Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4153 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4154 A Magyar Nemzeti Bank könyveiben 17 milliárd dollár adósságot és 5.8 milliárd dollár követelést tart nyilván. A követelések majdnem fele, 2.7 milliárd dollár azonban kétes, sőt csaknem biztos, hogy nem térül meg. Ezért ezt az összeget a már említett szanálási folyamat végén mint veszteséget le kell írni. Ezt számításba véve jön ki, hogy nettó kamatozó adósságunk ténylegesen 14.5 milliárd dollár. A kétes, pontosabban behajthatatlan követelések döntően úgy keletkeztek, hogy olyan országoknak és vállalatoknak nyújtottunk kormány- és céghiteleket, amelyek fizetésképtelenné váltak időközben, sok vállalat bankári biztosítékok nélkül szállított és még szállít ma is partnereinek, és egyes esetekben vezetők szorgalmazásával létrejött üzletek — Algéria, Líbia — súlyos veszteségekkel jártak. Az államháztartási adósság, főként az állami költségvetés előző években, évtizedekben felhalmozódott adóssága következtében az első negyedév végén 630 milliárd forintot tesz ki. Ezt potenciálisan még növeli a mintegy 160 milliárd forint összegű állami garancia, melyet a költségvetés vállalati hitelekhez kapcsolódóan vállalt. Ez a belföldi államadósságot közel 800 milliárd forintra növeli. A költségvetés adósságát 24 milliárd forinttal növeli az 1968-as reform bevezetése után a vállalatoknak forgóalap-juttatásként folyósított összeg, melynek elszámolására eddig nem került sor. Ha mindehhez még hozzáadjuk a nemzetközi beruházások későbbi éveket terhelő, de külön alapokon nyilvántartott állományát, illetve a legutóbbi, az évi forintleértékelésekhatását, a teljes, noha hozzáteszem, jórészt ma még terhet ugyan nem jelentő államháztartási adósság közel 950 milliárd forint. Mindezekből levonható a következtetés, s ezt nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy az államháztartás helyzete nem szubjektív megítélés kérdése, hanem objektív gazdasági és pénzügyi összefüggésekből adódó következmény, amit sem most, sem a közeli években figyelmen kívül hagyni nem lehet. Másfelől az is világos; a reform minden jószándékú jelszavaéseddigilépéseinkellenéreakormányzati szektor az ország jövedelemtermelő képességéhez és az újraelosztható jövedelemösszegéhez viszonyítva rendkívüli mértékben túlméretezett. Ez a szektor a belföldön megtermelt jövedelem mintegy kétharmadát csoportosítja át. Emiatt a költségvetés nem kiegészíti, hanem túl széles területen egyszerűen helyettesíti a bankrendszer funkcióit is. A magyar államháztartás ily módon a klasszikus költségvetési területeken messze túlnyúlva mélyen és sokirányúan jelen van a gazdaságban. Ez nem véletlenül alakult ki, hanem elsősorban annak következményeként, hogy a múltban a pártállam a társadalmi és gazdasági élet szinte minden területén befolyást akart gyakorolni, és ehhez osztható és elvehető költségvetési forrásokra volt szüksége. Ennek hatásaként a gazdasági szerkezet évtizedek során folyamatosan eltorzult és mind versenyképtelenebbé vált. A gazdálkodók helyzete és magatartása a költségvetéstől függött, önállótlanná vált. A kezdeményező készség inkább különös hóbortnak tűnt, semmint ésszerű vállalatvezetői magatartásnak. Gazdaságunkat pedig — és ezt ma ne tagadjuk meg — éppen az e körülmények között is vállalkozók, az úgynevezett nehéz emberek tartották úgy, ahogy mozgásban. Tisztelt Országgyűlés! Az Önök előtt fekvő csomagterv végrehajtásával—beleértve az előterjesztésben jelzett tartalékintézkedéseket is — 1989-re megteremthető egy olyan pénzügyi egyensúly, amely szerkezetében eltér ugyan a tervezettől, de még lehetővé teszi gazdaság külső és belső finanszírozását. őszintén remélem, hogy az intézkedési csomag elfogadását megkönnyítik azok a korábbitól eltérő elvekés megoldások, amelyekre épül. Ezek közül csak néhányat emelek ki. Elsőként azt, hogy az óhatatlan korlátozások mellett, igaz, szerény mértékkel, de teljesítmény-ösztönző, vállalkozást serkentő megoldásokat is tartalmaz. Másodszor azt, hogy antiinflációs filozófiára épül, mivel a bevételek növelése, az adók emelése helyett az állami kiadások visszafogásával, az állami rezsi és a támogatások mérséklésével kívánja abevételekés a kiadások összhangját helyreállítani. Harmadikként azt, hogy a kiadások csökkentését, a támogatások mérséklését nem lineárisan, hanem differenciáltan, szelektálva javasoljuk végrehajtani. Különösen jelentős a kiadás-csökkentés a védelem és fegyveres testületek esetében, valamint az igazgatási ágazatban. S végül kiemelném: az intézkedések korlátozó elemei nem érintik az oktatást, a kultúrát, az egészségügyet és a tudományt, és az párosul egy szerény, de talán éppen célirányossága miatt hatásában jelentősebb szociálpolitikai csomaggal, amelybena SZOT-tal megállapodtunk. A kormány tudatában van annak, hogy a javasolt intézkedéseknekkomoly, és várhatóan nagy ellenállást kiváltó következményei vannak: s ez főként az alacsony hatékonyságú exportot lebonyolító vállalatok körében várható. Elsősorban e területen növekedni fog a veszteséges vállalatok száma, és mivel a veszteség mögött jövedelemhiány húzódik meg, az esetek jelentős részében tartós fizetésképtelenséggel is számolni kell, és a vagyonvesztés mindenképpen bekövetkezik. E követelményeket és következményeket azonban vállalni kell. Mindenkinek be kell látni, hogy a szerkezetváltás nem megy termelőegységek átalakulása, megszűntetése, vagy megszűnése nélkül. Ezt az áldozatot akkor is meg kell hozni, ha ezzel nő a munkanélküliség, emberek, családok ezreinek romlanak átmenetileg az életkörülményei. E problémák körültekintő szociálpolitikai intézkedésekkel, de mindenekelőtt a vállalkozásokat segítő, új munkahelyek teremtését eredményező lépésekkel enyhíthetők. A kormány kemény magatartásra serkenti a hitelezőket is, hogy a tartósan fizetésképtelen adósaik ellen indítsák el a felszámolási eljárást. Adótartozás esetén ilyen magatartást fog tanúsítani az adóhatóság is. Várhatóan megindítják a felszámolási eljárást a Duna—Tisza-közi Állami Építőipari Vállalat, a Labor Műszeripari Művek, az Építőanyaggyártó Vállalat, a Budapesti Bőripari Vállalat, a Pest megyei Építőipari Vállalat, mintegy 8—10 kisszövetkezet, és néhány mezőgazdasági termelőszövetkezet esetén is. Tisztelt Ház! A vállalkozásélénkítő és a szociálpolitikai intézkedések nem a csomag eladhatóságát javító, díszítő elemek, hanem első lépései egy hosszú távra szóló