Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-50

4129 Az Országgyűlés 50. ülése, 1989. június l-jén, csütörtökön 4130 termelők, magántermelők, nagyüzemek sajátos kombinációja fog kialakulni, és alakult ki eddig is, fejlődiktovább, és ezt a törvénytervezetek a módosítások még inkább lehetővé teszik. A termelőszövetkezeti törvényről többen szóltak. A kezdeti időket számomra Fodor képviselőtársam jelölte meg a legvilágosabban, nevezetesen, hogy nem csupa nagygazda, hanem igenis nagyon sok földnélküli, nagyon sok törpebirtokos, kevés középparaszt és jómódú paraszt alkotta a termelőszövetkezetet, kicsiny, egy főre jutó átlagos termőterülettel. Ebből a helyzetből fakadóan igaz az, amit mondott, hogy voltaképpen sokan ugyanannyi, vagy több háztájit kapnak életük végéig, mint amennyi földdel beléptek. Ez is mutatja, hogy milyen bonyolult a helyzet. Mások teljesen föld nélkül léptek be, vagy még később léptek be. Aztán vannak olyanok is, főként traktoros foglalkozásúak, igen kiváló technikai érzékkel bíró parasztemberek, akik a kezdet kezdetén gépekre ültek. Földszeretetük, technikai vonzalmuk nagyon nagy segítségére volt a napi 12—14 órán át végzett, heti hét napon át folytatott munkával abban, hogy az időben — amikor a traktort úgy mondták, hogy, ,a" traktor, mert olyan kevés volt a száma — azzal a kevés géppel a nagyüzemi mezőgazdaság meg tudja oldani azokat a feladatokat, amelyeket meg kellett oldania. Ezek az emberek a 60-as évek közepén alkalmazottá válhattak, egy rendelet tette lehetővé, éltek is vele, hiszen az akkori nyugdíj rendelet szerint a tsz-tagok 65 éves korban mentek el nyugdíjba, és nagyon hátrányos nyugdíj lehetőséggel. Úgy érezték, hogy addig nem is tart ki energiájuk az akkor még nagyon kényelmetlen gépek nyergében, a fülke nélküli traktorok télen, nyáron történő üzemeltetésével, alkalmazottá váltak. Most ők például, mint alapítók majd hogyan részesedjenek abból a vagyonjegyből, amelynek a felosztására Szabó István képviselőtársam hozzászólásából érezhetően nagyon körültekintő munkára van szükség, egy fokozatosságra van szükség, s azt a helyi sokféleséget kell figyelembe venni, amely csak a helyi információk birtokában mérlegelhető. Döntsenek azok, akik ott helyben a legtöbb információval rendelkeznek, és akiknek a döntés következményeit viselni kell, s naponta egymás szemébe is kell nézni. Nem könnyű kérdés. Mondhatnám, hogy a tulajdonreformnak egy komoly része. Ezzel élni bölcsen, az önkormányzat megnövekedett szerepkörével együttesen lehet, és meg is méretteti majd az önkormányzatokat több helyütt. Én bölcs gondolkodásnak tartom azt, hogy a kezdeti 100%-os vagyonjegyesítéstől több indítványozó, javaslattevő elállt, és az 50%-kal beéri. Azt hiszem, mindenkit sikerült meggyőzni azzal, hogy az 50-ből még lehet 100-at csinálni, a 100-ból vissza 50-et már nem. A földmegváltás intézménye is kemény vita tárgya volt. Itt különböző javaslatokhatására, és Tallóssy képviselő úr javaslatát is szeretném megemlíteni, bővült a paletta, a választék. Voltaképpen mód van arra, hogy a földmegváltás intézménye megmaradjon, mód van arra, hogy az örökös megkapja a földjét, de bent tartsa és földjáradékot kapjon érte, s mód van arra is, hogyha úgy dönt az önkormányzat, akkor azt kiadja, egy meghatározott táblában. Ez az eddigi szokáshoz képest egy igen jelentős változás, és mondhatom, hogy nagy előrelépést is jelent. Szeretnék most néhány képviselőtársamnak konkrétan a felvetésére válaszolni. Tóth László képviselő úr felvetette, hogy alacsonyabb szintű jogszabályok ne akadályozzák a háztáji pénzbeni megváltását. A háztáji föld-juttatás általa említett korlátait rövidesen megszüntetjük. Fodor Sándor képviselő álláspontja egybecseng a minisztériumi állásponttal, hogy a megváltás sorsáról azok döntsenek, akiket az közvetlenül érint. Egy nagyonis jogos felvetés, hogy ajogalkotásnál fordítsunk fokozott figyelmet a szomszédos jogterületekkel való összhangra. Az általa említett, és a közutak kezelői jogát érintő probléma konkrét figyelmeztetésként is felhozható. Kiss István képviselőtársam indítványozta, hogy atermőföldet a szövetkezetek tartozásaik fejében ne veszíthessék el. Amennyiben meg akarjuk teremteni a tényleges földforgalmat, annak valódi értékrendszerét, akkor a földet sem lehet a felelősségi körből kivonni, kirekeszteni. Itt utalnék egy gondolat erejéig Széchenyi Istvánra, aki a Hitel című munkájában—körülbelül egy év múlva lesz 160 esztendeje annak, hogy megírta ezt a munkáját — szinte mindvégig azon kesereg, hogy a magyar birtokos szegényebb, mint birtokához képest lehetne. A magyar gazda nemtudja felvirágoztatni mezejét, és minden ilyen címhez a részletes kifejtésben okként a hitel hiányát említi. Hát most 1989-ben ne akarjuk gúzsba kötni a földtulajdonosok föld-tőkeértékkel történő gazdálkodását, akár pénzügyi, akár más gazdálkodási megfontoslásból is tennék azt. Ugyancsak Kiss István képviselő kérte, hogy a termőképesség fenntartása mint fogalomatörvény végrehajtási rendeleteiben kerüljön megfogalmazásra. Egyetértek vele, és intézkedünk is ebben a kérdésben rövidesen. A földvédelmi járulék elengedése is egy felvetése volt lakótelkek esetében. Ezzel egyetért. El tudná képzelni azonban, hogy a területkímélés céljából a közterületekért viszont kelljen 50%-nyi földvédelmi járulékot fizetni. Mi ezt nem tartjuk indokoltnak közterületeknél sem, mert az most is járulékmentes, és a tanácsnak kellene megfizetni ezt az összeget. Csipkó Sándor képviselő a kistermelés és a nagyüzemi termelés esélyegyenlőségeivel foglalkozott. Itt még soktennivalónkvanpro is, kontra is természetesen. Ezeket lépésről lépésre tudjuk feloldani. Tornai Endre képviselőtársam a szövetkezeti érdekképviselet megteremtését szorgalmazta. Erre azt tudom mondani, hogy ez nem állami feladat, nem lehet az. A társadalmi szerveződés keretein belül kell megoldani, alulról és demokratikusan építkezve. Több képviselőtársam felvetette az új egységes szövetkezeti törvény megalkotásának szükségességét, amely ágazati elkülönüléstől függetlenül egységesen szabályozza az összes szövetkezeti típusra vonatkozó fő rendelkezéseket. Ez a munka asztalon van, folyik. Két képviselőtársam is feltette a kérdést, mi az oka annak, hogy 1990-ig módosítani kell az alapszabályokat. A tél azt hiszem, alkalmas lesz ennek a munkának az el-