Országgyűlési napló, 1985. IV. kötet • 1989. május 30. - 1989. október 31.
Ülésnapok - 1985-64
5360 Az Országgyűlés 64. ülése, 1989. október 31-én, kedden 5361 részein halad át, amelyek leginkább igénylika nagy kapacitású, gerinchálózat jellegű tömegközlekedési ellátást, és mindenekelőtt a felszíni közlekedés jelentős tehermentesítését. E Délbuda—Rákospalota-i metróvonal meghatározott szakaszának, Buda és Pest közötti szakaszának a megépítését három alapvető ok teszi szükségessé. Az egyik: a főváros közúti és tömegközlekedése a vonal által érintett legfontosabb városrészekben — Önök tudják — az összeomlás határán van. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a tervezett vonal forgalmi irányában lévő Szabadság-hidat rövid időn belül le kell zárni a tömegközlekedés elől. Végül harmadik, de nem elhanyagolható: a szóba jöhető budapesti világkiállítási területek bármelyikének megvalósításához elemi feltétel ennek a metróvonalnak a megépítése. A budapesti metró jelenlegi üzemelő szakaszait a legkritikusabb minősítéssel sem lehet megítélésem szerint hibás beruházások közé sorolni. A teljes tömegközlekedési hálózatnak alig 2,5 százalékát képező metróvonalon, a tömegközlekedési utasforgalomnak közel egynegyedét szállítja. Kevés ennél hatékonyabb metróhálózat működik a világon, mint a budapesti metróhálózat. Önök pontosan tudják, hogy a költségvetés helyzete évek óta nem teszi lehetővé új központi nagyberuházás indítását. így új metróvonal építésének a kezdését sem. Várhatóan nem lesz ez másképp a következő évben sem. Új finanszírozási forrásokat kell tehát keresnünk. Ezek között több lehetőséget vizsgálunk. A beruházó Fővárosi Tanács ajánlatot kért egy esetleges szovjet részvételre. Ezt kizárólag a fizetési mérleg szovjet aktívumának kiegyenlítési lehetősége és kedvező kivitelezési költség támasztaná alá. Az interpellációban jelzett francia közreműködés lehetőségének vizsgálata pedig hazai viszonyok között teljesen új utat jelentene a finanszírozásban, döntően a vállalkozói tőke bevonásával, részben területi, részben üzemeltetési koncessziók adásával, és csak kisebb mértékben hitelfelvétellel. Ez a forma éppenhogy nagyon is nagymértékben számol a fővárosi területek értéknövekedésével, hiszen ez a finanszírozási konstrukció egyik alapja. Nem folynak kormányszintű tárgyalások, hanem vállalati szintű ajánlatkérések történtek, s ezek kapcsán a magyar fél ezideig, sajnos, még semmiféle kötelezettséget nem vállalt. Nem lehetnek illúzióink. A jelenlegi magyar piaci viszonyok között ilyen arányú vállalkozói tőkebevonási kísérlet ma még jelentős állami támogatással működő infrastrukturális célokra nem biztos, hogy eredményes lesz. Ezért kedvező hitelfelvételi lehetőségeket is vizsgálnunk kell. Összefoglalva: az előkészítő munka folyik, melynek során kikérjük az Országgyűlés építési és közlekedési bizottságának véleményét is. Ennek alapján a főváros és a tárca közösen még ez évben a Minisztertanács elé terjeszti javaslatait. Kérem tisztelt interpelláló Bozsó Lajosné képviselőasszonyt és az Országgyűlést, a válaszomat fogadja el. ELNÖK: Kérdezem Bozsó Lajosné képviselőtársamat, elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. BOZSÓ LAJOSNÉ: Tisztelt Udvari Úr! Néhány gondolattal szeretném kiegészíteni kissé vehemens válaszát az interpellációmra. Én úgy gondolom, hogy ha a Közlekedési Minisztérium teljes mértékben bevonta volna a szakértőket ezekbe a vizsgálatokba, akkor bennünket képviselőket nem kerestek volna meg ugyancsak szakértők. Minekünk képviselőknek, legalábbis képviselőtársaimnak, akikkel együtt interpelláltunk, máshonnan nem volt tudomásunk a készülő metróról, illetve a tárgyalásokról, mint az újságokból. Hogy milyen állapotban tartanak ezek a tárgyalások, azt nyilatkozta Derzsi úr is a Népszavában, az 1989. október 5-ei számában, amelyben azt nyilatkozta, hogy erre novemberben a francia közlekedési miniszterrel folytatandó tárgyalás során szeretnék kormánygaranciát kérni. Mi képviselők viszont szeretnénk megismerni ezeket a terveket. Ezért kérem, hogy ezt a feladatot adja ki az építési és közlekedési bizottságnak. így el tudom fogadni a választ. ELNÖK: Tehát ha jól értettem, Bozsó Lajosné azt javasolja, hogy a minisztérium adja ki a feladatot a bizottságnak. BOZSÓ LAJOSNÉ: Elnökünk adja ki a bizottságnak. ELNÖK: Én adjam ki. Igen. Ezt akkor tehetem, ha az Országgyűlés nem fogadja el a választ. Kérdezem az Országgyűlést, hogy elfogadja-e az államtitkár úr válaszát. Kérem, hogy szavazzunk erről. Megállapítom, hogy az Országgyűlés az interpellációra adott választ elfogadta. Ezzel együtt megígérem Bozsó Lajosnénak, hogy az építési és közlekedési bizottság véleményét kikérem erről. Kérdezem Udvari László államtitkárt, hogy Karvalits Ferenc képviselő délelőtt elmondott interpellációjára meg tudja-e adni a választ. Igen. Akkor őt illeti a szó. DR. UDVARI LÁSZLÓ közlekedési, hírközlési és építésügymi minisztériumi államtitkár: Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Országgyűlés! Válaszomat a pénzügyminiszterrel egyetértésben adom meg. Az interpelláció a helyi és helyközi autóbuszközlekedés támogatási és adózási rendszerével, valamint az autóbuszvezetők forgalmi juttatásával kapcsolatbanvet fel kérdéseket. Mielőtt ennek a részleteire térek, mivel délelőtt Karvalits képviselő úr idézte a most távol levő Derzsi András közlekedési, hírközlési és építésügyi miniszter ígéretét, engedtessék meg, hogy felidézzem azokat. Három dologról volt szó. Először. Szeptember 30-áig az Országos Árhivatallal és a Pénzügyminisztériummal felülvizsgáljuk a helyi és helyközi közlekedés tarifa- és támogatási rendszerét és azt kiterjesztjük az elmaradott térségekre is. Jelentem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy ez megtörtént, az érdekelt képviselőkkel megvitattuk. A Minisztertanács még nem tárgyalta meg ezt az előterjesztést.
