Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-49
4097 Az Országgyűlés 49. ülése, 1989. május 31-én, szerdán 4098 kézenfekvő: üdülésre, pihenésre, egyéb hasonló célra történő használat során. Ez a rendelkezés oldja a településpolitika szempontjából a zártkertek rendezetlen ügyét. Erre a kérdésre a törvény alkalmazása során különös tekintettel kell lenni. A magánszemélyek ingatlanszerzési korlátozásának feloldására vonatkozó javaslat összhangban áll a gazdasági dinamizálást szolgáló, a szektorsemlegesség irányába mutató törekvésekkel. Ez a rendelkezés azonban a településfejlesztés oldalát tekintve több következménnyel jár, amelyet a törvény alkalmazásánál figyelembe kell venni. Elkerülhetetlen, hogy az állami telkekhasználati és igénybevételi díjának, rendszere a törvényi rendelkezés szellemében tovább korszerűsödjön. A telekhasználati díj mai rendszere ugyanis nem ösztönöz a racionális területgazdálkodásra. Egyfelől azért, mert igen nagy a díj fizetése alóli mentesek köre, másrészt a díjtételek rendkívül alacsonyak, és nem kellően differenciáltak a telekhasználók között, és nem érzékenyek a településtípusokra sem. Olyan differenciált szabályozást indokolt támogatni, amely figyelembe veszi a telek-terület tényleges értékét, kellően számol az ott folyó tevékenység társadalmi hasznosságával és elősegíti azt a folyamatot, hogy a munka társadalmi megosztásában a nagyobb nemzeti értéket előállító tevékenységek a jobb fekvésű, jobb minőségű területeken összpontosuljanak. A további szabályozás során az elmondottakra is tekintettel arra kellene törekednünk, hogy az ingatlanok forgalmát, adás-vételét szolgáló jogi szabályozás egységes rendszere alakuljon ki. Nyilvánvaló, hogy ezek a változásokhatással lesznek az építési tevékenység nagyságára és változások következnekbe a helyszínekben is, ahol az építési szándék jelentkezik. Ezért ügyelni kell arra, hogy az építésügyi szabályok, mint ahogy az korábban előfordult, például atanyák esetében, ne gátolják az ésszerű terület-használatot. Ezért tehát foglalkozni kell az építésügyi törvény korszerűsítésével is. Fontolóra kellene vonni továbbá az egységes ingatlan-adórendszerbevezetését . Ez alapot teremthetne a területgazdálkodás hatékonyságának javításához, a helyi tanácsok anyagi feltételeinektovábbi megalapozásához, és ezzel a korszerűbb településfejlesztési tevékenységhez. Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva az elmondottakat, szükségesnek tartom felhívni a figyelmet a földtörvény módosítása, a tulajdonviszonyok átalakítása és a készülő új tanácstörvény, valamint az önkormányzatok gazdasági alapjai megteremtését szolgáló törekvések összhangjának biztosítására. A földről szóló 1987. évi l-es törvény módosítására tett javaslatot a miniszteri expozéval és az általam elmondott észrevételekkel együtt elfogadom. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szót adokdr. Balogh Károly képviselőtársunknak Győr-Sopron megye, 11. választókerület. DR. BALOGH KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem, mint az agrárszakmától távolállónak hozzászólásom erkölcsi alapjául szolgál Győr-Sopron megye vadászainak megbízása, s a Rábaköz, valamint az ország egyik legjobb apróvadas vadásztársaságának a Rábamenti rábapordányi vadásztársaság 60 fős kollektívájának immár közel két évtizedes vezetői szolgálata. A jelenlegi gazdasági, társadalmi változás, a tegnap tárgyalt átalakulási törvény jelzi, hogy a régi struktúrák eltűnnek, érdekek ütköznek, új erővonalak jelzik haladásunkszándékolt irányait. Nincs ez másképp a földről szóló törvénymódosításánál sem. A mezőgazdaságban és az erdei kár kérdésében felhalmozódott gondok, a tévesen hatalmas hasznot hozónak kikiáltott vadászat és vadgazdálkodás a mező- és az erdőgazdák figyelmét a vadászati jog, s a vad tulajdonjogának megszerzése felé irányította. Csakhogy nemcsak a tsz-ek, az állami gazdaságok kerültek krízishelyzetbe, ugyanide jutottak a vadásztársaságok is, ennek oka, hogy a legkritikusabb helyzetbe a vadászat tárgya, a vad került, környezete, azaz az élőhely romlásának következtében. Egyáltalán nem állítom, hogy mi vadászok mindannyian és mindig szakszerűen vadásztunk, selejteztünk, de azt igen, hogy a vad sokkal könnyebben heveri ki a hibás vadászatok következményeit, mint az élőhely romlást, ami a nagyüzemi mezőgazdaság térhódításával bekövetkezett. Ma azok akarnak hozzáértő vadgazdák lenni — sok esetben a vadásztársaságok nélkül — akik a nagytáblásítást, a meliorációt ökológiai szemlélet nélkül végeztékéi. Ezek a hibák odavezettek, hogy az egyre növekvő vadászati igényt úgy kellene kielégítenünk, hogy közben egyre csökkennek a vadászati lehetőségeink. Nem túl fényes jövő rajzolódik előttünk, csökkenő vadlétszám, a regresszió jelei mutatkoznak néhány vadfaj nál, mindezek következtében az anyagi bevételek sem bővülnek. Ebben a bizonytalan helyzetben a vad tulajdonosává és a vadászati jog hasznosítójává válni akaró földtulajdonosoknak az anyagi-szakmai felelősségén túl erkölcsi felelősséget is kell vállalniuk a nemzetközi hírű magyar vad sorsáért, úgyhogy közben az üzemi keretek között folytatott, s üzemi költségekkel járó vadgazdálkodásnak még nyereségcentrikusnak is kell lennie. Ezt mi, vadásztársaságok meg tudtuk tenni, mivel az ingyenes közösségi munka eredményeként a vadgazdálkodásnak lényegesen kisebb a költségvonzata, mintha ezt a tevékenységet — mesterséges íacánnevelés, vadgondozás, etetés és vadászati berendezések létezése — üzemi keretek között, üzemi költségek között végeztük volna. Rá voltunk kényszerítve a saját erőből végzett ingyenes munkára, mivel minden egyéb híresztelés ellenére soha nem kaptunk és nem kapunk állami támogatást, szemben az élőhely esetenként már tragikusan szomorú látványt nyújtó rombolóival. Tisztelt Országgyűlés ! A vadgazdálkodásra és a vadászatra irányított össztűz jónéhány melléfogására szeretném felhívni a tisztelt Ház figyelmét. Nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint a vadászat ismét a kiváltságosok szórakozása, és úgynevezett úri szórakozás lett. Csak a saját vadásztársaságomról szólva, nálunk az első számú vezetők száma mindössze nyolc fő, a többi munkás, és tsz-ben kétkezi dolgozó. Keveset szólunk arról, hogy a ma vadászának évi nyolc-tíz nap társadalmi, fizikai munkát kell végezni egyesületében. Viszonylagosan jó hírünket, illetve kiváló, európai hírű vadállományunk, amely nemcsak a va-