Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4117 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4118 gedjék meg az idő rövidségére tekintettel hogy elmondjam — Kulcsár Kálmán igazságügy miniszterrel egyetértek — meg kell gondolni, hogy széles társadalmi vitát mikortartunkés milyentémában. Énazért azt mondom, hogy szakmai kérdésekben az adott szakemberekkel azért lehet és kell is társadalmi vitát tartani, mert ha az elmúlt 4 évtizedben valami nagy hibát, bűnt követtünk el, akkor az az, hogy értelmet nem vettük figyelembe a döntéselőkészítésnél és a döntésnél. Őszintén megmondom, nem az értelem megfizetése kerül ebben az országban sokba, hanem az ha az értelmet, a tudást nem vesszük igénybe a döntéseknél. Ezért javaslom, hogy a jövőben a képviselők elé kerülő mindentörvényjavaslat tartalmazzonegy mellékletet, amely tömören, de minden ellenvélemény lényegét tartalmazza, csakez teszi lehetővé, hogy a képviselők ne legyenek kiszolgáltatva az előterjesztőknek, megkérdezhessék az ellenvéleményt feltüntetőket személyesen is, és ezek alapján önálló véleményt alkothassanak az előterjesztésről. A javaslatból az is kitűnik, hogy nincs kialakult elképzelés arról, hogy milyen lesz a jövendő magyar piacgazdaság. Egyesek a múlt századvégi korlátlan piacgazdaságot akarják visszaállítani, a javaslat erre is utal, nyugaton azonban ez apiacgazdaság már nem található meg. Csak egy példát vegyünk: a szabad piacgazdálkodás klasszikus hazájában, Svájcban, törvény tiltja a közületi erdők értékesítését magánosok számára, mi pedig most akarunktörvényt hozni arra, hogy az állami erdőket korlátlanul lehessen értékesíteni magánosok számára is. Én azt javaslom, ne kapkodjunk akkor, amikor még a rendezési elvekkel sem vagyunk tisztában. Javaslatom mellett — és a szakemberek véleményét is tolmácsolom — a legfontosabb érv az erdőgazdálkodás természetéből adódik. A főbb tarajaink a bükk és a tölgy a termelési ciklusa 100 év — mondják a szakemberek. Ez azt jelenti, hogy 99 évig azért kell dolgozni, hogy a 100. évre a lehető legértékesebb, legnagyobb fatömegű állomány alakuljon ki a területen annak érdekében, hogy a kitermeléskor az egész termelési ciklusra vetítve a legnagyobb jövedelmet lehessen elérni. Tehát az erdőterület 96—98 százalékán az erdőnevelési munkák során kizárólag szakmai szempontok az irányadók. Ez tehát a piac általános szabályai szerint nem szabályozható. Ha most az történik, hogy a vállalat napi érdekei keverednek a társadalom hosszútávú érdekeivel, akkor az utódainkra silányabb erdőket fogunk hagyni, mint amilyeneket mi örököltünk elődeinktől. Nem fogadható el az az érv, hogy üzemtervek szerint dolgoznak az erdőgazdaságban, tudnillik ezt a mezőgazdasági bizottságban a MÉM képviselője kifejtette, s ezért mindegy, hogy állami vagy magánkézben van-e az erdő. Már a mai, egyelőre még elszórt tapasztalatok is mutatják, hogyan lehet manipulálni kijátszani az üzemtervszerű gazdálkodás szabályait. A napi nyereségre való ösztönzés minden mást megelőz, pedig ma még állami kézben van az erdő. A szabálytalan gazdálkodásból adódó többletjövedelemből könnyen kifizetik a kirótt büntetést. Mi lenne itt, ha jelentős mértékben magánkézbe jutnának az állami erdők? A tulajdonos hosszútávú érdekeltségének döntő szerepe van az erdők sorsának alakulásában. Ezt az elmúlt évszázad magyar erdőgazdálkodása és a jelenlegi külföldi példák is egyértelműen bizonyítják. Itt kell felhínom a figyelmet, hogy a reform során megítélésem szerint szervezetileg is szét kell választani a gazdálkodást és az ellenőrzést, mert ma a fontos természeti erőforrásokkal gazdálkodó szervezetekben — erdőgazdálkodás, vízgazdálkodás, sorolhatnám tovább — a gazdálkodók maguk ellenőrzik önmagukat. Végül még annyit, az erdőgazdaságok összességükben jelentős szóródással ugyan, nyereségesen gazdálkodnak. Miért akarjuk évi biztos többmilliárdos bevételtől megfosztani a kincstárt, a költségvetést? Remélem, senki sem gondolja komolyan, hogy mondjuk egy hazai vadásztársaság vagy külföldi személy azért akar erdőt vásárolni Magyarországon, hogy több adót fizessen az államnak, mint amennyit az állami erdőgazdaságok fizetnek be jelenleg. Tehát javaslat: fogadjuk el a miniszter javaslatát és vegyük ki az előterjesztésből az 5. §-t, módosítsuk a 2. §-t az általam javasolt módon, és kérjük fel a minisztert, hogy az összes érdekelt társadalmi szerv bevonásával gyorsítsa meg az új erdőtörvény kidolgozását, és akkor terjessze a parlament elé, amikor már a tulajdon-reform és az új piacgazdaság elvi, valamint gyakorlati kérdései egyértelműen kialakultak. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Köszönömdr. Tóth János képviselőtársunk felszólalását. Megkérdezem: kíván-e még valaki szólni? Vassné Békés megyéből. VASS JÓZSEFNÉ: A vadászatra vonatkozó előterjesztésem védelmében kérek két percet. Úgy éreztem, hogy a ma napirenden lévő nagy témák úgy mint a földtörvény és a szövetkezeti törvény mellett ez nem olyan nagyjelentőségű, hogy önálló hozzászólásra bejelentkeztem volna, ezért csak írásban adtambe a módosító javaslatom. Miután több képviselőtársam is foglalkozott ezzelatémával, külünösendr. Mezey Károly országgyűlési képv iselőtársam, egy két perces hozzászólást kérek, amiben megpróbálom az előterjesztést védeni. Arról van szó, hogy a vadászati törvény megalkotását 12 éve szorgalmazzák és állandóan terítéken van. Úgy vélem, hogy egyszer ezen is túl kell jutni, és korrekten, kölcsönös megbékéléssel megalkotni ezt a vadászati törvényt. Ez is lehet ideiglenes éppúgy, mint ahogy a földtörvényről most úgy beszéltünk, hogy nem egy végleges forma. Ennyi ami azt indokolja, hogy szeretném fenntartani a határidőre vonatkozó javaslatom elfogadását. A másik indok, hogy a társadalmi vita ezt épp úgy megelőzte, mint a földtörvényt, majdnem jobban kivitatták ezt a részterületet, mint a földtörvényt, tehát épp úgy megalkotható ez a törvény december 31-ig. A harmadik indokpedig tulajdonképpen az, amit a leginkább vitatott Mezey képviselőtársam, hogy a termelőszövetkezetnek ne legyen alanyi joga, mert hogy számára az indoklás ezt sugalja. Változatlanul fenntartom azt amit leírtam, hogy a kizárásra sem adtak a termelőszövetkezetek alanyi jogon okot. Tehát azt a bizalmatlanságot nem szolgálták meg, hisz állattenyésztésben, növénytermesztésben a szövetkezeti mozgalom