Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.

Ülésnapok - 1985-49

4101 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4102 nincs értelmiség és szaktudás nélkül, az értelmiséget pedig csak megfelelő infrasturktúrával, szolgáltatásokkal és jövedelemmel lehet helyhez kötni. Az értelmiség hiányát, a szövetkezet gyengülését, anyagi romlását erkölcsi válság is követi. Soktelepülésen egyetlen szórakozási hely és a demokrácia gyakorlásának színtere a kocsma. Ha ez az ország a fejlett nyugati civilizációhoz kíván közeledni, akkor ebbe nem nyugodhat bele. A mezőgazdasági munka presztízse olyan mértékben csökkent az utóbbi időben, hogy már nehéz fiatalokat találni az itt lévő üzemekben. A technikai megújulás megtorpanása, a paraszti életmód önkizsákmányoló jellege, az idősebb generáció hitvesztése oda vezetett, hogy nemcsak a mezőgazdaságból, hanem a faluból is hiányzik a friss erő, a fiatalság. A szülők pedig erejükön felül igyekeznek segíteni a városokban könnyebb életvitelt, nagyobb perspektívát látó gyermeküknek. így az itt képződött jövedelem nagy része elvándorol a községekből és nem azt fejleszti. Ma már ott tartunk, hogy választókerületemben van olyan hajdan virágzó település, melynek házait egy jobb helyen lévő budapesti lakáséit meg lehet vásárolni. A falusi életmód előnyei eltűnőben vannak. Az, hogy megtermelik maguknak az élelmiszert, már nem igaz. Sőt, a vidéki háziasszony sokszor drágábban jut hozzá, mint a budapesti. Drágább a villany, víz, közmű, a közlekedés. A tartós fogyasztási cikkekért a városba kell utazni. Társadalmi munkában építik a járdát, ha lakni akarnak építkeznek, sokhelyenmais fizetik a TEHO-t. Most pedig már az autópálya-használati díj elmaradását kompenzáló felemelt áru benzinnel működteti a munkáját könnyítő kerti gépeket. A falusi ember is szeretne környezetkímélő lenni. De mivel nincs vezetékes gáz, kénytelen a jelentősen felemelt árú szénnel fűteni. Azt viszont nem veszi figyelembe senki, hogy egy családiháznál 80—100 ezer forintba kerül a kazánház és a széntároló megépítése. Gyakran az a vád éri a mezőgazdaságot és a termelőket, hogy drágán és sok ráfordítással, alacsony hatékonysággal termel. Érzékeltetésképpen csak a következőket. Ha a magyar nagyüzem vagy majdan a magyar farmer háromszor-négyszer annyi gabonát kénytelen adni egy John Deere traktorért, mint osztrák kollégája, akkor ez az eszköz drága. Míg nyugaton az agrárárak centruma a még művelésben lévő általános technikai színvonalú legrosszabb minőségű földek termelési költségeihez igazodik, addig hazánkban az átlagos minőségű földeken termelt termékek átlagköltségei. így nem csoda, ha az átlag alattiak támogatásra szorulnak. Javaslatom a kormánynak, hogy a támogatások leépítésével arányosan a mezőgazdasági termékek árcentruma fokozatosan ismerje el még termelésben lévő, egyre gyengébb minőségű földek költségeit. Ha a mezőgazdasági termelés valóban alacsony hatékonyságú, annak ellenére, hogy több ágazata világszínvonalon termel és 1988-ban az ágazat 1,5 milliárd dollárt hozott az export révén, máris érthetővé teszi, miért marad el az ott dolgozókjövedelme jelentősen a többi szektorétól. Én nem értem, hogy hogyan lesz a 3,60-as búzából 26 forintos péksütemény. Véleményem szerint nem érdemes azon sokáig vitatkozni, hogy a kisüzem, a farm vagy a nagyüzem-e a fejlődés további útja. Versenysemlegességet kell teremteni és az élet majd eldönti, hogy ki az, aki hatékonyabban műveli meg a földet és akkor törvények biztosítsák azt, hogy a föld valóban azé is lehessen. Tekintsük felnőttnek a szövetkezeteket is, adjuk meg számukra a döntési lehetőséget, hogy ki-ki adottságának legmegfelelőbben tehesse érdekeltté, tulajdonossá tagjait. Döntsön a szövetkezet maga demokratikusan saját és tagjai sorsa felett. Tisztelt Országgyűlés! A földről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kívánom megjegyezni: a javaslat igen sok pozitív elemet tartalmaz . A tulajdonviszonyoktovábbfejlesztésével, a forgalmi korlátok feloldásával, a föld értékének és forgalmi értékének rendezésével feltétlenül pozitívan szolgálja a termőföld hasznosítását. Az állami tulajdonban lévő földek kezelőit egyetlen tollvonással a tulajdonlás jogával felruházni, úgy gondolom, súlyos hiba volna. A falvak, vidéki települések életereje nemcsak a közigazgatás, az oktatás központosításával fogyatkozott meg. Sokkal inkább azáltal, hogy a települési közösségek elveszítették a közösséget szolgáló földeket. Ilyenek a közbirtokosságok, legeltetési társulások, kertségek. Minden jel arra mutat, hogy jelen társadalmigazdasági fejlettségünk mellett a településeknek e földekre, vagy azok egy részére már ma is, a jövőben méginkább szüksége lesz. És engedjenek meg nekem egy példát a választókerületemből. Választókerületemben a termelőszövetkezet több község területén gazdálkodik. A termelőszövetkezet a használatában lévő állami földet bérbe adja magántermelőknek, libatenyésztőknek és juhtartóknak, akik nem a településen élnek. Joggal vetik fel, úgy érzem, a kistelepülések gazdái azt, hogy milyen jogon rendelkezhet a termelőszövetkezet a volt falu tulajdona fölött, a település gazdáinak a kárára. Ezen igényeket elsősorban az állami tulajdonban lévő földekből kell és lehet kielégíteni. Az általam említett példa ellenére mondhatja valaki: a település nem kéri a földet. Vagy kéri ugyan, de alkalmatlan annak érdemi hasznosítására. Ne felejtsük el, a települési önkormányzatok intézménye, az állampolgári közösségek úgy alakulnak, fejlődnek, mint felgyorsult életünk. Nem volna jó, ha ma egy elhamarkodott törvénnyel lezárnánk a tegnapi jogos és közgazdaságilag is indokolt társadalmi igények útját, s esetleg generációkra kiható fél feudális állapotokat konzerválnánk a vidéki Magyarországon. Az állami gazdaságok birtokolják az ország legjobb termőföldjei jó részét. Általában a legfejlettebb üzemek. Ilyen üzemeknek mindig meghatározott állami feladatuk volt. Hogyan szab az állam feladatot ezen intézményeinek, ha lemond a tulajdonlás jogáról? Ez az egyik kérdés. A másik, talán lényegesebb: kinek a javára mond le az állam? Úgy is fogalmazhatok, hogyan juttatja vissza a falu társadalmának azt, ami eleve őt illeti meg? Befejezésül mi úgy érezzük, hogy a kormány dolga az, hogy intézkedjen, a miénk, hogy dolgozzunk, mert tudjuk azt, hogy a pénzügyminiszter csak azt tudja elosztani, amit megtermeltünk. Végezetül azt várjuk a kormánytól, hogy tisztességes munkából tisztességesen élhessünk meg. Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Taps.)