Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4099 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4100 dászoké, hanem mint nemzeti kincs mindannyiunké, a vad gondozásán kívül a szakmai hozzáértés, a vad szeretete ugyancsak társadalmi munkával végzett felelős irányítás alapozta meg. A becsületes többség jó hírét a néhány kivételes, de szakmai berkekben mindig is etikátlannak tartott és elítélt kiváltságos vezető vadászhoz nem méltó magatartása nem ingathatja meg. Gondolom kevesen tudják, hogy a vadászatból származó árbevételt devizában az állam megköveteli; jogosan teszi, hiszen a Polgári Törvénykönyv értelmében a vad az ő tulajdona. Adózás szempontjából az alaptevékenység nullakulcsos, amelyet többen támadnak, pedig bennünket is csak annyi kedvezmény illet meg, mint minden más termelőt, aki élőállatot és állati terméket állít elő. Minden ezen körön túlmenő tevékenységünk áfa-köteles. Tisztelt Ház! Azzal támadnak bennünket, hogy a vadászok, vadásztársaságok a jelenlegi viszonyok konzerválását akarják, elzárkóznak minden változás elől. Valótlan ez a feltevés, a tények elferdítésén alapul. Nekünk, vadásztársaságoknak is az a célunk, hogy korszerű, új jogszabályok rendezzék tevékenységünket, olyanok, amelyek nem szélsőséges megoldásokat tartalmaznak, a végső soron nemzeti kincsnek minősülő vadállomány kárára. A jövő útja csak az lehet, hogy jogszabályi szinten megteremtődik az együttműködés lehetősége, s kötelezettsége a föld tulajdonosai és a vadászatra jogosultak, a vadásztársaságok között. A gazdasági érdekeltség kell, hogy legyen az alapja az együttműködésnek, amelynek alapján a földtulajdonosok is részesülnek a vadgazdálkodás eredményéből. Ezeket a kérdéseket egy új, részletekre is kiterjedő vadászati, vadgazdálkodási jogszabálynak kell kimondania, amelyben a közös érdekeltség alapján állva a múlt hiányosságai megszüntetendők, de eredményei feltétlenül megőrzendők. Súlyos hiba lenne, ha a szakszerű és az állami szempontból ingyenes vadgazdálkodást folytató vadásztársaságok léte veszélybe kerülne, mert az a jövő vadgazdálkodására jelenleg még beláthatatlan káros következménnyel járna. Biztosan megjósolható: amennyiben a vad tulajdonjogát és a vadászati jogot a földtulajdonjogához kapcsolnánk, hogy a népgazdaság bevételei jelentős mértékben csökkennének. Ugy gondolom, hogy a népgazdaság mai helyzetében mintegy évi 40 millió dollár kiadási oldalt nem terhelő bevételt kiengedni, illetve azt bizonytalanná tenni, megengedhetetlen kísérletezés. Ugyanilyen káros hatásként jelentkezne és természetvédelmi előírásokat sértené ha szakszerűség nélkül radikálisan csökkentenénk a vadállományt. A vadásztársaságok több évtizedes áldozatos munkája eredményeként elért európai hírű vadállományunkat pár év alatt tönkre lehet tenni úgy, hogy az ország a nyugat-európai országokhoz hasonló vadszegény helyzet teremtődjön. Meggyőződésem, hogy ezt egyetlen felelősségteljesen gondolkodó ember sem kívánja. Amennyiben a vadászati jog a föld tulajdonjogához kapcsolódna ez a fentiekben említetteken túlmenően igen komoly társadalmi feszültségek forrása lehetne. Bizonytalanná válna 40 ezer sportvadász sorsa, közel 2 milliárdos vagyonhovatartozásánakkérdése, amelyet az egyesületekként működő vadásztársaságok létrehoztak. Ezt avagyont, amely a nemzeti vagyon része, hasonlóan a vadállományhoz és a vadásztársaság szervezetéhez, megőrizni és nem szétzilálni kell! A jelenlegi vadászokon kívül megoldhatatlanná válna atársadalomtagjai igényének kielégítése, akika jövőben a vadászatba be kívánnak kapcsolódni. Megoldást csak a vadásztársaságok nyitottabbá válásában keresendő, amelyek folyamata a közelmúltban már megindult. Képviselőtársaim! Úgy érzem az országnak és az Országgyűlésnek gondjai ennél a kérdésnél sokkal nagyobbak, újabb társadalmi feszültségek teremtése nem lehet a célunk. Olyan megoldásokat támogatunk csak, amelyek meglévő feszültségek csökkentésére irányulnak. A vadászatról, vadgazdálkodásról szóló törvénytervezet előkészítése értesülésem szerint folyamatban van. Ez az új jogszabály meg kell hogy teremtse az összhangot földtulajdonosok és a vadászatra jogosultak érdekei között, közös érdekeltségen alapuló vadgazdálkodás keretében. Ennek az új törvénytervezetnek a tisztelt ház elé terjesztése során, annak vitája alkalmával az összefüggéseket és a végrehajtási megoldásokat is megismerve, megnyugatóanés felelősen dönteni a vad tulajdonjogáról és a vadászati jog hovatartozásának kérdésében. Ezért javasolom, hogy ne a földtörvény vitájában kerüljön sor, a földtörvény ne tartalmazzon olyan kitételt, amely a vad tulajdonjogára és a vadászati jogra vonatkozik. Ennek a kérdésnek a megvitatására majd a vadászatról, vadgazdálkodásról szóló törvény napirendre tűzésekor kerüljön sor. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Most Tanaszi János képviselőtársunk felszólalása következik, Hajdú-Bihar megye 17-es választókerület. TANASZI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Olyan törvényt fogadunk el ma, amely több mint 2900 település, valamint az ország lakossága 42 százalékának sorsáról és jövőjéről dönt. Ügyelnünk kell arra, hogy azok érdekében törvénykezzünk, akik a mezőgazdaságban élnek és dolgoznak. Gyakran szinte bírálatként hangzik el, hogy a vidék csendes. Igen, a vidék még csendes. Azért csendes, mert ezek az emberektudják, ha eljött atavasz akkor vetni kell és nem mással foglalkozni. Választókerületemhez , mely a románhatár mellett terül el,ahol az emberek talán jobban érzik milyen nehéz a másik oldalon magyarnak lenni, egy város és 13 község tartozik, ahol a lakosság többsége a mezőgazdaságból él. A falut és a mezőgazdasági üzemeket egységes egésznek kell tekinteni ahhoz, hogy helyzetükről objektív képet alkothassunk. Az itt működő üzemekpozíciója meghatározza a települések népességmegtartó képességét, fejlődését vagy adott esetben pusztulását. Miért említettem a pusztulását. Azért, mert kitéptük a faluközösségek gyökereit, elhoztuk a körzetesítések révén a tanácsokat, az iskolákat. Az üzemi termelés méreteit növelni szándékozó egyesülések révén elveszítették önállóságukat a kisszövetkezetek, s ezzel együtt az értelmiség is kikerült a falvakból. A nagyüzemeket pedig olyan helyzetbe hoztuk, hogy jelentős részük az egyszerű újratermelésre sem képes. Fejlődés és reform pedig