ennek a családjogi kérdésnek a megoldásával, ennek a családokat érintő kérdésnek a megoldását. Szeretném ha Ön lenne ebben az utolsó. S minden alkalommal alternatívákat kellett mondanom. Most viszont elfogadok bármilyen javaslatot, mely a gyermeknevelés költségei vonzatába beszáll. Hiszen a bizottsági javaslat mellett szerepel az Ön által említett júniusi határozat, amely kimondja, hogy eltartotti kedvezményt minden gyerek után adóból azonos összegből kell biztosítani. Amennyiben a háztartási együttesi adó sem nyújt fedezetet, a különbözetet családi pótlék kiegészítéseképpen lehet igénybe venni. A második része a szociálpolitika fejlesztésével összehangoltan vizsgálni kell olyan teljesítményelvi megoldást is, hogy a gyermeknevelés költségei az adóalap terhére normatív módon elszámolhatók legyenek. Tudom, hogy a júniusi határozat megvalósításához módosító javaslatom csak egy lépés. Ez a lépés azonban úgy érzem, hogy ösztönző erőként hathat a többletteljesítmények elérésére. Bármely alternatívát hajlandó vagyok ebben a kérdésben elfogadni. Képviselőtársaim! 1987 óta sok egyéb kedvezmény, mentesség épült be az adórendszerbe, mely ugyanolyan vagy nagyobb adóbevétel-csökkentő tényező mint a gyermeknevelés kedvezménye. Úgy gondolom, hogy egy társadalom túlélési stratégiájában ez, és semmi más nem élvezhet prioritást. Most befejezem hozzászólásomat egy kéréssel. A miniszter úr válasza után már nem lesz módom szót kérni, mivel amit mondanék nem ügyrendi kérdés. Az Önök szavazatai döntenek, döntésüket befolyásolni csak most tudom. Érveimet olyan sokszor elmondtam Önöknek, gondolják meg saját környezetükben mit jelent a kedvezmény. Gondolják meg, hogy a gyerekek nem tudnak tiltakozni. Kérem, hogy előrelátással szavazzanak a jövő érdekében. Ha módosító javaslatomat elfogadják, azt előre is köszönöm. (Nagy taps!) ELNÖK: Köszönöm a hozzászólást! Kedves Képviselőtársaim! Megkérem Pesta László képviselőtársamat, hogy ismertesse a délelőtti szavazás eredményét. DR. PESTA LÁSZLÓ: Az Alkotmánybíróság tagjainak választásával kapcsolatban leadtak 324 szavaza-