Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4127 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4128 (9.21 — Elnök: Dr.Szűrös Mátyás) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő­társaim! Mindenkinek jó napot kívánok. Örülök, hogy az Országgyűlés jó hangulatban van, mert elég nehéz napnak nézünk elébe. Folytatjuk a tanácskozásunkat a 4., 5., 6. napirendek törvényjavaslatairól. Megkérem dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élel­mezésügyi minisztert, válaszoljon a felszólalásokra. DR. HÜTTER CSABA mezőgazdasági és élelmezé­sügyi miniszter: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képvi­selőtársaim! Megköszönöm mindenekelőtt a vitában részt vett képviselőtársaimnak észrevételeiket, javasla­taikat. Valamennyi gondolatot építő, jobbító szándékú­nak tekintek. Mire is törekedtünk a törvénymódosítás előkészítése során? Miután minden döntés egyszerre szolgál és sért érdekeket, arra törekedtünk, hogy ez a törvénymódosítás minél többek érdekeit minél jobban szolgálja és minél kevesebb ember érdekét sértse, de azt is csak a lehető legcsekélyebb mértékben. Szó esett a vita során, hogy a plenáris ülést megelőző­en kielégítő voh-e az avitakör, amely a törvény előkészí­tésében részt vehetett vagy nem volt elégséges. A tör­vénymódosítások föbb pontjai a tulajdonlás körüli kérdések, így például a szövetkezeti törvény, amely a szövetkezeti nettó vagyon 50 százalékának vagyonjegye­sítését teszi lehetővé, egy jó esztendeje folyó vita ered­ménye. A TOT-ban, a területi szövetségeken, jogászkö­rökben, mezőgazdasági jogász körökben, különböző szakember-fórumokon folyó viták mentek. Itt a parla­mentben minden bizottság és megyei képviselőcsoport megtárgyalta, az agrárszektor is véleményt mondott. A MEM kikérte az alternatív szervezetek véleményét, megküldte az anyagot, írásos véleményt kért, majd az írásos vélemény be nem érkezése miatt felkérte őket egy szóbeli vitára, véleményük elmondására. Három szer­vezet ebben részt is vett. Mindezzel együtt úgy gondo­lom, hogy ilyen nagy súlyú és nagy horderejű törvények esetében hosszabb, még ennél is hosszabb kiérlelési idő­re van szükség, tehát aki úgy érzi, hogy a vita lehetett volna tágabb körű is, közel áll az igazsághoz. Itt a vita során a szövetkezeti törvényhez kapcsolódó­an ugyan, a szövetkezetekheryzetét bemutatandó, nagy­on sokan elmondták véleményüket arról a gazdasági ál­lapotról, amelyet ugyancsak sok fórumon a mezőgaz­daság iránt nagy rokonszenvvel érző emberek megfo­galmaznak, és amelyek voltaképpen a mezőgazdasági termelés jövedelemtermelő-képességének utóbbi évek­ben bekövetkezett csökkenésével vannak összefüggés­ben. Ez kétségtelenül így van. Biztosíthatom képviselő­társaimat, hogy a kormány a legnagyobb jószándékkal igyekszik javítani az általa pontosan ismert helyzeten. A javítás lehetősége gazdasági teljesítményeink függvé­nye, hiszen a támogatások lehetősége az korlátozott, az árak emelésének lehetősége úgyszintén, és mivel ke­mény kritika érte az adórendszert, amely ilyen helyzet­be hozta a mezőgazdaságot, szeretnék pontosítani egy nagyon lényeges dolgot. Nevezetesen azt, hogy a mező­gazdasági termelésnek ilyen kedvezményes adórend­szere, mint most van, sok-sok esztendő óta nemvolt. Te­hát nem az adóprés az oka annak, hogy az üzemi valóság olyan, amilyennek elmondták, hanem az, hogy a mező­gazdasági árak az utóbbi esztendőkben is csak millimé­terekkel haladnak előre — az élelmiszeripari árak is. A mezőgazdaság által viselt árak pedig centiméterekkel haladnak előre és a kettő különbsége folytán fogy az eredmény, nominálértékben is éppenhogy megtartja tíz évvel ezelőtt önmagát. Ezt azért is ajánlom figyelmébe mindenkinek, aki e kérdéssel foglalkozik, mert a jobbítás lehetősége is eb­ből az abszolút valóságból kiindulva lehetséges, és ha az árak emelésében látnánk az agrárjövedelmek növelésé­nek módját, akkor az itt ülő képviselőtársaimnak, vá­lasztópolgáraikelőtt ki is kell tudni állniukaz agrárjöve­delmet gyarapító, de az állampolgár zsebébe nyúló intézkedések mellett. A versenyképesség kérdése is szóba került, Tallóssy képviselőtársam egyszer azt mondta, hogy a nagyüze­mek, szövetkezetek verseny képtelensége van benne vas­tagon mai valóságunkban. Másodszor pedig azt, hogy a parasztság nem könyöradományokat kapott, hanem ke­ményen megdolgozott azért, amit kapott. Az utóbbival messzemenően egyetértek, annyira, hogy azt hiszem, hogy az eredeti tőkefelhalmozásnak még ma is territóriuma a mezőgazdaság, de ha az utóbbi igaz, akkor az előbbi nem lehet igaz, tehát nem verseny­képtelen, sőt nagyon is versenyképes és nagyon is komo­lyan, materiálisán, anyagiakkal járul hozzá ahhoz az életszínvonalhoz, amelyet egyre többen kevesellünk, de amely egy kiegyenlített és jó élelmiszerellátás közepette alakult ki, illetve maradt meg. Csak néhány számot szeretnék említeni a nagyüzemi mezőgazdaság teljesítményeinek korrekt megítélésére, 1960-tól, tehát a mozgalom kezdetétől napjainkig né­hány fő termék a következő termésátlag növekedéseket mutatja. A búza 3,2-szeresére, a kukorica 2,5-szere­sére, a napraforgó kétszeresére, az egy tehénre jutó tej­termelés több mint 2,2-szeresére növekedett. Ez euró­pai mércével is igen szép teljesítmény és itt nemarról van szó, hogy az elmúlt években valakik rosszul irányítot­tak, a végrehajtástól a minisztériumig értemezt, hanem arról, hogy a gazdasági helyzet, amibe kerültünk és amelyben egy adósság-szolgálati teher igen jelentős részt vesz ki a belül felhasználható nemzeti jövedel­münkből, ez a mezőgazdaságot is érintette és sújtotta. Egy másik kérdést szeretnék még megemlíteni, neve­zetesen, hogyan alakult a parasztság jövedelme, amely ugyan itt elhangzott, leszakad a társadalmi átlagtól. Győr megyei példa szerint az ipari átlagot a legjobb me­zőgazdasági üzem egy főre jutó jövedelemátlaga sem éri el. — Biztos így van, azonban ezen változtatni is kell a jövőben, és azt is látni kell, hogy amíg 1975-ben búza­egyenértékben kifejezve egy dolgozó, egy esztendő alatt 116 mázsa búza értékének megfelelő munkabért, jöve­delmet kapott, 1988-ban 218 mázsát. Ehhez annyit fűz­nék, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom indulása el­őtt igen jómódú gazdának számított már az, akinek 100 mázsa körüli volt a betakarított termése és ilyen termés­mennyiségről nagyon kevesen adhattak számot. És ezt a termést nyilván költségek is terhelték, és munka. Én azt gondolom, hogy a kecske megvan, és a káposz­ta is újraterem, nincs vesztve semmi, szorgalmas, tenni­akaró nép áll az agrártársadalomban tettre készen. Kis-

Next

/
Thumbnails
Contents